Janisch Attila: Elképesztő módon működik az a kirekesztő, megosztó politika, amire Orbán építkezik

Janisch Attila Balázs Béla-díjas magyar filmrendező, forgatókönyvíró, egyetemi tanár, érdemes művész a 168 órának adott interjút. Szemlénkben megpróbáljuk a beszélgetés legérdekesebb részeit olvasóinak is bemutatni.

„Ami a színházban történt, az egy morális, erkölcsi ügy, ahol abúzusról van szó”

A rendező szerint nem a Gothár-ügy miatt ideges a kormányzat, hanem mert nem sikerült a várakozásaik szerint a legutóbbi önkormányzati választás, és elveszítették Budapestet, illetve több megyei jogú várost:

„Ami a színházban történt, az egy morális, erkölcsi ügy, ahol abúzusról van szó. És itt ki is kell jelentenem, hogy ez teljesen elfogadhatatlan, elítélendő. A másik esetben Borkai pénzért vett magának prostituáltat, ami egy adok-kapok csere, ahol mindenki benne van a játékban. Ehhez kapcsolódott a korrupciós szál, valamint az álszentség, hogy miközben haza, család meg szeretet jelszavak jönnek a kormányzat felől, a győri polgármester magatartásmintája ezzel összeegyeztethetetlen. De mindenesetre arra jó a Gothár-ügy, hogy mutogatni lehessen a „balliberális oldalra”, és neki lehessen menni az eddig bevehetetlennek tűnő Színház- és Filmművészeti Egyetemnek.”

Meggyőződése, hogy most valójában nem is Máté Gábor a célpont, hanem Karácsony Gergely főpolgármester. Egri Lajos azt mondja A drámaírás művészete című könyvében, hogy az erős karakter az, aki nem egyezik ki, elszántan ragaszkodik ahhoz, hogy végigvigye a döntését. Orbán Viktor miniszterelnök ilyen. S azzal nem igazán tud kiegyezni, hogy Budapesten ekkora vereséget szenvedett:

„Nagyon nincs rendben, hogy egy országban az történik, amit egy ember akar. Elképesztő módon működik az a kirekesztő, megosztó politika, amire Orbán építkezik. Az a vonal – aki nincs velünk, az ellenség –, amit 2010-ben hirdetett meg, mára oda vezetett, hogy nemcsak a kormányzat nem kommunikál az emberekkel, hanem azt is elérték, hogy az emberek se kommunikáljanak egymással. A szélsőséges társadalmi megosztásnak pedig az az értelme a számukra, hogy ezzel elkerülik annak a lehetőségét, hogy esetleg két ellentétes nézetet valló ember kiegyezzen egymással, s hogy találjon egy harmadik utat, amin együtt lehet haladni. Ráadásul a NER megnevezi, kik nem az övéi, és ezzel kommunikációra képtelenné teszi őket. „

Mindent megdupláztak

A filmrendező hangsúlyozta, a Fidesz megoldotta, hogy ne legyen összetartás. Mindent megdupláztak. Volt a Magyar Filmművészek Szövetsége, létrehozták a Magyar Filmakadémiát, a Magyar Színházi Társaság mellé megcsinálták a Magyar Teátrumi Társaságot, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia megkapta a Magyar Művészeti Akadémiát:

„Létrehozták a vegytiszta fideszes szervezeteket, és oda pumpálták a pénzt. Az emberek választásra kényszerülnek, és amikor kommunikációs helyzet van, a szakma azon része, amelyik a hatalmat választotta, inkább hallgat. A logikát felülírja a politikai elkötelezettség és az a szorongás, amit beültettek az emberek fejébe, hogy ha „azok” jönnek, vége mindennek. Tragikus, hogy milyen szinten van átpolitizálva még a legcivilebb élet is, és milyen jól ki lehet játszani a három társadalmilag sérült pontot, a holokausztot, Trianont és az orosz megszállást. Amikor az egyik oldal azt mondja, hogy a holokauszt holokamu, a másik oldal meg azt, hogy megérdemeltétek Trianont. Hatmillió ember elpusztítását nem lehet kamunak nevezni. Akinek meg egy határátrajzolással szétszakították a családját, joga van ugyancsak megélni a személyes tragédiáját.”

Identitás nevelés?

Hangsúlyozta, hogy elképesztő rágalmak és hazugságok érik az egyetemet, de vannak vádak, amelyek annyira ostobák, hogy nem is érdemes válaszolni rájuk. Amikor valaki azt mondja, hogy identitásnevelés folyik a szakmai képzés rovására, akkor nekem az identitásrésszel nincs dolgom, mert elég odatenni mellé a szakmai eredményeket, amelyeket a filmes képzésen elértek a hallgatók:

„De szinte mindegy is, mit mondok, mert elhangzanak vádak, amelyeket aztán sokan tényként kezelnek. Olyan erővel mondják és olyan háttérszócső van mögéjük téve, hogy ha valaki kimond valamit, és az politikailag fontos, az végigmegy mindenütt. Kontroll nélkül hitelessé válik a forrás. Gyakorlatilag kiradírozzák az emberek fejéből az egyéni gondolkozást. A kétharmad nagyon jól építi magát ezzel is.”

Kiemelte, egyébként őt nem az érdekeli a Marton- vagy a Gothár ügyben, hogy mi történt pontosan. Az az érdekes, hogy miként lehet azokat a protokollokat létrehozni, amelyek segítenek a nőknek, a sértetteknek abban, hogy hamarabb a nyilvánossághoz tudjanak fordulni, amitől védelmet tudnak kapni:

„Az eljárásrendek hibája, hogy nincs tól-ig hatályuk, hogy mondjuk valamiért örökre eltiltás jár, vagy valamennyi idő után ismét dolgozhat az illető. Nem tudom, hogy volt a Katonában. Nekem a retorzió erősségéből ítélve úgy tűnik, hogy vagy durva cselekmény történt, vagy esetismétlés volt. Ki kell találni annak a protokollját, ami nem eltusolás, de nem is löki az érintetteket a rögtönítélő bíróság elé. Az a baj, hogy most a fókusz mesterségesen átkerült az egyetemre.”

(Az interjú teljes szövege a 168 óra 2019. december 12.-ei számában olvasható el.)

Juszt László: ha a Gothár-ügy miatt az egész színházi szakmának (és persze a közönségnek) bűnhődnie kell, akkor a Borkai ügy miatt az egész kormányt kell átvilágítani?