Így készült interjú Orbán Viktor édesanyjával

Majdnem egész nap beszélgettünk

Ha nem szerettem volna is, szerettem volna – ha ezen múlik. (Meggyőződésem volt akkor és közben is, azóta is, hogy az interjúról sem a férje, sem fia, a miniszterelnök nem tudott. Utóbbira abból is következtetek, hogy a továbbiakban állítólag soha nem engedte meg édesanyjának, hogy bárkinek is nyilatkozzon.)

Reggel futottam be a fehérvári házba, ahol egy kifogástalanul fodrászolt, sminkelt Orbánné fogadott. – Hol van a fotós? – kérdezte. Piszkosul berágtam mindjárt üdvözléskor, mondván: de hiszen pont ő nem akart képet. – Jó, de tudom, milyenek maguk, kell az a fénykép. – Kell hát. Mondhatta volna hamarabb is… Telefon a szerkesztőségbe, Szalmás Peti kolléga „kék lámpa-sziréna” üzemmódban indult Fehérvárra.

Mire a fotós leért, megkávéztunk, vendéglátóm körbevezetett a házban, ami igen visszafogottan volt nagyon ízléses. Mint mondta, itt minden az ő keze nyoma. Orbán anyuka nagy dumás, akár a fia – csak melegebbek a szavai –, nehéz szóhoz jutni mellette.

Rohangáltak házban és a ház körül a szomszéd gyerekek, ő főzte a birkapörköltet, én meg hallgattam az élettörténetet. Majdnem egy egész napot töltöttünk ott. Nem tipikus interjúhelyzet. Kitárgyaltuk anyukáink és magunk ültetési, veteményezési szokásait, mesélt az agárdi házról, ami a család „menedéke”. Lerajzolta, hol van. – Menjen oda nyugodtan, mindig nyitva van a kapu. Ha talál valamit, amit maga is elültetne, vegye ki nyugodtan. A szomszéd, ha szólna, mondja meg neki, hogy megbeszéltük.

Megírtam az interjút. Nem kérte, hogy elolvashassa megjelenés előtt. Amikor kinyomtatták, felhívott. Ennyit mondott: köszönöm, ez tényleg én vagyok.

Hogy milyen is Orbán Viktor édesanyja, azt holnap tudhatják meg olvasóink.