Banánköztársaság
Igaza van Lázárnak: „abban biztos vagyok, hogy aki most gyűlölködik, ordít és uszít, az el fogja veszíteni a választást.” Úgy legyen… – Heti Lendvaiság..
Lendvai Ildikótól nem idegen a csípős irónia nyelve, de soha nem sértésre, sokkal inkább figyelemfelkeltésre használja írói vénáját. Közel egy évig minden héten jelentkezett portálunkon “Heti tapló” című rovatával, amiben az elmúlt 7 nap furcsaságait figurázta ki a csak rá jellemző módon. Most az év 20. hetének történései között szemezget….
„Hosszú a penitencia
Szerencsétlen Szájerral ú.n. szuverenitási indexet írattak, amelyben sorrendbe állítja az országokat szuverenitásuk mértéke szerint. A világon az első Kína, az Unión belül pedig Magyarország.
Ami önmagában is mutatja, hogy Szájer nem a felvilágosodás óta használt „népszuverenitás” fogalommal számol, hanem azzal, mekkora hatalma van döntéseiben, mennyire nem kell törődnie senki akaratával (se saját választóival, se nemzetközi szempontokkal) a kormánynak ill. a vezetőnek.
Két részletre érdemes felfigyelni.
- Az egyik a szuverenitás ismérveit taglalja, amelyek közül az egyik: „A szuverén hatalom hierarchikus jellege: A kormányzati hatalom gyakorlásának kizárólagossága, amely a weberi értelemben vett törvényes állami erőmonopóliumra épül.” Aha. A hatalom kizárólagossága. Akkor most egy rövid és felszínes filozófiai lecke a szuverenitásvédelmi Fidesz-hisztihez: ahogy egy Carl Schmitt nevű német tudós, Orbánék egyik ideológiai forrása -kinek pályája a náci párt tagságáig vezetett- kidolgozta: az igazi szuverén, a fő szuverén a vezér, és ez így helyes. Orbánék leegyszerűsítő értelmezésében: a többinek kuss. A Szuverenitásvédelmi Hivatal tehát nem a mi szuverenitásunkat, nem az országét védi, hanem a vezérét. Az ő hatalma védelmében sújt le, büntet, vegzál. Ezt Schmitt és Szájer nélkül is sejtettük.
- A másik érdekes idézet: a sorrend összeállításában „Magyarországot tekintjük referenciaországnak, mivel a jelenlegi magyar kormányzati politika minden tekintetben egy kiteljesedett, mintaszerű, 21. századi szuverenitáskoncepciót képvisel, ezért ideális, létező referencia”. Nagyszerű. Magyarország a szuverenitás etalonja, mintája, nonpluszultrája. Aki másképp szuverén, az nem szuverén. A listavezető Kína szerencsére épp olyan módon szuverén, mint Magyarország. Gondolom, a kínai állampolgárnak épp annyi jut a szuverenitásból, mint a magyarnak.
Nahát, hogy eleink milyen feleslegesen szerénykedtek! Akkor úgy mondták:
„Ha a Föld isten kalapja, Magyarország a bokréta rajta”.
Ugyan már. Méghogy bokréta, szóval valami kiegészítő kis tartozék!
Magyarország valójában maga a kalap. Isten kalapja. És én azt is sejtem, ki az Isten, akié a kalap.”
<< Olvassa cikkeinket a Facebookon, az Instagramon, a Linkedinen, és a Google hírei között is! >>>
„Külügyminiszterünk úgy felbátorodott a Türk Tanács ülésén,
hogy rögvest utána a sajtótájékoztatón ezt találta mondani:
„Helyes döntést hoztunk, amikor úgy döntöttünk, hogy semmilyen módon nem avatkozunk be a román elnökválasztási folyamatba.”
Csak azt nem értem, miért nem avatták be a döntésbe Orbán Viktort is. Aki tájékozatlanul maradván, eszmetársaként üdvözölte a magyar sírokon ugráló Simiont, valamint előre biztosította, hogy az Unióban majd megvédi a támadásoktól. Mire föl a magyarfaló elnökjelölt Orbán képével szórólapozva remélte gyarapítani táborát.
Rémes, hogy ezt a szegény Orbánt a többiek már be sem avatják semmibe. Hogy így kiközösítik. Míg a többiek meghozzák a helyes döntéseiket, ő kinn áll a folyosón az ujját szopva, elárvultan. Ez igazán nem szép a kormánytagoktól. Remélem, azért kiadnak neki az ülésről egy kis sós sütit.
Amúgy én sajnálom, hogy a magyar miniszterelnök nem avatkozott be még jobban Simion oldalán. Például a meleg szavak mellé küldhetett volna neki fb-on néhány cvikipuszit. Talán csomagban matyóbabát is. Esetleg invitáció egy kedélyes közös piknikre Úz völgyébe? Vagy ha legalább elénekelte volna a magyar operettirodalom gazdag világából a „Hej, Simi, eszem azt a csöpp kis szád”-at, olyan helyes kis rövid szoknyácskában, a jobb- és a ballábát felváltva az ég felé rúgva, ahogy az Operettben szokták. Szem nem maradna szárazon.
Ha csak egy picit megerőltette volna magát, Simion ellenfele még nagyobb különbséggel győz. Ennyit igazán megtehetett volna a romániai magyarokért. Szíjjártónak pedig eszem a zúzáját. Az arcocskájától távol maradnék, az érzékeny lehet, hiszen már leéghetett róla a bőr.”
„Lázár János miskolci fórumát egy csoport meg akarta zavarni
Ez hiba, bármelyik oldalról történik. Az atrocitásnak nincs helye a politikában, a verbális-ordibálósnak sem. Lázár joggal háborog:
„Most meg kell nézni, és szerintem nyilvánosságra kell hozni, hogy melyik politikai csoporthoz tartozhattak.”
Gondolom, ezt elsősorban Menczernek szánta, és másodsorban a miskolci zavargóknak. De nekem fordítva is jó. Elvégre biztosan látta Menczer provokálni akaró, orditozós-heccelő jelenetét Magyar Péterrel. Amivel akkora öngólt rúgott, hogy gazdái le is cserélték a Magyart gorombító, „kicsiző” szerepből. Azóta kellett szegény Lázárnak beugrania, és (a saját nívójához méltatlanul) végigmagyarpétereznie, ellenzékhazaárulóznia az országot.
De abban teljesen igaza van, hogy
„nyilvánosságra kell hozni”, a zavarkeltők „melyik politikai csoporthoz tartoznak”.
Mert magamtól meg nem mondanám, Menczer melyik politikai csoporthoz tartozik. Remélem, nem szoci. És milyen igaza van Lázárnak ebben is:
„Abban biztos vagyok, hogy aki most gyűlölködik, ordít és uszít, az el fogja veszíteni a választást.”
Úgy legyen.”
Szerző
