Jó, jobb, Matolcsy!

AZ MNB elnökének legutóbbi néhány írását akár csak átfutva is szembetűnő a Matolcsy csapongó fantáziája, amennyiben, hol Budapest szétszedéséről elmélkedik; máskor történeti áttekintést ad a ’70-es évek és a jelen összefüggéseiről; majd a jegybankok jövőbeni szerepét elemzi a nagyérdemű számára, miközben az országban elszabadult az infláció, és aggasztóan megbillent az államháztartás egyensúlya.

Hahó! Itt a valóság!

Valaki szólhatott neki, hogy mostanság már a Szabadság téri székház kapuján is igen keményen kopogtat a valóság, mert Matolcsy György MNB elnök, – felébredve jövőlátó álmaiból -, mintha újabb őszinteségi rohamot kapott volna, és legfrissebb írásában (mint néhány korábbi cikkében) különös hangot üt meg: elegyét adja az öndicséretnek és a kemény kormánykritikának – olykor még ugyanazon mondatokban is:
Ezeket írja a kormány szócsövében (nem szó szerint): A 2020-as évtizedben a gazdasági felzárkózáshoz a hazai megtakarítások, az FDI (azaz a külföldi tőkebefektetések) és az EU források mellett szükség lesz az MNB célzott hitelprogramjaira is. Ezek akkor nyílhatnak meg újra, ha a jegybank és a kormány együtt legyőzi az inflációt. Ez utóbbihoz pedig a költségvetésnek vissza kell térnie az egyensúlyi pályára és a kormánynak teljes versenyképességi fordulatot kell végrehajtania!

Hű de jók voltunk!

…Nem örülhetünk teljes szívvel a 2010 után bekövetkezett, Trianon utáni legjobb gazdaságtörténeti szakaszunknak. … lehetett volna lényegesen jobb az eredmény. Ennek hatására kisebb költségvetési hiány és alacsonyabb államadósság-ráta jellemezné a mostani éveket. …Az MNB – a miniszterelnök felkérésére – fél évtizeddel ezelőtt kidolgozta és nyilvánosságra hozta a versenyképességi fordulat programját. Ez egyben a termelékenység emelésének programja is, tehát a fenntartható felzárkózás új, minőségi szakaszának forgatókönyve. Bár a program végrehajtása elindult (számításaink szerint 42(!) százalékban valósult meg), nagyobbik részét jegelték. Ez jelenik meg abban, hogy a 2020/2021-es hatékony válságkezelés során sem javult az MNB által mért versenyképesség, maradtunk a 18. helyen az EU-27 csoporton belül. Miközben a válságkezelésben ennél jobb helyezést értünk el, az évtized lehetőségeit meghatározó versenyképesség- és termelékenység-bővülés terén gyenge a teljesítményünk. Emiatt a költségvetés elesik a GDP-többletből várható plusz bevételektől. Ez a költségvetési bumeráng: a versenyképességi fordulatért felelős tárca által elszabotált versenyképességi fordulat bünteti a költségvetésért felelős tárcát, ahol a kettő egybeesik. (MN)
Ez az elemzés már-már tisztára olyan, mint a sörreklám: jó, jobb, Matolcsy. A lényeget tekintve igaz, de néhány állítása kiáltó ellentmondásban van – önmagával

„Nem örülhetünk teljes szívvel a 2010 után bekövetkezett, Trianon utáni legjobb gazdaságtörténeti szakaszunknak.”

– írja a bankelnök úr.

Hát nem! Nem örülhetünk!

Az Eurostat szerint egyetlen ország van az EU-ban, ahol a háztartások a mieinknél kevesebbet költenek fogyasztásra: Bulgária. A magyar háztartások egy főre jutó, évi kiadása 6680 euró volt, 2020-ban az EU-ban az utolsó előtti. Az euróban számolt kiadásokat vásárlóerő-paritáson összevetve – (ez kiküszöböli az egyes országok árszínvonala közti különbségeket) – ugyancsak a magyar háztartások az utolsó előttiek csak a bolgárokat megelőzve. Románia fogyasztásban már 2014 óta jobb helyzetben van mint Magyarország. A magyarok kétharmada az európai szegénységi küszöb alatt él, sőt mintegy 1,5 millióan szó szerint nyomorognak!

