Jávor Benedek: Orbán és a Fidesz a szokásos magyar átok foglya – borúra ború

A Fidesz számára az Európai Néppártban való tagság az elmúlt évek egyik legkifizetődőbb üzlete volt. Az EPP nyújtotta védelem elképesztő mértékben tágította ki a kormánypárt európai játékterét, és óvta meg az európai intézmények vagy tagállami kormányok kritikájától és nyomásától.

Orbán mégis kockára tette ezt lehetőséget,

mikor 2015-2016-tól kezdve egyre nyíltabban kezdett el az európai szélsőjobb irányába tolódni, mind többet mutatkozott a Salvini, Kaczyński, Strache-félékkel, és egyre nyilvánvalóbban köztük képzelte a Fidesz jövőjét.

Nem volt ebben egyébként túl sok újítás

Az elmúlt években átalakuló politikai térképen a konzervatív-kereszténydemokrata pártok is intenzíven keresték a helyüket. És az egyik opció a szélsőjobbra nyitás volt. Akár a mérsékelt pártok jobbra tolásával (mint pl. a bajor CSU), vagy a szélsőjobbal kötött koalíció formájában (mint Sebastian Kurz ÖVP-je Ausztriában). A Fidesz ebbe a sorba illett, jó, lelkesebben és gyorsabban vette át a szélsőjobboldal témáit és modorát mint mások, meg a taktikai mozgásból világképet faragott magának az illiberális állam megfogalmazásával, de tulajdonképpen hasonló irányba mozdult, mint egy sor más tagpárt.

Részben ezért is tűrte nagyobb morgolódás nélkül a Néppárt a Fidesz radikalizálódását,

„Hát Istenem, neveletlenebbek és barbárabbak a többieknél, de fogadjuk el, ez is a jobbközép kiútkeresésének része!”

– gondolták sokan, akiket Manfred Webernek hívtak. Végül már közvetlenül Jean-Claude Junckert kellett támadnia a Fidesznek, hogy egy dodonai felfüggesztés kijöjjön belőlük. Azzal, hogy majd meglátjuk mit csináljunk velük. Orbán pedig győztesen feszített, hogy miközben az Európát dominálni szándékozó szélsőjobb kulcsfigurája, nem kellett szakítania a Néppárttal sem. Nem rossz teljesítmény, az EPP szégyenére.

Csakhogy 2019-re valami megváltozott az európai politikában

A szélsőjobb hullám alábbhagyott, botrányaik nevetségessé tették őket (Ibiza! Ibiza!), vagy magabiztosan hatalmon kívülre kormányozták magukat (Salvini), vagy egyszerűen elfogyott a szufla, és már nem voltak rájuk annyira kíváncsiak a választók (Geert Wilders Hollandiában). A szélsőjobbra tolódás laboratóriuma, a CSU akkorát taknyolt a bajor választásokon, amekkorát története során még soha. A tavaszi EP-választás pedig végképp megváltoztatta a viszonyokat. A szélsőjobb áttörés elmaradt, helyette a Zöldek taroltak.

A Néppárt gyorsan levonta a következtetést

A szélsőjobbal kokettálás nem jött be, nem mintha zsigerileg annyira utálnák őket München, Bécs, Berlin vagy Párizs mérsékelt jobboldali stratégái. Csak egyszerűen sikertelen, nincs benne perspektíva, nem hozza az eredményeket. Az új irány pedig a zöld és a közép. Kurz új koalíciója a választáson hasító Zöldekkel alakult meg. Ursula von der Leyen CDU-s hadügyminiszterből lett bizottsági elnök akkora Európai Zöld Megállapodást gurított ki indulásnak a kezéből, hogy a fal adja a másikat.

Orbán és a Fidesz meg a szokásos magyar átok foglya.

Amit mások taktikai okokból csináltak, azt ők tényleg elhitték, és vallást faragtak belőle. Ma a magyar kormánypárt identitása azokra a lózungokra épül, amelyeket máshol egyszer használatos választási porhintésnek használtak. És épp ezért, amikor Európában máshol rugalmasan elszakadnak ettől a taktikától, ők ott maradnak beleragadva valamibe, amiről egyedül ők hitték el, hogy világmagyarázat. Orbán hiába próbált kétségbeesetten visszakapaszkodni az EPP jóindulatába május 26-át követően, ez már nem nagyon ment. A saját felhergelt tábora, a szélsőjobbra szocializált választói sem hagynák. És az új helyzetben már senkit nem érdekel a Fidesz: amekkora téma volt néppárti tagságuk tavaly márciusban, a felfüggesztésükkor, annyira senki nem foglalkozik azzal, hogy most végül kidobják-e őket vagy sem. Nem oszt, nem szoroz.

Innentől pedig kényszerpályán vannak

Bármennyire is fontos lenne számukra az EPP tagság, a középre mozgó Néppárttal már nem tudnak tovább haladni. Marad a B terv B terve, a roncskoalíció. Maradt még Kaczyński, meg talán Salvini visszajöhet még. Velük kell összekapaszkodni. Csakhogy ez már nem az a diadalmenet, amiben tavaly pöffeszkedett a magyar miniszterelnök. Ez egy imbolygó tutaj az elsüllyedt hajóroncs maradványaiból. Ezen evickélnek tovább.

Forrás

Mráz Ágoston Sámuel szerint Orbán a csodacsatár a Néppártban, nem neki kell könyörögni, hanem érte.....