Gyászol az ország! Meghalt a legendás magyar író, költő, nyelvész, műfordító – legyen könnyű neki a föld!

2020. augusztus 29-én, nyolcvannégy éves korában elhunyt Tótfalusi István, József Attila- és Füst Milán-díjas író, költő, nyelvész, műfordító – többek közt Tolkien, Byron, Graves, Carroll, Vonnegut, London, Nabokov, Conan Doyle fordítója –, több mint harminc irodalmi, nyelvészeti, zenei ismeretterjesztő szakkönyv írója, szerkesztője.

Tótfalusi István,

József Attila-díjas magyar író, költő, nyelvész, műfordító, szerkesztő 1936-ban született Budapesten. Az ELTE BTK magyar–angol szakos hallgatójaként végzett. 1959–1980 között, valamint 1984–1996 között a Móra Ferenc Könyvkiadó felelős szerkesztőjeként tevékenykedett, 1981-től 1983-ig az Interpress Magazint szerkesztette.

Több mint harminc ismeretterjesztő könyv szerzője, köztük a népszerű Operameséké. Az Európa Könyvkiadó Írók világa című sorozatában a hetvenes években két kötete is megjelent. Angol, német, svéd, norvég, francia, olasz, spanyol, portugál és latin nyelvből fordít pózát, verseket, drámát. Magyarból is fordít angol nyelvre: Babits Mihály, Füst Milán, Pilinszky János, Illyés Gyula, Kányádi Sándor, Szabó Lőrinc, Weöres Sándor és még számos magyar klasszikus verseit ültette át angolra, valamint egy kortárs magyar költészeti antológiát is összeállított a saját fordításaiból.

Verseket, regényeket és drámákat fordított

angol, német, svéd, norvég, francia, olasz, spanyol, portugál és latin nyelvből, és a legnagyobb magyar írók, költők műveit ültette át angolra.

Írt életregényt (Árkádiában éltem én is: Csokonai életregénye, 1966) és kismonográfiákat (Shelley világa, 1971, Byron világa, 1975), neki köszönhető a már említett Operamesék (1973) és az Új operamesék (1987) gyűjtemény, és temérdek „ki kicsoda”: Ki kicsoda az antik mítoszokban?, Móra, 1993, Ki kicsoda Shakespeare világában?, 1994, Ki kicsoda a Bibliában?, 1995. Megírta az Irodalmi alakok lexikonát két kötetben, I. (1992) és II. (1994), és az Irodalmi alakok nagy lexikonát I. (2010), nevéhez fűződik több vademecum: Vallási vademecum (1992), Nyelvi vademecum (1994), Történelmi vademecum (1995), Vademecum (1983, 1986). Írt könyveket a Bibliáról (A Könyvek Könyve I. Az Ószövetség. A Bibliából és a Bibliáról, 1991–1993; A Könyvek Könyve II. Az Újszövetség, 1993) és a Nibelung-énekről (A Nibelung-sztori, 2017), és számtalan szótárt is neki köszönhetünk: Színes szinonimatár (1997), Magyar nyelvhelyességi kéziszótár A-tól Z-ig (1997), Idegen idézetek szótára (1998), Kiejtési szótár (1999, 2006), Szokatlan szavak szótára (2000), Idegen szavak etimológiai szótára (2001), Magyar szótörténeti szótár (2001), Idegen szavak magyarul (2001), Idegenszó-tár (2004), Idegen szavak alapszótára. 4500 idegen szó magyarázata (2015), Vámmentes gondolatok 838 újkori szállóige 344 neves személytől magyarul és eredeti nyelven, kiejtési tanáccsal (2018), valamint nyelvészeti és más ismeretterjesztő művek is gazdagítják életművét: Bábel örökében, 1972, Svédország közel van, 1980, A forró kutya, 1988, Barátaink Európában, 1996, Kis magyar nyelvklinika, 1999, Sertések a Bakonyban. Kalandos nyelvtörténet, 2012, 44 tévhit a nyelvekről és yelvünkről, 2016, Nyelvészeti ínyencfalatok, 2017.

Műfordításai közül a legemlékezetesebbek:

Alan Alexander Milne: Hatévesek lettünk (gyermekversek, Devecseri Gáborral, Tandori Dezsővel, 1973), Britt G. Hallqvist–Ingrid Sjöstrand–Siv Widerberg: Ami a szívedet nyomja (Mai svéd gyermekversek, 1975); J. R. R. Tolkien: A babó meseregény (versbetétek, 1975); Max Lundgren: Az aranynadrágos fiú (ifjúsági regény, 1976); J. Huizinga: A középkor alkonya (Szerb Antallal, Vas Istvánnal, 1976); George Byron: Naplók, levelek (Bart Istvánnal, Gy. Horváth Lászlóval, 1978); Robert Graves: Isten hozzád, Anglia! (Szilágyi Tiborral, önéletrajzi regény, 1979); Lewis Carroll: Alice Tükörországban (Révbíró Tamással, 1980); Pán Péter (meseregény Barrie nyomán, 1983); Jack London: Ádám előtt (Szász Imrével, kisregények, 1985); Astrid Lindgren: A rabló lánya (ifjúsági regény, 1986); Arthur Conan Doyle: Méregövezet (1989); Kurt Vonnegut: Éj anyánk (Békés Andrással, 1993); Halálnál is rosszabb: Életrajzi jegyzetek az 1980-as évekből (Szántó György Tiborral, 1995); Astrid Lindgren: Harisnyás Pippi (ifjúsági regény, 1997), Juharfalvi Emil újabb csínyei, 1997; Vladimir Nabokov: Gyér világ, 2008; Anthony Burgess: Nem fénylik, mint a nap, 2011.

Díjai

Elnyerte az Év Gyermekkönyve díj (1983, 1991, 1993, 1998, 2005), az Európa Könyvkiadó Nívódíját (1984, 1986, 1991), a Művészeti Alap Irodalmi Díját (1990), az Év Könyve jutalmat (1993), a Svéd Irodalmi Alap díját (1995), a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztjét (1996), a József Attila-díjat (1997), a Tokaji Írótábor díját (1997), a Füst Milán-díjat (2014), a Wessely László-díjat (2015).

„Vladimir Nabokov Gyér világ című regénye Tótfalusi István fordításában a magyar műfordítás-irodalom kiemelkedő alkotása. A regényben szereplő ezersoros, bravúros költemény olyan természetességgel szólal meg magyar nyelven, mintha Nabokov eleve úgy írta volna” – olvasható a Wessely-díj indoklásában. „Tótfalusi István nem ír verset (tudtommal negyven verset írt angolul), mégis költő. Azt hiszem, pontosabban úgy kell mondani: nem engedi magának, hogy verset írjon. A költészet pecsétje azonban minden írásán ott van. És minden műfordításán. Ismerünk írókat, akik átlépik a költészet és a műfordítás közötti határt. Ilyen volt Vikár Béla, a Kalevala fordítója. Vagy Ábrányi Emil, aki a Cyrano de Bergeracot tette át magyar nyelvre. Ilyen Tótfalusi István is. Ráadásul több műfajban dolgozik, s ez a „határátlépés” majdnem mindegyikre érvényes. (…) csak költő tudja ennyire átélni a szavakat” – írja Gergely Ágnes Tótfalusi István Füst Milán-díjához.

Via