Kerítésen innen
Van középiskolás gyereke, unokája? Akkor irány az Országos Haditorna Verseny!
Azt ugyan még nem tudni, -augusztus idusa környékén- hogy iskolapadban, vagy online módszerrel zajlik majd az oktatás a nyakunkon lévő tanítási évben, de az biztos, hogy Országos Haditorna Verseny, az lesz!
Kislabda helyett gránátdobás?
A tanév rendjével szinte egyszerre érkezett meg a középiskolákba a Honvédelmi Sportszövetség felhívása az ezévi Országos Haditorna Verseny megyei döntőire. Az évente megrendezett nemes vetélkedés célja, ahogyan az eredeti dokumentum fogalmaz:
a honvédelem ügyének népszerűsítése a sport eszközeivel,
a hozzá szorosan kapcsolódó értékek közvetítése a fiatalok készségének, erkölcsi, akarati tulajdonságainak és fizikai képességeinek fejlesztéssel
ehetőséget nyújtani a tanulóknak a honvédelemhez kapcsolódó sporttevékenységek kipróbálására, felkészültségük összemérésére
-írta meg a b1.blog.hu.
….vidám toborzóprogram….
Hogyan lehet egy kajla kamaszt egyszerre fejleszteni erkölcsileg, fizikailag és akaratilag (bármit is jelentsen ez), ráadásul olyan hiánypótló módon, amire egy átlagos középiskola nem képes? A választ rögtön meg is adja a versenyfeladatok részletes leírása:
kézigránát-hajítással és fegyveres váltófutással, többek között.
-találgat a portál.
Nehéz elhessegetni a benyomást: országunk vezetője úgy próbálja feldolgozni gyermekkori traumáit, hogy újrajátssza azokat.
A hagyományőrzés felülírja a valóban hasznos ismereteket?
Igaz is, minek az a sok szám, meg betű, ha a hazai életpálya-ideál: a harc mindenek felett! A honvédség kommunikációs osztályának talpraesettségét dicséri, hogy az iskoláknak emailben eljuttatott nevezési felhívás végén ottmaradt a sablonszöveg, amelyet minden levelük végére automatikusan odabiggyeszt a levelezőprogram. Az apró betűs szöveg szerint ez egy titkos üzenet, amelynek tartalmát és csatolmányait szigorúan tilos harmadik féllel megosztani, az csak a feladóra és a címzettre tartozik. Tehát
a valóban szabálykövető iskolaigazgató feladata úgy kihirdetni a verseny felhívását, és buzdítani diákjait a nevezésre, hogy közben nem mondja el nekik.
Mint ahogy azt sem indokolhatja meg, miért kerül hirtelen a helyi tantervbe a tíz kilós lőszerládával való futás (ezzel válthatóak ki a kiírás szerint a Haditorna egyes feladatai) tornaórán.
Persze a tanároknak és a diákoknak nem is dolguk, hogy értsék, mi történik velük, a lények, hogy engedelmesen kövessék feljebbvalóik utasításait.
Ami tiltott és, ami létszükséglet…
A koronavírus miatt elmaradnak az olyan kisebb jelentőségű sportesemények, mint például az olimpia, egyértelmű, hogy az Országos Haditorna Verseny megrendezése nem tűrhet halasztást.
Ha bárki elkapja a rendezvény során a betegséget, az csak hősiesebbé teszi, hasonlóvá Hunyadi Jánoshoz, aki egy sorsdöntő küzdelem után egy járványos megbetegedés áldozata lett. És melyik tizenhat éves ne szeretné így végezni?
-ironizál a cikk írója az amúgy véresen komoly lehetséges következményekről.
Hogy mit tehet a gyerek, a szülő, vagy a tanár?
Hogy ellenállónak kell-e lennie annak, aki épp ésszel végiggondolja, hogy akarja-e veszélyeztetni szeme fénye és a maga életét egy kormány-ukáz miatt? Hogy meddig tűrik az érintettek, vagy mi mindannyian, hogy egy őrület oltárán feláldozzuk a szabad döntéseink lehetőségét?
Ezekre a kérdésekre kell megadnunk a választ. És van egy rossz hírem: ezért személyesen leszünk felelősek, nem lehet áttolni a döntésünk súlyát a „kedvesnek nem mondható vezetőre”.
Szerző
