Banánköztársaság
Interjút adott a vírusnak a Mini
Átment őszintébe. Londonban mondjuk muszáj volt, ott azért nem lehet köpködni, ha valaki kérdez. Szerencsénk volt, mert mi is elkaptunk egy interjút. A vírus és Orbán-Mini párbeszédét szó szerint közöljük. Ez Rab László szŰrreál összefoglalója a 21-es hétről.
Átment őszintébe. Londonban mondjuk muszáj volt, ott azért nem lehet köpködni, ha valaki kérdez. Szerencsénk volt, mert mi is elkaptunk egy interjút. A vírus és Orbán-Mini párbeszédét szó szerint közöljük. Ez Rab László szŰrreál összefoglalója a 21-es hétről.
A zűrzavar a mi fegyverünk
Legyűrtük a vírust, a földre szorítottuk, pontosabban a Minimax kihívta párbajra, és a kis huncut izé kifingani látszik, mert nem bírja azt az átgondoltságot, amelyet a magyar píárkormányzás felmutat. A valóságban a birok úgy történt, hogy jött a vírus, nem magyar volt eredetileg, hanem idegen, betolakodó, ráakaszkodott egy iráni diákra, és azért jött, hogy szegény pulimagyarokat kinyiffantsa. Ott állt Minnermáyer a gáton gunyicsizmában („Emléxel, Józsi, ’mikó tépettünk a kettőötes MZ-vel a berhidai kanyarba’?), döngette a mellét, és telitorokból üvöltött:
– Gyere csak, hadd nézzelek meg közelebbről, tényleg te vagy az, aki a magyarjaimat meg akarod fertőzni?
– Nem, uram – felelte csöndben az Ellenzéki Pandémia. – Én csak zűrzavart szeretnék a soraitokban a halálesetekkel, a beszaratással.
– Már elnézést – mondta a Mini –, de zűrzavarkeltésben utolérhetetlenek vagyunk. Egy egész hadosztály dolgozik ezen nekünk, ne haragudj, de ezt a háborút nem engedhetem ki a kezemből. A zűrzavar az enyém, az vezet választási győzelemhez. Ezért kellettél te is. Ha nem te jöttél volna, lett volna helyetted más.
A Más az más!
– Mi vagy ki?
– Árvíz, Soros, Gyurcsány, kampány a tetováltak ellen, a szemüvegesek üldözése. Valami szart csak kitaláltunk volna.
– A zűrzavarban jól lehet halászni. Mi lesz a sok lopott holmival? – kérdezte EP. – Hova teszed, hová dugod?
– Hová, hová, a seggembe. Minden fillérnek megvan a helye. Én ugyan pénzügyekkel nem foglalkozom, de az azeri, svájci bankszámláim miatt ne aggódj.
– Hol és hogy tervezed a kinyiffantásomat?
– A Karamellában lesz. A forgatókönyv szerint fölállítunk egy ringet, a nyálmédia élő egyenesben adja. Ott lesz Nyunyóka, a nézőtérre pedig beültetünk néhány pocakos tábornokot, hadd lássák, milyen az, amikor lecsaplak, mint a taxiórát.
Senki semmire soha nem emlékszik
– Abban bízol, ugye, hogy már elgyöngültem. És már öreg vagyok – folytatta EP.
– Nem bízom senkiben és semmiben. Csak tudom, hogy a végén rálappanok a szádra, és elkészülhet a Facebook-fotó arról, hogy diadalt arattam. Majd megjelenik az újságokban, hogy nem segített rajtad a bal csapott. Nem tudtál mit kezdeni a jobbegyeneseimmel.
– Te mindig kényszeresen üzengetsz? Nyalod a szádat, látom, hogy piszkosul ideges vagy, mert be vagy tőlem szarva, de úgy csinálsz, mint aki örök időkig a Karamella ura lesz.
– Nincsenek örök idők, barátom – felelte a Minner. – Csak az itt és most van. Londonban találkoztam egy tetovált csajjal. Én kértem, hogy vonszolják elém. Hogy az a pár libó felidézhesse a bekapcsolva felejtett magnót. Amikor megjegyzést tettem a tetkóra. Hadd kutakodjanak a nem létező múltban. Hadd élvezkedjenek azon, hogy tegnap meg tegnapelőtt miket mondtam. Semmit se számít, a zöm arra se emlékszik, hogy mi történt reggel.
– Mert hülyék?
– Dehogyis. A magunk módján mi is mindig hülyék vagyunk. Csakhogy mi vagyunk azok, akik a felejtést siettetni tudjuk. Mintha beadnánk egy vakcinát valakinek emlékezés ellen. És másnapra elfelejti azt is, hogy milyen nap van kedd előtt. Vasárnap? Vagy szerda? Tökmindegy különben. Tőlem éppen lehet hétfő is.
