Iszonyú magyar veszteséglista – hamis okok és indokok –  Lapzsemle

Figyelmet keltett egy, fideszes kezekbe kerülése előtt, amúgy szolid családi magazin hasábjain közzétett adat a magyar világháborús veszteségekről. A Heti lapzsemle témája ezen a héten, hogy mi rejlik a számok mögött.

Magyar vérveszteség

Dr. Hajdú Ferenc ezredes, a Magyar Honvédség Modernizációs Intézet innovációs igazgatója egy friss nyilatkozatában a háborúk, a pusztítás logikájáról, kiemelten a második világháború pokoli tapasztalatairól beszélt. („Háborúk hozadéka„)

Arra a kérdésre, hogy hol állunk a II. világháború veszteséglistáján, olyan adatot ismertetett, amely nem számít közismertnek:

„Lélekszámarányosan Lengyelország és a Szovjetunió után Magyarország a 3. helyen áll, Németország előtt: 950 ezer honfitársunk veszett oda, ebből 350 ezer katona. A nemzeti vagyonunk 40, az iparunk mintegy 60, a lakóházaink 20 százalékát vesztettük el.”

Magyarázatként azt hangsúlyozta, hogy az első világháború, elsősorban katonákat sújtó frontszenvedései után, a második világháború természete gyökeresen átalakult: „tömeges támadás érte a civil lakosságot, merthogy a végső cél felülírta az erkölcsi-etikai aggályokat” – mondta a katonai szakértő.

„Míg az I. világháborúban nem érte tömeges támadás a civil lakosságot, addig a másodikban átszakadt ez az erkölcsi-etikai gát. Gondoljon csak az európai szőnyegbombázásokra mindkét oldalon. A második világégés során csaknem 100 millió ember vesztette életét, és ebből több mint 30 millióan civil áldozatok” – részletezte.

Ki támadt a civilekre?

Az idézett interjú egészére jellemző a katonai-technokrata szemlélet, amely folyamatosan azt hangsúlyozta, „mindkét oldalon egyaránt” ugyanazt a logikát követték a felek.

Az ellenséges lakosság elleni légitámadások vagy az elfoglalt területeken talált civilek tömeges sanyargatása (elsősorban a németek, japánok és csatlósaik, köztük a magyar megszálló egységek, illetve a másik oldalon a szovjet csapatok és a velük érkező szövetséges alakulatok részéről) valóban iszonyú veszteségeket és mérhetetlen szenvedést okozott.

Kimaradt a lényeg

Csakhogy a veszteséglistán élre került három ország, Lengyelország, a Szovjetunió és Magyarország pokoli vérveszteségét valami más is magyarázza, mint az előrenyomuló ellenséges hadseregeknek a civilek elleni tömeges támadásai. A világtörténelemben egyedülálló méretű és szervezettségű ipari tömeggyilkosság kiemelt célpontja volt mindhárom ország a második világháború alatt. A lengyelek és a Szovjetunió népeinek védtelen tömegei elsősorban az országukat elfoglaló hatalmak részéről beindított, náci népirtás áldozatai lettek. A holokauszt, a korábban hatalmas létszámú zsidó lakosság könyörtelen kiirtása ezekben az országokban jutott csúcspontjára. A zsidó lakosság szinte teljes legyilkolása pedig ezekben, a hosszú évekig (1939-től, illetve 1941-től a felszabadításig) náci igát nyögő, hatalmas országokban „kiegészült” a leigázott szláv népeket is alsóbbrendűnek és irtandónak tekintő fajelméleti alapú akciókkal.

Akik saját népük ellen fordultak

Speciális, a maga nemében minden másnál borzasztóbb a magyar vérveszteség magyarázata, amely különös módon még említés szintjén sem került bele a magyar ezredes érvelésébe… Itt ugyanis nem egy országunkat leigázó ellenséges hatalom támadt tömegesen a civil lakosságra, hanem a német megszállást követően zökkenőmentesen együttműködő magyar állam, az antiszemitizmustól fertőzött lakosság szégyenletesen nagy részének jelentős társadalmi segítségével, pár hét leforgása alatt végezte el a szörnyű hóhérmunka nagy részét.

Félmillió civil áldozat? Vagy még több?

Az idézett interjúrészletből nem derül ki, hogy a jelenlegi Magyarország területére, vagy a bécsi döntések által megnövelt területre vonatkoznak a hevenyészett veszteségadatok. Nem mindegy. Az 1941-ben magyar fennhatóság alá került Észak-Erdélyben – a román kézben maradt Dél-Erdéllyel ellentétben – 1944-ben a magyar csendőrség totális pusztítást végzett a magyar ajkú, magyar kultúrájú zsidó közösség körében.

Az ezredes 950 ezres össz-veszteségadatot említett. Ebből a jelenlegi területeinken élt vidéki zsidóság 437 ezres vesztesége és a budapestieknek 1945-ig elszenvedett vérvesztesége is óriási arányt képvisel, a Hitlertől visszakapott területek lakossága ellen elkövetett magyar népirtás pedig tovább növelné az adatot.

A világháborús veszteséglistán kijelölt helyünk emlegetése alkalmas arra, hogy az idézett hetilap vidéki olvasóinak körében megerősítve azt a máig élesztgetett hazug mítoszt, hogy a magyar nép az örök áldozat, a legnagyobb vesztes, hiszen mindig mindenki bennünket bánt. Az adatok mögé nézve elgondolkodhatunk, ki is a civil lakosság elleni tömeges támadás igazi áldozata…

Lendvai Ildikó: Szó se róla, a nácizmus és a világháború egy kicsit tényleg "kellemetlen" volt