Inotai András szerint a válságkezelésbe bukik bele Orbán Viktor és rendszere

Orbán Viktor miniszterelnök hétfőn mutatta be a gazdaságvédelmi akciótervet, mellyel a kormány a állítása szerint legalábbis a munkahelyeket és a magyarországi vállalkozásokat kívánja megvédeni, korábban is hangoztatott céljainak megfelelően. Az erről folyó vitáról a Városi Kurír több megközelítésben már beszámolt. Alább Inotai András professzor idevágó interjúját szemlézzük.

Felmérhetetlen Orbánék felelőssége

A közelmúltban interjút adott a 168 órának Inotai András közgazdász. Úgy gondoljuk érdemes összevetni az általa mondottakat azzal, amit tegnap a kormányfő bejelentett.

A professzor szerint felmérhetetlen Orbán Viktor és körének felelőssége. A társadalom megosztása nem tíz éve kezdődött, amikor először szerzett a Fidesz kétharmados többséget a parlamentben, hanem már 2002-ben, az elvesztett választás után:

„Akkor hangzott el, hogy a haza nem lehet ellenzékben, és azóta tekintenek ellenségnek mindenkit, aki nem támogatja a vezért. Mindvégig egyetlen cél lebegett Orbán szeme előtt: a hatalom megszerzése és megtartása. Ez vezetett a társadalom végleges megosztásához. Most azonban, a koronavírus fenyegetésekor visszaüt a politikája. Hiába hirdet a miniszterelnök összefogást, ez éppen miatta lehetetlen. Hiteltelenné vált, hiszen soha nem volt hajlandó se együttműködésre, se kompromisszumokra.”

Elszalasztott lehetőség

A professzor szerint, 2010 után páratlan esély kínálkozott a modernizációra. A nemzetközi és a hazai környezet jelentős fellendülést tett volna lehetővé:

„Az ország ugyanis ellenállóbb lehetne, ha a gazdaság versenyképes lenne, kiépült volna a politikától független, de nemzetközileg is versenyképes magyar kis- és középvállalati ipari és szolgáltatási struktúra. Mindemellett pedig a társadalom megbízna a politikai vezetőkben. Az esélyt eljátszották. Csak a haveri oligarchia kiépítésével foglalkoztak.”

Magyarország végletesen sebezhető.  Orbánék azzal kérkedtek például, hogy az uniós országok közül hazánkban a legnagyobb, ötszázalékos a növekedés :

” Csak azt felejtették el megemlíteni, hogy közben több mint öt százalékkal leértékelődött a forint, vagyis euróban mérve nem nőtt az egy főre jutó jövedelem. E tekintetben az uniós átlag 70 százaléka alatt vagyunk, és a magyar társadalmi termék is az uniós tagállamok 0,8 százalékát jelenti.” /……. / „Egy Potemkin-rendszer épült az autóiparra, valamint nagyrészt az unió által finanszírozott és keményen túlárazott infrastrukturális, valamint építőipari- ingatlanpiaci vállalkozásokra alapozva. Most pedig összeomlik az egész, ráadásul az egyoldalú függőség ezt a folyamatot felgyorsítja. Ennek sajnos mindannyian a kárvallotai vagyunk, nem csak azok, akik ezért felelősek.”

Mi lett volna ha…

Meglátása szerint a Fidesznek mindig szerencséje is volt. Amikor először kormányra kerültek, 1998-ban, a Bokros-csomag eredményeként konszolidált gazdaságot vettek át. Ha 2008-ban ők vannak hatalmon, a pénzügyi válság nemcsak a vezetőt, hanem egész pártját is elsodorta, maga alá temette volna:

„A Bajnai-kormány sikeres válságkezelésének is köszönhették, hogy 2010-ben kétharmados többséget szerezhettek, majd utána még két alkalommal. Az utóbbi tíz év bebizonyította, hogy mennyit értenek a gazdasághoz és mit tartanak fontosnak. Most valóban válságot kellene kezelniük, de ehhez nem értenek. Ebbe fognak belebukni. Amihez hozzájárulhat, ha hazatér a mintegy 500 ezer magyar jelentős része, aki messze nemcsak anyagi megfontolásból, hanem a kedvezőtlen vagy éppen káros társadalmi-politikai légkör miatt is hagyta el az országot az utóbbi tíz évben. Ők robbanótöltetet jelenthetnek a hatalommal szemben.”

Inotai professzor meggyőződése, hogy ebben a helyzetben a legfontosabb, hogy fenntartsuk a társadalom életképességét, szolidaritását, kohézióját. Egy idő után lehet majd a gazdasággal is foglalkozni, itt is hatalmas mentőcsomagra lesz szükség, de most, amikor minden leépül, a társadalommal kell elsősorban törődni:

„Nem kérdéses, hogy a sporttal, idegenforgalommal, kormányzati építkezésekkel kapcsolatos összes presztízsberuházást le kell mondani, továbbá sokmilliárdos költségvetési tételeket kell átcsoportosítani nem utolsósorban a társadalom tudatát tovább mérgező kormányzati kommunikációból a társadalom fizikai és mentális állapotát javító területekre. Ezt már számos ország megtette, több esetben a politikusok és kormányzati vezetők fizetésének jelentős csökkentésével. Ilyen társadalmi szolidaritásvállalásáról a magyar milliárdosok esetében még nem tudunk.”

Kulcsfontosságúnak tartja, a társadalom felkészítését a válságkezelés költségeire. A magyar társadalom nagyon rossz mentális állapotban találkozik a kihívásokkal:

” A hatalomgyakorlás elmúlt évtizedében alkalmazott központi eszközök, nevezetesen a gyűlöletkeltés, a sorozatos ellenségkeresés, a társadalom egyes csoportjainak mesterséges szembeállítása alapvetően és veszélyes szintre növelték a bizalmatlanságot és aláásták a szolidaritást. Le kell vonni a tanulságokat, hogy ne a gyűlölet és az ellenségkeresés határozza meg a jelenünket, és főképpen ne a jövőnket, hanem a felelős gondolkodás és az együttes cselekvés.”

Vita a létpénzről 4, Bokros Lajos: Milyen módon támogassuk a járvány okozta válság gazdasági kárvallottjait?