Ha Havas Henrik egyszer kinyitná a száját….. – Történetek, amire tuti senki nem gondolt volna….

Havas Henrik -mint általában a vele egykorúak- sok mindent és annak az ellenkezőjét is átélte, saját bőrén tapasztalta már. Neki -szakmájából adódóan, amit nem középiskolás fokon művelt- „tűzközelből” volt lehetősége megtapasztaltalni azt, amiről a folyosói pletykák szintjén tudhatott a „nép”. Közösségi oldalán időről időre csepegtet egy-egy kordokumentummal felérő sztorit.

„Az elmúlt negyven évben rengeteg politikussal és közéleti szereplővel készítettem interjút, közülük néhánnyal még a magánéletben is tartottam a kapcsolatot.

Bátran állítom, hogy elég jól kiismertem ezt a társadalmi csoportot

Nézem, ki mindenki fordul meg Orbán Viktor környékén és be kell vallanom, hogy a miniszterelnök személyzeti politikájában semmiféle logikát nem fedezek fel, illetve két apró eset bizonyítja, hogy ahol nincs, ott nem is érdemes keresgélni. Ha lehet, kéretik nem röhögni, de amikor hat napig államtitkár voltam, (…) volt egy jó eset. Rengetegen kértek időpontot, volt köztük egy remek élsportoló és éppen nem a sportágában volt valamiféle funkcionárius a szövetségben. Mondtam a titkárnőmnek, hogy egy tíz percet mindenképpen iktasson be. A bajnok megjött, leült, kapott egy kávét és megkérdeztem, hogy mit szeretne. Nagyra nyílt szemmel azt mondta, hogy

,,Bassza meg Henrik, mire ideértem a Parlamentbe, elfelejtettem!”

Annak idején a Havasné jóban volt Kovács Józsi (Jöjj vissza hozzám!!!) feleségével, a Mercédesszel. A Duna-parton, szemben a Lupa-szigettel volt a házuk, kis medencével. Józsi imádnivaló volt és tehetséges, nem véletlenül volt tagja éveken keresztül a grazi operaháznak.

Amikor ez a sztori történt, az valamikor ’94 után volt

A lényeg: nagy bulit rendeztek, természetesen minket is meghívtak. Mindjárt a medence mellett, egy napernyő árnyékában kaptunk helyet. Volt egy-két pincér és ahogy Németh Szilárd írta a múltkor: ,,kaja, pia bőven”. Piszok meleg volt a nyár közepe, mindenki lazán, strandruhában érkezett. Egyszer csak beállított a Rádióból az egyik gyakornok, egy korábbi miniszter unokaöccse. Érettségiző öltöny, fehér ing, nyakkendő, bőrcipő, elárvultan lődörgött, aztán végre meglátott, könnyes szemmel megkérdezte, hogy leülhet-e hozzánk. Mondtam, hogy nyugodtan, aztán megkérdeztem, hogy mégis, mit akar. Azt felelte, hogy főnök szeretne lenni a Televízióban. Kérdeztem, hogy milyen területen, azt válaszolta, hogy az mindegy. Kértem, hogy egy kicsit lazítson magán. Mondta, hogy nem lehet, mert még nincs harminc éves, komoly embernek szeretne látszani és arra gondolt, hogy biztos itt lesz a tévéelnök, őszintén szólva jó benyomást szeretne kelteni. Pár perc múlva azzal jött vissza, hogy kurva sokan veszik körbe a tévéelnököt, minden reménye romba dőlt.

Mondtam neki, hogy van egy régi tudósítói szabály. Legyen egy politikus bármennyire is elfoglalt, előbb-utóbb pisilni megy. Mutattam, hogy a kert sarkában ott van egy klassz angol WC, fogjon egy pohár sört, aztán várjon, előbb-utóbb jön az elnök. A vége az, hogy igen sokra vitte. Nevet azért nem írok, mert miért pont neki legyen neve?

Ha már Kovács Józsinál tartottunk, ő ugye az ORTT elnökségének volt a tagja, a szocialisták delegálták. Egyszer csak felhívott, hogy fontos ügyben akar velem beszélni. Megkérdezte, hogy jóban vagyok-e Torgyán Józseffel. Mondtam, hogy persze, de ez miért fontos? Hát azért, mondta Józsi, mert tévéelnök akarok lenni és kellene a Kisgazdák támogatása!

Józsi bácsi a Parlamentben, a frakcióvezetői szobában fogadott

Elmondtam, hogy kit kellene támogatni. Kérdezte, hogy miért. Én őszintén megmondtam, hogy csak. Na, erre behívta két emberét, egyikük sajnos nemrég meghalt. Na mindegy, Józsi bácsi megkérdezte, hogy a Kisgazdák kit delegáltak az ORTT elnökségébe. Mondtak egy nevet, Józsi bácsi ott mindjárt az egyik fullajtárjának lediktálta, hogy a Független Kisgazda … stb. párt egységesen támogatja – mondjad Henrik, légy szíves a nevét! – Kovács József – Te Henrik, ki ez tulajdonképpen? – hát mondom, operaénekes, de az a lényeg, hogy a felesége az barátnője az én feleségemnek. Értem, mondta Józsi bácsi majd folytatta, hogy a párt egyhangúan és feltétel nélkül támogatja ennek az izének, na szóval akit az előbb említettem, az elnökségét. A két fullajtár kiment és isten bizony, meghatottan hallgattam Józsi bácsit, aki az egyik unokájával éppen azt beszélte meg, hogy találkoznak fent a Várban, sétálnak és fagyiznak, hát majdnem megöleltem.

Csúnya dolog, de elmesélem:

annak idején a Kisgazdák pedzegették először, hogy a félkarú rablókat be kellene tiltani. A gépeket működtető vállalkozók összedobtak negyvenmilliót és a Kisgazdák visszavonták a törvényjavaslatot.

Aztán pár év múlva már nem Józsi bácsiék mondtak árat és akkor ez hirtelenjében kétmilliárd lett.

Az egyik vállalkozó vitorlása, bár német gyártmányú volt és új, felborult egy adriai kikötőben és hát ilyen tragikus váratlansággal, néha tényleg meghalnak a szerencsejátékban érdekelt vállalkozók. Még tudnék mesélni, de lényegében egészséges vagyok.”

Kapcsolódó