Magyar György: a mai jogi környezet a választási csalásoknak kedvez

A Fidesznek a minősített többség birtokában egyeztetés nélkül elfogadott választási törvénye önmagában is kimerítheti a választási csalás fogalmát. Többek között a választókerületek határait a kormánypárt számára kedvezően módosították, és bevezették a győzteskompenzáció intézményét, s ha nincsenek ezek a trükkök, bizonyosan nem lett volna meg a szűk kétharmados többség 2018-ban.

„Az ember, ha csalni akar, leleményes, ezért nem kéne olyan feltételeket biztosítani, olyan jogszabályokat alkalmazni, amelyek erre inspirálnak”

– feleltem a Klubrádió Reggeli gyors című adásában Mérő Verának a választási szabályokkal való visszaélésekre vonatkozó kérdésére csütörtökön. A Civil Választási Bizottság elnökeként példaként emeltem ki azt, hogy nincs semmilyen korlátja, ki hány indulni kívánó személyt támogat, így azután a kamupártok – de egyes hírek szerint a Fidesz ugyancsak beszállt ebbe a bizniszbe – a személyes adatokat is tartalmazó aláírásokat adják-veszik egymás között. Kész szerencse, hogy az interneten mindenki ellenőrizheti, mi történt az ajánlásával. A rendszer egyébként működik, tehát ki-ki utánanézhet, hogy visszaéltek-e a nevével, bár ha ezt megtették, annak nem feltétlenül lesz lényegi következménye.

Fiktív lakóhely

ezt a fogalmat a kormány gyakorlatilag eltörölte, mert ha valahová bejelentkezem, nem kell életvitelszerűen ott tartózkodnom. Szóval jöhet az akár határon túli „voksturizmus”, már ha van ilyen. Viszont tudjuk, van ilyen – sőt még a határon belül is. Ez ugyancsak visszaélésre ad lehetőséget, hiszen akár egy román-magyar kettős állampolgár, illetve hazai személy is bárhová bejelentkezhet, és akkor – függetlenül attól, hogy valójában hol lakik – az új címén szavazhat.

Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a határon túli kettős állampolgárokról nagyjából semmit nem tudunk.

Az ő regisztrációjuk tíz évig érvényes, de mi van, ha többen közülük közben sajnálatosan meghaltak?

Ez követhetetlen, miután a magyar joghatóság nem terjed ki például a román népesség-nyilvántartásra, miként arról sem lehet tudomásunk, hogy a választási levélcsomagot ki veszi át, s ki tölti ki.

Egyébként a Nemzeti Választási Iroda honlapján rendelkezésre állnak az erre vonatkozó, de hitelesnek korántsem tekinthető adatok, amelyek szerint csaknem 456 ezren jogosultak az országos listára szavazni.

Nagyon méltánytalannak tartom

azt is, hogy megkülönbözteti a kormány a határon túli kettős állampolgárokat és a magyarországi lakóhellyel rendelkező, de külföldön dolgozó, illetve tanuló magyarokat. Utóbbiaknak – akiknek töredéke jelezte, hogy szavazni akar – ugyanis azért kell akár több száz kilométert is utazniuk, mert nem gondoskodtak a szükséges szavazóhelyiségekről. Ráadásul a határon túli magyarok levélben is szavazhatnak, tehát legfeljebb a legközelebbi postaládáig kell elmenniük. Vagy addig sem, mert az íveket esetleg központilag begyűjtik, ami visszaélésekre adhat lehetőséget. Megítélésem szerint ez a jogi környezet akár csalásra is ösztönözhet.

A választási eljárást, és a választójogi törvényt ezért úgy tudom értelmezni, hogy annak célja kizárólag a Fidesz győzelmének biztosítása.

Az adásban jeleztem azt is, hogy három évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető, aki az ajánlóívek aláírásánál, illetve a szavazásnál anyagi előnyt juttat vagy fogad el a választói akarat befolyásolása érdekében. Lényegtelen, hogy egy zsák krumpli, tűzifa, esetleg egy autó a tét.

Meggyőződésem szerint ezért aggályos az is, hogy az egyik jelölő szervezet kocsit sorsolna ki azok között, akik a kampányidőszakban regisztráltak a „közösségépítő” applikációjukra.

A vizsgálat azonban ilyen ügyekben hosszú időt vesz igénybe,

és mire az eljárás lezárul, a vélelmezett elkövetők árkon-bokron túl vannak. Nem mellesleg, ha valamikor ki is derülne, hogy választási csalás történt, az az eredményt nem befolyásolná, mert visszamenőleg nem lehet a szavazás megismétléséről dönteni. Tényleg jogkövetkezmények nélküli ország vagyunk?

Amúgy arról sem szabad megfeledkezni – bár erről a beszélgetés során nem esett szó –, hogy a Fidesz kétharmadának birtokában egyeztetés nélkül elfogadott, 2012-től hatályos választási törvény önmagában is kimerítheti a választási csalás fogalmát.

A választókerületek határait a kormánypárt számára kedvezően módosították, jelentősen csökkentették az egyéni jelöltek indulásához szükséges ajánlások számát, és – és hogy kedvet csináljanak a kamupártoknak –, több támogatást ígértek az indulóknak, valamint lehetővé tették, hogy egy választó több jelöltet támogasson, és bevezették a győzteskompenzáció intézményét,

Ez utóbbi azt jelenti

– ami az egyik, nemzetközileg is példa nélküli ötlet –, hogy az országos listán a befutó egyéni jelöltekre leadott voksokat is figyelembe kell venni: a győzelemhez egy szavazatnyi különbség elég, a többit meg jóváírják a nyertest indító párt listáján. Ha nincsenek ezek a trükkök, a Fidesznek 2018-ban bizonyosan nincs kétharmados többsége. Sarkosan fogalmazva: ez maga az intézményes választási csalás.

Az adást ezen a linken hallgathatják meg.

Kapcsolódó