Havas Henrik most sem kertelt: új tulajdonosa van annak a Táncsics Mihály-díjnak, amit 1999-ben vettem át Hámori József kulturális minisztertől. Akinek átadtam 1300 euróért, licitált a díjért és teljesen igaza van, amikor azt mondta, hogy számára az egész licit óriási csalódás.
A licitre bocsájtó és a licitáló is csalódott
Ő, meg én is azt hittem, hogy annak tudatában, hogy a pénz az Iványi Gáborhoz köthető alapítványhoz megy, gazdag emberek majd akár milliókig licitálnak. Nem ez történt. Lehet, hogy én b@sztam el, de most már mindegy, biztos vagyok benne, hogy az 1999-es Táncsics Mihály-díj jó kezekbe került 1300 euróért.
Nem a díj, az a tény, hogy tehetős emberek nem adakoznak Iványi Gáboralapítványai javára. Úgy nagyjából elegem van mindenkiből, aki kurvára gazdag, de jótékony célokra nem adakozik. Hát igen. 1300 euróért meg lehet váltani a jó, magyar titulust. Csókoltatom az összes magyar oligarchát! Magán megjegyzés, hogy dögöljenek meg! Egyébként tetszik, hogy Pongrácz Lászlófelvállalta magát névvel és arccal. Remélem, hogy nem b@szik rá.
Ezúton csókoltatom a világ lehülyébb frakcióvezetőjét, Kocsis Mátét, de nem folytatom, mert amennyi idiótát ismerek Orbán Viktor körül, nincs hely!
Ui.: nem tudtam elviselni, hogy a Császár Attilanevű senkiházi megkapta azt a díjat, amit annak idején én, ezért licitre bocsátottam. Ennyi
-fejeződik be, Havas Henrik nem véletlenül dühös és rosszkedvű bejegyzése.