Normális ember általában elfogadja, nagyjából az óvoda középső csoportjában, hogy nem neki van a legtöbb (ólom)katonája, a legnagyobb kisvasútja….

Normális ember általában elfogadja, nagyjából az óvoda középső csoportjában, hogy nem ő a legszebb, legokosabb, legmagasabb, hogy nem neki van a legtöbb (ólom)katonája, a legnagyobb kisvasútja, repülői, (homok)vára, jachtjai, országa.

Olyan ez, mint a gyerekkori asztma. Előbb-utóbb kinövi a gyerek

A maradék, aki meg nem, az jó eséllyel, szépen belehibban ebbe. Hazudozni kezd. Egyre szemérmetlenebbül, és egyre szánalmasabban. Persze a szülők, a környezet látja ezt, és kétségbeesetten próbálják belőle kinevelni a kis lurkót. Hátha kinövi, elfelejti,

megbékél a ténnyel, hogy létezik olyan szitu, mikor nem őt hirdetik ki győztesnek. Mikor nem az övé a homokozóban az összes játék, nem pisilhet büntetlenül annak a sarkában, sőt, még a kezére is csapnak a szigorú dadák, ha ellopja a többiek homokozólapátját.

Ez most nem sikerült

Nagyon nem, mivel a kis rosszcsontból politikus, ráadásul valami fatális szerencsétlenség során egy ország vezetője lett. Ma már van hatalma, van vár, repülők, jachtok, kisvasút, stadionok tucatszámra, magánhadsereg, hajbókoló szolgák és szolgalelkűek hada, és a jó ég tudja mi minden kacat.

Meg, van az a fránya defekt is, amit jobb esetben, az óvodában leküzd az ember. Tudják, a mindenáron való győzelem iránti beteges vágy. Annyira, hogy régi családi legenda, mikor egy baráti síversenyen a felesége előbb ért a célba, mint ő, de amire a neje feleszmélt, már kijárta, hogy külön férfi és női győztest hirdessenek. Nehogy ne lehessen ő a bajnok.

Szóval defekt ez a javából

Most pedig egy ország háborúzik lassan nemcsak Norvégiával, a „Dutch Guy” országával, Hollandiával, németekkel, svédekkel, finnekkel, az egész világgal, de leginkább a józan ésszel.

 

Azzal, hogy a Kedves Vezető számára a törvényszerű bukás, az, hogy még számára is kötelező a jogállamiság, egyáltalán a törvények betartása nem azt jelenti, hogy nyilvánvaló és szükségszerűen bekövetkező veresége tapasztalatait felhasználva újratervezi kormányzását, esetleg konszolidálja is azt, mondjuk már ki, megpróbál végre normális lenni.

De nem!

Egyszerűen, és immár hagyományosan sokadjára, egyszerűen újra és újra elhazudja a tényeket. Hogy is mondja büszkén a Kedves Vezető?

“AKKOR JÁRUNK EL HELYESEN, HA A SAJÁT ÉSZJÁRÁSUNKNAK MEGFELELŐEN, A MAGUNK AKARATA SZERINT A VALÓSÁGOT IS KÉPESEK VAGYUNK HAJLÍTANI.”

Értik?

Győzelmet fabrikál a bukásból, és görcsösen hinni akarja, ha sokan, sokszor mondják majd el szervilis szolgái a rabolt-lopott-elfoglalt médiumokban, akkor a gazemberség majd követendő példává, a hazugság morális zsinórmértékké, ő pedig győztes hadvezérré, államférfivé válhat. De nem fog! Szánalmas vergődés ez, valami őrült, infantilis hazugságspirálban, amiben minél jobban kapálózik, annál mélyebbre merül.

Nem, mintha számítana, de győzött? GYŐZÖTT?

  • A7. cikkely szerinti eljárást nem tudta lezáratni, csupán arra kapott halvány ígéretet, hogy az eljárás végig fog menni, de felgyorsítják a folyamatot.
  • A jogállamiság megléte továbbra is deklarált feltétele a kifizetésnek, ráadásul erről nem is egyhangúlag, hanem minősített többséggel dönt majd a Költségvetési Tanács (Magyarország és Lengyelország viszont így nem tudja blokkolni mindezt),
  • Az NGO-k, a civilek is kaphatnak továbbra is EU-támogatást.

Győzött? SZÁNALMAS!

nyílt levél

Egy hozzászólás itt: “Normális ember általában elfogadja, nagyjából az óvoda középső csoportjában, hogy nem neki van a legtöbb (ólom)katonája, a legnagyobb kisvasútja….

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük