Hátuná, avagy a zsidó esküvő rejtelmei

A házasság célja  az első micva, parancs kötelességének teljesítése: gyermekek születése, a zsidóság fennmaradásának biztosítása. Az esküvő napja általában kedd, szerda vagy vasárnap lehet.

  „… szaporodjatok és sokasodjatok!”

Az esküvői napot megelőző szombat reggel a vőlegény (hátán) elmegy a zsinagógába, ahol a szokások szerint aliját kap, felhívást a Tóra olvasásához, a  felolvasása után bejelenti a jelenlévőknek, hogy mikor lesz esküvőjének napja. Az ott lévők ilyenkor megdobálják cukorkával, mandulával, dióbéllel, hogy legyen majd édes az életük.

A szombat kimenetele után tartja a férj-jelölt barátaival a legénybúcsút, fórsplít. A menyasszony a kálá otthonában rendezi a leánybúcsúztatót a barátnőkkel.

Az esküvő a hátuná napjának reggelétől a vőlegény és a menyasszony egész napos böjtöt tart, ezzel  jelzik, hogy a régi, eddigi életük bűneit megbánták, együtt új életet  kezdenek. A  vőlegény és a menyasszony  az esküvő előtt külön-külön mennek el a mikvébe, a rituális fürdő be, ahol szimbolikusan is megtisztulnak.

Felidézik a teremtés hét napját

Az esküvői szertartást az ortodoxok szabad ég alatt a neológok, modernek zsinagógában tartják. A  vőlegény áll elsőnek ‘– arccal Kelet felé fordulva – a hupá az esküvői mennyezet, baldachin alá, fehér kitlit, köpenyt visel, ami a tisztaságot és az új élet kezdetét jelképezi. A menyasszonyt barátnői az araszobában öltöztetik fel a fehér ruhába, majd valaki lefátyolozza, bedekkolja az arcát. Ha nem a leendő férj fátyolozott volna, akkor még a szertartás előtt meg kell nézni leendő felesége arcát, mert: „Nem szabad megesküdnie a nővel, míg nem látta őt.” írja a Talmud.

A vőlegényt a két örömapa, az unterfírerek, vezetik a hupá alá, a menyasszonyt pedig a két örömanya,  akik vele együtt hétszer megkerülik a vőlegényt, felidézve a teremtés hét napját egy új kezdet megjelenítéseként és kettőjük lelke összefonódásának jelképeként.

A körbejárás után a menyasszonya a vőlegény  jobbjára áll, a szülők rendszerint mögöttük vagy mellettük állnak. Szokás, hogy a szertartás alatt mindenki áll.

A szertartás a háláhá a vallási törvény szerint két részből áll. Az első rész az eljegyzés az éruszin, amit azért nem korábban, hanem közvetlenül az esküvő előtt tartanak, hogy a menyasszony nehogy özveggyé válhasson, mielőtt férjhez mehetett volna. Az éruszin áldásait egy pohár bor fölött mondják el, majd az ifjú pár először iszik bort közösen a pohárból.

A gyűrű felhúzása a kálá mutatóujjára. A kép szerzőnk esküvőjén készült.

A vőlegény  a menyasszony  jobb keze mutatóujjának első ujjpercére húzza fel  az aranyból készült karikagyűrűt. Kő nem lehet a gyűrűben, mert a kő értéket hordoz, ami megkülönböztetés alapja lehet, márpedig minden menyasszony egyformán értékes. A  menyasszony  behajlítja ujját, így megvalósult a kinján a megszerzés rítusa. A férj a hagyomány szerint ezt mondja: „Ez által a gyűrű által légy nekem szentelt, Mózes és Izrael törvénye szerint!” A gyűrű felhúzása után felolvassák a két tanúval hitelesített házasságlevelet (ketubát), amelyben a férj ígéretet tesz arra, hogy feleségéről gondoskodik, érte felelősséget vállal.

Hét férfi, hét áldás

A ketubá  a házassági okmány, a feleség tulajdona. Ezt úgy jelzik, hogy a férj a feleség jobb kezének nyitott tenyerébe helyezi, aki maga felé húzza, így valósul meg a kinján a megszerzés.

Majd a pohártörésre kerül sor, az elpusztult Jeruzsálemi Szentély emlékére. Jelképe ez annak, hogy nem lehet semmilyen öröm maradéktalan addig, míg a szentély újra nem áll. A férj elmondja az ide illő mondatot: Ha elfelejtenélek Jeruzsálem, veszítsem el jobbomat! Ezt követi a sevá bráhot, a hét áldás, amikor hét férfi mond áldást az ifjú párra. Majd a résztvevők gratulálnak a fiatal házasoknak, a hagyományos „Mazal tov”, jó szerencsét kívánsággal. Ezután következik a jihud, az elkülönítés. A pár külön vonul a tanúk kíséretében néhány percre egy zárt szobába. Ott kettőjükön kívül nincs senki, jelképeként annak, hogy valaha a házasság megkötésének egyik módját az együtt-hálás jelentette.

A mézeshetek, a nászút ismeretlen a hagyományhű zsidóság körében.

(Vendégszerző: Prinner Gábor levéltáros, Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár)

Kapcsolódó

https://varosikurir.hu/mit-rejt-a-muzeum/