Banánköztársaság
Herczeg Zoltán: megb@szhatja magát az Alsóerdősor utcai Péterfy kórház!
Herczeg Zoltán volt kollégája segítségkérő levelére reagálva, amit a Péterfy kórház Alsóerdősor utcai részlegéből írt, azonnal kapta magát, hogy segítsen a levélírón és a kórházi osztályon fekvőkön, no meg a nővéreken is. Az üzenet többek között arról szólt, hogy valósággal éheznek a betegek. Sajnos a divattervező-közéleti személyiség gesztusa nem úgy sült el, ahogy szerette volna.
2020. Európa közepe, Magyaroroszág!
Herczeg közösségi oldalán nyomon követhető a vasárnapi történet:
A kérés
„”Szia Zoli! Remélem te jobban vagy mint én. Amit írok azért teszem, hogy legyen esély egy kis változásra, hátha te valamit kijársz, amilyen makacs vagy. (…) Vasárnap óta vagyok bent, de azóta nem láttam orvost. A szobatársam azt mondta pénteken volt bent. A nővérek tisztelet a kivételnek úgy beszélnek mint az állatokkal. (…)
A reggeli 1 szelet vajas kenyér volt de nem ám jó nagy, hanem egy nyomoronc…nekem szerencsém van mert egy kis mézet is kaptam S a mellettem lévő meg lekvárt. A harmadik néni csak egy félbehajtott vajas kenyeret. Nem kapnak elég ennivalót a betegek.
Nem tudom, talán ha valaki egyszer éhen halnak az itteni ennivaló miatt arról is azt írnák, hogy a korona szövődményeibe halt bele. Az ebéd undorító….”
Több sem kellett…
„Amit tenni tudunk, azt megtesszük. Rendeltem hát öt kiváló, friss-ropogós pizzát a spanomtól, ő ultra jó fej módon hozzátett még négyet, elrohantam vele a kórházba, és jó étvágyat kívántam hozzá a nővéreknek, orvosoknak és betegeknek egyaránt, hisz’ egy oldalon állunk.
Bár fizetem a havi tb-t, szoc. hozzájárulást, SZAKKÉPZÉSI HOZZÁJÁRULÁST meg nemtommit az államnak negyed évszázada egyfolytában, késedelem nélkül, pontosan, ahogy a csillag megy az égen, de még el is végzem helyettük a munkát!!! Semmi gond, bírom, bírjuk, igaz alkotó, dolgozó, felelősségteljes polgártársaim?!?! Ez a döglött NERdszer úgyse tarthat már sokáig, pont ezért… Kitartást!!! (UTÁNOZNI ÉR, ez lenne a poszt célja, nem az önfényezés, bár tudom, hogy pofázni könnyebb, mint felállni!)”
Kis idő teltével….
„Megb@szhatja magát az Alsóerdősor utcai Péterfy kórház!
A beteg(ek), aki(k)nek vittem a (9 doboz) pizzát, egyetlen szeletet, egyetlen falatot se kapott, kaptak belőle! Háromszor mondtam el jó hangosan, érthetően, magyarul, hogy a BETEGEKNEK, az orvosoknak, és az ápolóknak vittem frissen, melegen, ropogósan, lóhalálában a COVID osztályra!!!
Befejeztem a jótékonykodást az állam és az orvosok, ápolók helyett egy életre!!! Köszönöm a figyelmet! Mindenki azt csinál felőlem, amit akar… VILÁGSZÍNVONALÚ EGÉSZSÉGÜGY, MI B@MEG???!!!!”
Nem akarunk messzemenő következtetés levonni, de tanulsága mindenképpen van az esetnek. Tisztában vagyunk avval, hogy a kórházban dolgozók erejükön felül teljesítenek, kevesen vannak és az, hogy mennyi ennivaló jut egy betegnek, nem az ő saruk. Annyi azonban talán elvárható lenne tőlük -tisztelet a kivételnek- hogy az elesett rájukbízottakat ne alázzák meg emberi mivoltukban, ugyanis a jó szó nem kerül sem több időbe, sem pénzbe, mint a bunkó beszólás. Az, hogy a kormány, amelyik már 10 éve regnál még ebben a kritikus időben sem törekszik minden erejével arra, hogy enyhítse a betegek, betegápolók és a gyógyítók helyzetét, az egész egyszerűen tűrhetetlen. Amíg csendben tűrünk, addig ne várjuk, hogy maguktól változtatnak megszokott beidegződéseiken! Innentől kezdve mindannyiunk felelőssége, ami velünk történik.
