Ha létezik Orbánnak buldogja, azt Palkovics Lászlónak hívják
Megosztás
Palkovics László a kormány egyik legizgalmasabb tagja, hiszen talán ő az egyetlen, akiről legalábbis a látszat szerint, miután megkapta a feladatát, levszeik a pórázt, és a mag a feje után haladva oldhatja meg a mindazt amivel megbíztál. Nem kötik tehát, mint oly sok társát felesleges, vagy nagyon is fontos policik. Ameddig nem végez, csak ő és a feladat létezik.
Palkovics László a kormány egyik legizgalmasabb tagja, hiszen talán ő az egyetlen, akiről legalábbis a látszat szerint, miután megkapta a feladatát, leveszik a pórázt és a maga feje után haladva oldhatja meg mindazt, amivel megbízták. Nem kötik tehát, mint oly sok társát felesleges, vagy nagyon is fontos szabályok. Ameddig nem végez, csak ő és a feladat létezik. A Telexen Brückner Gergely és Joob Sándor ennek a feketeöves bürokratának rajzolja meg nagyon részletesen a portréját, aminek mi egyetlen rövid részét ismertetjük kedvcsinálónak a teljes cikkhez.
Kiszolgáló és kiszolgáló között is lehet persze különbség
Palkovics viszonylag önállóan végzi a feladatait, tevékenységét és minisztériumát alapvetően elkerülik a más tárcáknál (KKM, Miniszterelnöki Kabinetiroda, Miniszterelnökség) gyakran felbukkanó agitproposok, a többi minisztérium által csak szemlesütött feszengéssel szemlélt szónokok és propagandisták. Palkovics nem ideologizál, nem szeret uszítani, az ő legdurvább eszköze a cinizmus vagy a széttartó kommunikáció. Ennek legszebb példája az volt, amikor 2018-ban azt bizonygatta: a CEU nem költözik el a Magyarországról, de a kormány természetesen tiszteletben tartja az egyetem döntését, ha néhány tevékenységét áthelyezi Bécsbe.
Ahogy ismerősei mesélik, ilyenkor is nagyon komoly arcot vág, de egy kicsit jobban hadar, viszont sosem neveti el magát.
A híresen nagy munkabírású Palkovics a menedzseri világból a pragmatizmust, a hatékonyságot, a gyorsaságot is magával hozta. Minisztériumában szokták idézgetni híres mondását: „egy nap lehet 24 órát dolgozni, vagy akár egy kicsit többet is”. Palkovics rengeteg politikailag nehéz vagy akár kínos ügyet volt kénytelen kőkeményen, buldogmentalitással végig vinni: ilyen volt
a CEU kiűzése,
az MTA kutatóintézeteinek átalakítása,
az egyetemi modellváltás áterőltetése, amelyben a sikeresebb (Corvinus, agrár) és a nagyon kellemetlen (SZFE, Miskolc) történetek keveredtek,
a Fudan Egyetem,
illetve az energiaügyek képviselete és a Mátrai Erőmű visszavétele, ami már nem is „kínos”, hanem több annál.
Ezer sebből vérzett a régi rendszer is
A hazai felsőoktatás, vagy a hazai kutatóvilág természetesen nem volt tökéletes – mesélte egyik forrásunk. Ezer sebből vérzett a régi rendszer is, nem voltak nemzetközi kapcsolatok, kevéssé találkozott a magángazdaság és az oktatás igénye. Ismerői szerint Palkovics Lászlót nagyon érdekli az innováció. Őszintén hisz abban, hogy a magyar szürkeállomány nagyon erős, sok mindenben önálló sikerekre lehetünk képesek, de tudja, hogy sok területen Magyarország nem éllovas. Ehhez kellenek a nemzetközi együttműködések, össze kell kapcsolódni a legjobbakkal, mert úgyis ők vezetik majd be a nagy innovációkat, és itt is lehet magyar pozíciót fogni.
A Palkovics-féle rezzenéstelen cinizmus: a temető tele van nélkülözhetetlen emberekkel
Palkovics társaságban, szabad idejében is szívesen beszél arról, hogy hol tart majd öt-tíz év múlva a világ. A nagy elődöket nem nagyon tiszteli. A gyorsan változó világban szerinte a régi intézményeket is „ki lehet hívni”, a temető tele van nélkülözhetetlen emberekkel, a könyvtárak meghaladott kutatásokkal, az idős kutatók, a megkövesedett intézetek, szaktekintélyek nem olyan érdekesek, mint a tehetség, a lendület, a megváltozott digitális tér kooperációs fejlesztései
– mesélt egy ismerőse a gondolkodásáról. Az aztán egy másik kérdés, hogy a Fidesz örökös taktikája, vagyis az erő az egyeztetések helyett mennyire kóser dolog. Egy bennfentes ezt így magyarázta a Telexnek: „a sok okoskodás veszélyes, mert elvesznek a célok, mindenki megindokolja, hogy az ő szelet tortáját miért kell békén hagyni”.
Ha felkeltettük érdeklődését, olvassa el a teljes cikket a Telexen!
Pingback: Palkovics vs. Matolcsy - Nem kell egyetérteni, de ennyire nem? - Városi Kurír