Daniel Kehlmann: A félelem elképesztően démonikus erejű

Daniel Kehlmannt, világhírű német írót Budapesten ünnepeljük. Ő a vasárnap estig tartó Könyvfesztivál díszvendége. Most jelent meg magyarul Kehlmann regénye, a „Tyll”, amely a legendás német népi hősről, Tyll Eulenspiegelről szól. A Vasárnapi Hírek (VH) irodalmi mellékletében „Csörgősipkás manipulátor” címmel jelent meg interjú a szerzővel. Ezt szemlézzük.

Bolond elnök: Trump megtagadta  a civilizációt

A VH munkatársa, Csejtei Orsolya így mutatja be Till Eulenspiegelt: „tipikus vásári komédiás. Egy kicsit félkegyelmű, egy cseppet trágár, tojik a világ fejére,mégis ő az, aki úgy manipulálja a körülötte lévőket, ahogyan csak akarja”. Kézenfekvő a párhuzam az egész világot sokkoló legutóbbi amerikai elnökválasztás eredményeként elnökké választott Trumppal – veti fel az újságíró. Mi erről Kehlmann véleménye?

„Tyll nem Trump. Őt nem érdekli a hatalom. Ugyanakkor abból a szempontból jogos az áthallás, hogy Trump is megtagadta a civilizációt. Ilyen értelemben ő egy bolond elnök, de mégse Tyll. Inkább abban afolyamatban lehet szerepe, ahogyan a nyugati demokráciák válságával egyre többen sodródnak a társadalom peremére, ahol már csak az akérdés, hogy kitaszítódnak, ás a túlélésért az ördöggel cimborálva félkegyelmű, tovább manipuláló, érzelmek nélküli Tyllekké válnak-e vagy maradnak a manipulált massza megrettentett zombijai. A félelem elképesztően démonikus erejű.

Színjáték a „biztonságról”: kiváló manipulációs eszköz

A beszélgetésben sok szó esik Kehlmann Budapesten, a Hatszín Teátrumban bemutatott „Szenteste” című darabjáról is, amely  a terrorveszély által átalakított modern világunkról szól.

„A kontroll csak látszat. Ha valaki gyilkolni akar, akkor gyilkolni is fog” – mondja Kehlmann. – „De az államnak szüksége van a „mi megadjuk a biztonságot” című színjátékra, mert az megnyugtatja  a polgárokat. Meg hát kiváló manipulációs eszköz. Hol van itt a szabadság? Az állam mindent és mindenkit megfigyelhet, a titkosszolgálatok szinte kontroll nélkül működhetnek, a rendőrség pedig annyi mindent tudhat rólunk, amit korábban elképzelni sem tudtunk. Ami igazán elkeserítő, hogy a darabban mind a filozófusnő, mind pedig a rendőr álláspontja egyre kevésbé elméleti. Nap mint nap egyre aktuálisabb. A rendőr azt mondja, hogy az embereket meg kell védeni a terrortól, a filozófus szerint viszont a rendszer annyira erőszakos, hogy vele szemben mindenfajta ellenállás igazolható.”