Kerítésen innen
Ha eddig azt hitte, hogy múzeumból műtárgyat lenyúlni bűntett, akkor nem számolt a NER-érvrendszerrel
November 29-én egy salátatörvénybe bújtatva jelent meg egy különös paragrafus, ami arról rendelkezik, hogy a kormány protokolláris ajándékként ingyen odaajándékozhat bármilyen állami tulajdonú ingóságot. Attól az Európai Unió és Magyarország viszonyát ismerve nem kell tartani, hogy a nyugati állam- és kormányfők kapnának ilyen ajándékokat, de például a keleti nyitás sikeréhez ilyen módon a magyar közgyűjtemények is hozzájárulhatnának – gondolta tovább a közlöny-szöveget a valaszonline.hu.
Emlékeztetőül…
A „ánti világban”, amikor a Fidesz még sokkal visszafogottabban működött, -2013!- még felháborító hírként kezeltük, amikor kiderült, hogy a Szépművészeti Múzeum tíz festménye abba a Szerb utcai lakásba került, amelyben korábbi információk szerint Habony Árpád is lakott. A múzeum a műtárgyakat képenként havi 15 ezer forint + áfáért kölcsönadta. Arra Jutottak azidőtájt, hogy semmi törvénytelent nem követett el sem a Szépművészeti Múzeum, sem a Brand Lab Tanácsadó Kft., amely tíz, 292 millió forint értékű reneszánsz és barokk festményt kölcsönzött a múzeumtól. De csak azért, mert a törvényt két fideszes képviselő – L. Simon László és Gyimesi Endre – javaslatára pár héttel a kölcsönzés előtt, 2013 októberében módosították. L. Simon akkor a blogján hosszan írt arról, miért tartja fontosnak a módosítást. Szerinte a
hazai múzeumok sokkal több kiállításra érdemes tárgyat őriznek, mint amennyit valaha is képesek lesznek bemutatni. Ezek csak a raktárban pihennek.
És ezeket a műtárgyakat láthatóvá kell tenni. Nagy Gergely, az artportal.hu szerkesztője szerint viszont
„…álljon meg a menet, egy közgyűjtemény raktára olyan, mint a Magyar Nemzeti Bank széfje, nem hordjuk ki belőle talicskával az értéket. Ezek a művek a magyar nemzeti kulturális vagyon részét képezik, nem lehet róluk úgy gondolkodni, hogy „ni, itt egy csinos kastély, rendezzük csak be”.
<<< Olvassa cikkeinket a Facebookon és a Google hírei között is! >>>
Hogy ilyen többet ne lehessen: ezentúl törvényes a kulturális einstand
November 29-én egy Nagy Márton által jegyzett salátatörvénybe bújtatva gyanús törvénymódosítást fogadott el az Országgyűlés. A jogszabály az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvényt egészíti ki egy új paragrafussal:
„(12) Állami vagyonba tartozó ingóság reprezentációs célból, protokolláris ajándékként (a továbbiakban: protokolláris ajándék) ingyenesen átruházható. A protokolláris ajándék tulajdonjogának ingyenes átruházására az átadás során az állam protokolláris képviseletében eljáró személy e törvény erejénél fogva jogosult.”
A kötelező indokolástól sokkal okosabbak nem leszünk, abból ugyanis úgy tűnhet, hogy a módosítás pusztán jogtechnikai jellegű, és arról szól, hogy nem kell az ajándék értékét külön meghatározni
„figyelemmel arra, hogy az erre fordítható keretet a költségvetési törvény protokoll kiadás jogcímen már tartalmazza.”
Az elmúlt napokban ennek ellenére három aggódó múzeumi dolgozó is megkereste a portált azzal, hogy attól tartanak:
a jogszabály szélesre nyithatja a kaput az állami közgyűjtemények nagy értékű tárgyainak elajándékozása előtt.
Érthetőbben….
