Máris kukába kerül Hatvanpuszta botránya? Ne már — Lapzsemle

Heti lapzsemle egy jobb sorsra érdemes, hatalmas tényfeltáró-oknyomozó munkáról, amely feltárta, mi történik az Orbán-klán birtokába „került” hatvanpusztai „majorsággal”.

Saját lábon forgó palota — a hatvanpusztai Orbán-uradalom titkai

„Orbán Viktor azt reméli, a szerény körülmények közt élő miniszterelnök imázsával 2022-ben választást tud nyerni. Amilyen serényen dolgozik ezen a Fidesz kommunikációs stábja, úgy sürögnek az építőmunkások a kormányfő valódi arcát mutató hatvanpusztai birtokon.”

Így vezette fel június 25-én a HVG és a hvg360 által hatalmas tényfeltáró munkával készített dokumentumfilmet a Hatvanpusztán, József nádor hajdani majorságában folyó luxus-beruházásról.
A történetet, az újabb és újabb részleteket a Városi Kurír is folyamatosan követte.

A nép egyszerű hercege; Atyai plafon; A hatvanpusztai álom kivitelezői; Vajákos, pogány mitológia

A Heti Világgazdaság profi módon építette fel a Hatvanpuszta-ügyet. Az előre beharangozott, és nagy várakozással fogadott film közzétételét a HVG címlapsztorija követte, a mesebeli palotában élő egyszerű népfi, foglalkozására nézve herceg csöndes családi gyarapodásának témáját részletezve. (A nép egyszerű hercege — Az Orbán-család hatvanpusztai építkezésének titkai)
A hajdani majorság titkait szigorúan őrzik, ám így is kijutnak belső információk, például a fényűző „majorsági könyvtárról” a kazettás menyezettel. Ez az Orbán-barokk a következő HVG címlapsztorija lett, a zseniális „Atyai plafon” címmel. A következő lapszám egy Mészáros Lőrinc-címlapot kapott („Hektárt csepegtetnek — Mészáros agrárábirodalmába terelik a gazdákat”) Ebben a lapszámban is további részlettel gazdagodott a Hatvanpuszta-sztori (A hatvanpusztai álom kivitelezői — Bérlőből, fizetésből — Orbán és Mészáros kötelékben címmel), és a hatvanpusztai munkálatokban részt vevő munkagép fotóját is közzétették, Mészáros cégének logójával. Az ezután következő HVG-számban is további háttérinformációkat találtunk, ezúttal a hatvanpusztai könyvtár és a jobboldali (valójában szélsőjobboldali) ezotéria meghitt kapcsolatáról:

„Ha a csengersimai kazetták lesznek Orbán Győző könyvtárának mennyezeti mintái, egyik örököse, Orbán Viktor, annak kandallója mellől szemlélve a képeket eltöprenghet azon, hogyan lett a kálvinista istentisztelethez köthető népművészetből vajákos, pogány mitológia, amely beszippantotta követői jó részét”

— írta Riba István „Áhítat a plafonon” című cikkében.

A sztori nem sok vizet zavart

A HVG tényfeltárói egy viszonylag csendes időszakban rövid időre vezető témává tudták emelni munkájuk eredményét, de a Fidesz homofób törvénye, az Európai Unió és hajdani nyugati szövetségeseink határozott válasza, majd a megfigyelési botrány kirobbanása nem sokkal később zárójelbe tette Hatvanpuszta témáját.
Itt a lehetőség, hogy áttekintsük, mit hozott ki az ügyből a rezsim által szorongatott hazai nyilvánosság.
Gergely Márton, a HVG felelős szerkesztője a Klubrádiónak adott nyilatkozatában sok érdekességet mondott el arról, hogy milyen körülmények között dolgoznak az Orbán-rezsim zűrös ügyeit kutató oknyomozó újságírók.
A hatvanpusztai sztoriba hosszú időn át, óriási munkát fektettek a HVG műhelyében. A mai médiahelyzet azonban a korábbiaknál sokkal nehezebbé teszi a tényfeltáró munkát. Az Orbán-rezsim módszeresen iktatta ki azokat a független újságírói műhelyeket (Origo, Népszabadság), amelyek egy-egy botrány kirobbanásakor csatlakozhatnának, hogy saját forrásaik mozgósításával, együtt rakják ki a mozaikot. A HVG csapata 2021-ben, a hatvanpusztai ügy kirobbantásakor ebben a közös munkában már alig reménykedhetett – mondta el Gergely Márton az idézett beszélgetésben. – Jellemző volt az is a magyar sajtó állapotaira, hogy azon a napon, amikor a HVG alaposan alátámasztott, bizonyított tényfeltárásával előállt, a laptársak többsége nem erre figyelt, hanem arra a gyorsan kipukkadt bulvárszenzációra, hogy micsoda világsztár lép fel Mészáros Lőrinc esküvőjén…
Arra az ellenvetésre, hogy talán azért nem terjedt olyan jól a HVG híre, mert a fizetős hvg360 fal mögött helyezték el, Gergely Márton emlékeztetett: pár nappal korábbi hírük egy durva hivatali zaklatási ügyről szintén fizetős volt, mégis a teljes magyar sajtó azonnal szemlézte…