Mi lesz, ha megbuksz?
– Miért nyíltál meg ennyire előttem? – hangzott az újabb kérdés.
– Unatkozom és éppen ráérek. A kormányzás érdekében bármikor hajlandó vagyok arra, hogy hülyének tettessem magam. Volt a múltkor a Várban egy ifjú pár, tök véletlenül szembejöttek velem.
– Férfi és nő?
– Hogyne. El tudod képzelni, hogy egy meleg párnak is kezet csókoltam volna?
– Rólad mindent – mondta EP és mélyet sóhajtva elnézett a távolba. – Annyit kérdeznék még tőled, mi lesz az elszámoltatással? Horthy a királyt, Kádár a forradalmat, te a rendszerváltást árultad el, ez száz év magyar történelme. Azon kívül rafinált tolvajként vagy ábrázolva, ráadásul olyannak, akinek közhivatalából adódóan tűrnie is kell, hogy a nép letolvajozza. Van alapja persze. A haverjaiddal kifosztottad az államkasszát. Amit te úgy nevezel, hogy létrehoztad a magyar burzsoáziát. Mi lesz, ha megbuksz?
– Semmi. A lényeg, hogy ne nyírjanak ki idő előtt. Mi lehet más egy politikus végső programja. Megbukni meg lehet. Nem dől össze a világ. A kártyapakli a kezemben marad. Ott vannak az egyetemeken, a bíróságokon, a rendőrségen az embereim, a fiataloknak pedig elég lesz egy-két videó arról, hogy találkozom velük. A nyuggerek halnak, az öreg értelmiségi komcsik már nem az elit részei, ez a hajó elment.
– Mi lesz, ha zárolják a vagyonodat? Meg a Mészárosét, és a többi gyanús üzlet következtében magánkézbe került bulit is.
– Gondolod, hogy erre nem tettem meg a szükséges előlépéseket? Tényleg ennyire hülyének nézel engem?
– Szó sincs róla. Épp csak arra gondoltam, mi van, ha húznak ellened valami váratlant? Mint a sakkpartiban. Egy darabig tök jó vagy, működik a nyitás, a helyére került a bástya, megvolt a rusálás, a futók szépen lekötik a vonalakat, a huszár akadályozza a keresztmozgásokat, és akkor jön egy rossz húzás…
– Például egy paraszt.
– Bingó – mondta mosolyogva Ellenzéki Pandémia, és úri jókedvében rágyújtott egy kubai Corona szivarra.
– Figyelj – mondta jókedvűen Orbán Viktor, minden magyarok minije, aki arról is emlékezetes lesz, hogy a járvány idején sem tud felhagyni (üzenet a NER-dzsentriknek) a nők kezének összenyálazásával. – Elkaptál engem egy őszinte pillanatomban. Megmondom neked, mit teszek, ha ezek a nyámnyilák mégis be akarnának kasztlizni. Hogy is kérdezted? Amikor megteszi a váratlan lépését… a paraszt.
– Jól érted. Mit csinálnál, amikor túljárnak az eszeden?
– Pofonegyszerű. Nincs ugyan rá B-terv, de egyszerűen felrúgnám a sakktáblát.
Most akkor 21-ünk volt, lépjünk tovább a 22-re, szép szám, remélem, beváltja a hozzáfűzött reményeket.
* A Horthy-Kádár-Orbán-parabola Bozóki Andrástól származik, a Száz év talány című tanulmány 2019 januárban jelent meg a Mozgó Világban. (RL)
Szerző
2 Comments
Leave a Reply
Leave a Reply
Friss
- Már megint naivságunk áldozatai lettünk: felkészültek az illetékesek a havazásra
- Barátsághoroszkóp, itt és most
- Hull a hó és ez most (állítólag) nem érte váratlanul az illetékeseket – Mit jósol mára Pártai Lucia + orvosmeteorológia
- A Millenáris könyvfesztivál-mentes övezetté vált: 2025-ben nem engedi be az eseményt
- Juszt László heti matekja: az aktuális kormányadósság főszáma cirka 150.000.000 Euro
- 70.- forint/magyar kopf – Krausz Gábor segítséget kér
- Emberek, Orwell az 1984-et figyelmeztetésnek szánta, nem forgatókönyvnek
- Lebukott a hárommilliárdos számlagyár
- Orbán Viktor: Nem elég már oldalvizezni
- Elfüstölt egy villamos – Óriási közlekedési káosz Budapesten
Bronzi
2021.05.30 20:06 at 20:06
Óriási, mint mindig.
Pingback: ÚJNÉPSZABADSÁG