Attól félnek a szakemberek, hogy gyakorlattá válhat, diplomáciai utazások előtt a kormány tagjai egyszerűen kiemelnek majd egy-egy jobb műtárgyat a raktárakból, például festményeket, iparművészeti remekeket, antik fegyvereket, és elviszik protokolláris ajándékként külföldi diplomáciai utazásokra.
Attól az Európai Unió és Magyarország viszonyát ismerve nem kell tartani, hogy a nyugati állam- és kormányfők kapnának ilyen ajándékokat, de például a keleti nyitás sikeréhez ilyen módon a magyar közgyűjtemények is hozzájárulhatnának. Ennek a félelemnek két okból látja a portál újságírója alapját.
- Az egyik, hogy a rendelkezés nem tartalmaz semmilyen explicit korlátozást a múzeumi javakra nézve. Általánosságban rendelkezik az állami vagyonba tartozó ingóságokról, pedig nagyon egyszerűen be lehetett volna írni a szövegébe, hogy „a muzeális intézmény alapleltárában szereplő kulturális javak protokolláris ajándékként nem átruházhatók” – de ilyen kitétel nincs a szövegben.
- A másik ok sokkal konkrétabb: 2021-ben Orbán Viktor miniszterelnök személyesen döntött a Magyar Nemzeti Múzeum egyik legértékesebb, abszolút csúcskategóriás műtárgyának elajándékozásáról Lengyelország számára. Akkoriban persze még más volt a magyar-lengyel viszony, az ukrán háború kitörése előtt az akkori lengyel kormány a magyar kormány legfontosabb szövetségese volt az unióval vívott csatákban. Ma a lengyelek már biztos nem kapnának reneszánsz díszpáncélt, de a diplomáciai szövetségek képlékenyek, a Nemzeti Múzeum – és ezzel az egész magyar kultúra – vesztesége viszont végleges.
Mi volt a jogi alapja ennek az elajándékozásnak?
A Magyar Közlöny 2020. karácsonyi számában, december 24-én megjelent kormányhatározat. Az ingyenes átruházást ez két jogszabállyal támasztotta alá. Az egyik az 1993-as magyar-lengyel kulturális együttműködésről szóló nemzetközi egyezmény. Csakhogy ez semmi olyan kötelezettséget nem ró Magyarországra, hogy minden lengyel vonatkozású, jogilag egyébként teljesen tiszta hátterű műtárgyát ajándékozza oda – ilyen kényszer természetesen soha nem volt. A másik ennél általánosabb: a vagyontörvény 36 § (2) bekezdés a) pontja és (3) bekezdése. Az előbbi megint csak arról szól, hogy nemzetközi egyezmény alapján állami vagyon tulajdonjoga ingyenesen átruházható, a másik arról, hogy erről nyilvános kormányhatározatnak kell rendelkeznie. Láttuk tehát, hogy amikor
egy kiemelt magyar műtárgyat a kormány ki akart venni a Nemzeti Múzeum alapleltárából, és oda akart adni protokolláris célokra, azt eddig is megoldotta
– egy olyan nemzetközi egyezményre hivatkozva, ami egyébként nem ezért született.
A trükközések kora lejárt…?
Az új rendelkezés a maga általánosabb megfogalmazásával mintha szükségtelenné tenné a hasonló trükközést, és egyszerűen megnyitná ezt a lehetőséget a kormány számára. Természetesen lehet, hogy minden aggodalmunk alaptalan, és ilyesmi nem történik majd. Az ügyben a valaszonline.hu kérdést küldött a Nemzetgazdasági Minisztériumnak, ha válaszolnak, frissítik a cikket. Egy biztos:
a magyar közgyűjtemények vezetőitől nem várható, hogy nyilvánosan felszólaljanak, ha a gyűjteményt kár éri. Ha a politikusok nem a díszpáncélhoz hasonló, szem előtt lévő műtárgyakból csemegéznek, hanem „csak” a raktárra kezdenek rájárni, arról tudni sem fogunk. Kivéve, ha a muzeológusok között akad olyan szakmáját szerető, elkötelezett szakember, aki szól.
Szerző