Ha a legutóbbi tíz évünk olyan kivételesen sikeres volt, akkor Matolcsy szerint ugyan mi lehet a kudarc? Talán a romokban heverő oktatási rendszer? A kínlódó egészségügy a borzasztó járványkezeléssel ,41 ezer elhunyttal? A kivéreztetett önkormányzati rendszer? Netán a kivételes pénzügyi stabilitás a 42 ezer milliárd forintnyi adóssággal?

Jegelték a programot

Aztán azt írja az elnök úr, hogy az MNB versenyképességi programjának nagyobb részét (titokzatos tettesek?) „jegelték”, emiatt a „hatékony válságkezelés” ellenére nem javult a versenyképesség, emiatt kisebb a nemzeti jövedelem, és a költségvetési bevétel, a tárcák pedig szabotálnak, itt van a költségvetési bumeráng. Emelkednek a kamatköltségek, a jegybank is veszteséges lesz, amit a költségvetésnek kell megtérítenie, szóval baj van! (Matolcsy nem említi, hogy az évek során az elég furcsán keletkezett nyereség címén a jegybank is száz milliárdokat markolt ki az államháztartásból, és helyezte azt a közpénzt mindenféle alapítványokba, sőt egy kastélyüdülőre is futotta a forint folyamatos leértékelésébe belefáradt banki dolgozók számára.)

Modellváltást!

„Ha nem lépünk gyorsan és jelentősen előre a termelékenység és a versenyképesség terén, akkor nem állítható helyre a pénzügyi egyensúly. Ennek hiányában az évtized során megtörhet a növekedés és leállhat a felzárkózás. Az évtized kulcsához, tehát az infláció megfékezéséhez éppen a termelékenységi fordulat vezet el, mert ennek lényege a hazai árutermelés kínálati, azon belül egyszerre mennyiségi és minőségi bővülése. A hazai megtakarítások, az FDI, valamint az EU források mellett az évtized fontos pénzügyi forrása lehet az MNB mérlege. Ez azonban csak egy sikeres inflációs küzdelem után nyitható meg újra, amihez csak egyetlen út, a gazdasági modellváltás vezet el. Épp azzal lehet legyőzni az inflációt, amivel az évtized egészét is meg lehet nyerni, ám csak akkor lehet megnyerni az évtizedet, ha az elején megfékezzük az inflációt.”(MN)

Nekem úgy tűnik, Matolcsy György végre felfedezte a meleg vizet, hiszen amit ír, az végre józan észre vall. Csak szóhasználatában érzek némi bizonytalanságot, talán pontosabb lenne ha „modellváltás” helyett azt írta volna, hogy kormányváltás kellene, azaz a jelenlegi maffiakormányzás felcserélése a demokratikus jogállammal és tisztességes, épelméjű gazdaságpolitikával.

Ideje távozni!

Mindent összevetve Matolcsy György fölöttébb érdekesen vélekedik a legutóbbi 10-12 év kormányzásáról, s ha a kormányfőnek szóló talpnyaló, és a jegybank (vagyis saját) érdemeit méltató mondatokat helyükön kezeljük, akkor írásából kiderül, hogy országunk az elmúlt években a lehetségesnél és a minimálisan megkövetelhetőnél sokkal gyengébb teljesítményt nyújtott, és ennek alapvető oka a pocsék kormányzás, az elhibázott gazdaságpolitika. Némi megfontolás alapján a javulás például kezdődhetne azzal, hogy az álmaiban kóválygó, de azért néha realista Matolcsy György még a választások előtt benyújtja lemondását, mint olyan hivatalnok, aki az ország és a nemzet bajaiért a maga személyében is súlyos felelősséget visel, és van bátorsága ezt a kormánylapban világosan is leírni.

Kapcsolódó

Matolcsy György, a stratéga - Elnök úr! Az ég szerelmére! Nincs jobb dolga?!