Valamit mégiscsak elszúrhattak

A körülmények természetesen nehezek, de meg kell állapítani, hogy a HVG csapata is felelős azért, ha egy hatalmas befektetéssel előállított, szenzációs anyaguk nem éri el az elvárható hatást. Mindvégig hiányzott az egyértelmű, jól eladható üzenet. Emiatt viszont elmaradt az általános felháborodás, bár sokan értesültek a lap munkatársai által feltárt ügyről.
Mi lett volna a jó irány? A megoldáshoz legközelebb a HVG publicistája, Tóta W. Árpád jutott, aki a HVG-ben egy véleménycikkében tömören, de annál szenvedélyesebben megfogalmazta, mi ennek a botránynak a lényege:
„Kádár János kínosan kerülte az urizálást, Orbán Viktornak viszont az az álláspontja, hogy ő az a fajta főúr, akinek Habsburg-kastély jár.” (Tóta W.: Főúr, fizetek!)

Kormánypárti hárítás

„Korrupció mindig volt – így hárítja a jámbor kormánypárti szavazó a rendszeresen előbukkanó bűnjeleket. Kár ezen lovagolni, az államok így működnek. Nem azzal kell foglalkozni, hogy lop-e a politikus, hanem hogy eközben mennyi jót tesz velünk.
Például visszarepít minket egy meghitt korba, ahol a politikát arisztokraták csinálták, akiknek kérdés nélkül járt a pompa és a luxus. Abban az egészséges korban a király palotájára sem irigykedett a paraszt, hanem tisztelettel csodálta, és hitte, hogy a király kiválósága okán ezt kiérdemelte ugyanúgy, ahogy ő a vályogházat és az egy rend ruhát.
Na, ez volt az úgynevezett Rendes Kerékvágás.”

Orbánnak mindez jár?

„Sem Kádár János, sem kommunista utódai, sem az utánuk jövő, demokratikusan választott miniszterelnökök nem vették a fejükbe, hogy nekik palota, azon belül pedig konkrétan József nádor uradalma dukál. Ilyen mértékű gazdagodásra és annak ilyen szemérmetlen megjelenítésére nem volt példa a felszabadulás óta.
Ezektől legalábbis megszabadultunk akkor. A magyar nemestől, aki magától értetődő mohósággal habzsol a közös asztalnál, mert neki ez jár, és mert nem csapnak a kezére.
Utánuk is igényes társaság jött, azokra is ráfért még egy forradalom, amíg megtanultak viselkedni. De megtanultak. A magyar kommunisták — Kádárral az élen — kínosan kerülték az urizálást. A főtitkár bottal verte volna el a tanácsadót, aki felveti, hogy neki valami Habsburg-kastélyban kellene laknia.
Orbán Viktornak erről az a véleménye, hogy ő igenis az a fajta főúr, akinek ez jár. Vajon mi hajtja? Gyermeki nagyravágyás, ugyanaz a kivagyi prosztóság, ami másoknál aranyszínű autóban vagy barkácsáruházban zsákolt kőoroszlánban nyilvánul meg? Vagy politikai számítás: ha királyként viselkedik, akkor annak is fogják tekinteni?”

Mementó, hogy ne jöjjön vissza többé

„Marad a feladat, hogy mit kezd majd a társadalom, az állam a rá hagyományozott otromba haciendával, a kis Viktor műveletlenségéért ravansot vevő könyvtárral, az egész zavarba ejtő parasztbarokkal. Főúri kastélyokat nehéz hasznosítani, a szocializmusban is üresen állt jó néhány, amit nem sikerült iskolává, pszichiátriává vagy múzeummá alakítani. Valószínűleg az utóbbi lenne a leginkább hözhasznú. Irak Szadám Huszein egyik palotájában antik kincseket állított ki. Magyarországnak ma nincs szüksége újabb régészeti tárlatra, viszont nagyon is célszerű megőrizni annak az emlékezetét, ami eddig történt velünk. Azt a történetet, aminek a végén Orbán Viktor elfoglalhatta József nádor uradalmát, és ennek milliók tapsoltak. Az utat, ami ide vezetett. A tényeket, amelyekről milliók nem értesülnek. A bohóctréfát, hogy mindezt a rablást egyetlen szóval el lehetett adni: nemzet.
Hogy gyermekeink lássák, okuljanak belőle, és próbálják meg elkerülni.”