Banánköztársaság
Hoffmann Rózsa még mindig saját hibái foglya
Hoffmann Rózsával hétfőn a Magyar Hírlap készített egy interjút. A cikkre dr. Fischer Alajos
ny. főiskolai tanár reagált a Városi Kurírnak. Írásának örömmel adunk helyet.
Azt nyilatkozta az ex államtitkár, hogy „A közvélemény és a politikusok némelyike sajnos türelmetlen”, mert egy oktatási rendszerről csak egy-két évtized múltán lehet véleményt mondani. Kedves Hoffmann Rózsa, akinek a gyermeke ma iskolás, ma nem kapja meg azt, ami a személyiségfejlődésének mind nagyobb arányú kibontakoztatásához szükséges lenne, azt miért érdekelné a 10-20 év múlva bemutatandó értékelés?
Bűn négy év alatt mindent a feje tetejére állítani
Alapvető, hogy az intézményesített nevelés, oktatás nem lehet a pártpolitika függvénye, de rezsimfüggő sem. Nem lehet, sőt bűn négy év alatt mindent a feje tetejére állítani, átírni az összes korábbi jogszabályt, a Köznevelési Törvényt (korábban közoktatási volt), a Nemzeti Alaptantervet (NAT), a pedagógusok előmeneteli-, minősítési- és ellenőrzési rendszerét, hogy csak néhányat említsünk. Életre hívni egy hatalmas szervezetet, vagyis a KLIK-et, (Klebelsberg Intézményfenntartó Központ és a tankerületek), amely képtelen ellátni azt a rengeteg feladatot, melyre megbízást kapott.
„Az életpályamodell esetében az volt a hibánk, hogy nem maradt több erőnk a széles körű tájékoztatásra, így nem sikerült átvinni, elfogadtatni, hogy miért van rá szükség.”
– Egyszerűen NINCS RÁ SZÜKSÉG! Viszont a „hagyományos” szakfelügyeletre igenis szükség volt/van, csak azt a „mindent megújítunk, mert ami van az mind szocialista maradvány” égisze alatt eltörölték. Kár volt.
„Szakmai ars poeticám szerint jó eredményt elérni csak kitartó munkával lehet, amit mindig a gyerekekre kell szabni” – mondja Hoffmann.
Ezzel nincs is baj, hisz rengetegen vallják ugyanezt. Nem az elvvel, hanem a kivitelezéssel volt a gond. Éppen a gyermekekre szabás maradt el, többek közt azért, mert rengeteg pénzt, vagyis anyagi erőforrást vontak ki az oktatás teljes vertikumából.
Épp úgy kár volt a „közoktatás-vezetői” képzést bevezetni.
Miért?
1.) A képzések négy féléve alatt szinte semmi újat nem kaptak a „hallgatók”, azoktól a képzőktől (értsd tanfolyam vezetők) akik maguk (sokan közülük) sosem voltak közoktatási vezetők (iskolaigazgatók, helyettesek). Viszont remek pénzkereseti forrás volt sokaknak, pláne a BME-n szerveződött csapatnak, akik kidolgozták a tananyagot, megírták és kiadták a tankönyveket.
2.) Hogyan is képzelhető el, hogy a vezetés „tudományát” és a napi praxist egyetemi, főiskolai oktatók, gyakorló tanárok, vagy jogászok és elvétve igazgatók tanítsák?
3.) A képzésre aztán boldog, boldogtalan bekerül(hetett), ha a munkáltató (esetleg önmaga) vállalta képzés költségeit. Ideértve a helyettesítéséből adódó többletköltséget. Vagyis azt nem is, hiszen a pedagógus munkaidejébe bőven belefért az „ingyenes” helyettesítés. Szakszerűen, vagy sem, nos ez más lapra tartozik. (Vagy nem.)
Miért nem vette észre a „hatalom” önnön hibáit?
Egyfelől azért nem, mert bezárkózva elefántcsont tornyába, minden kritikát ellenséges megnyilvánulásnak fog(ott) föl. Mátyás király módjára, „álruhában”, vagy épp civilben alig mennek a NÉP -értsd, nem a saját párttársaik- közé,így aztán őszinte, esetleg negatív kritikát nem is hallanak pl. magánbeszélgetések alkalmával.
Másfelől pedig azért nem, mert az önhitt meggyőződés, vagyis a tökéletes bizonyosság saját tökéletességük felől megingathatatlan volt és az ma is. (Hódmezővásárhelyi polgármester választás fideszes kommentárja mindezt a gondolatmenetet jól illusztrálja.)
Teendőnk?
Gyermekeink, a felnövekvő generáció(k) érdekében is el kell menni szavazni 2018. április 8.-án.
Szerző
