Blogbazár
Kálmán László: Pesti libsi hiszti
Lehet, hogy már sosem lesz vége ennek, a „kibeszélés” toposzát én sosem értettem pontosan, és nem is hiszek benne, de ha valaki ezzel él, akkor neki úgy fogalmazok, hogy „ki kéne ezt beszélni”. Hogy micsodát? Még azt sem tudom pontosan megmondani. [Leginkább azt, hogy van-e vidéki–pesti szembenállás a liberális értelmiségen belül, és ha van, azzal mit lehet tenni. Ezt most vasárnap reggel írtam bele, utólag, mert úgy látom, nem fogalmaztam elég világosan.] Most konkrétan Ceglédi Zoltánról jutott eszembe, de másról is folyton eszünkbe juthat.
Azt hiszem, hogy én értem, sőt megértem
a nem budapesti barátaimnak azt a furcsa érzését, hogy mi, akik ide születtünk a fővárosba, sőt annak valamelyik szubkultúrájába, teljesen érdemtelenül (hiszen nem tehetünk róla) tettünk szert hihetetlen helyzeti előnyre. Némely közszereplőt gyerekkorunk óta ismerünk, és a dolog természete miatt később is sokkal gyakrabban jutottunk el olyan rendezvényekre, összejövetelekre (házibulikat is beleértve), ahol a közélet, a tudomány, a kultúra ismertebb szereplőivel össze lehetett futni, és ez nyilván olyan kapcsolati hálót eredményez, amit a kívülállók teljes joggal találhatnak ellenszenvesnek. Ismétlem: nem tehetünk róla, ez tényleg undorítóan nem meritokratikus, nem érdemeken alapuló dolog.
Szerintem az is magától értetődik,
hogy még ezen a budapesti értelmiségi közösségen belül is alcsoportok léteznek, hagyományosan: az ún. “liberális” pestiek nem nagyon keveredtek a “jobboldaliakkal”, itt már ideológiailag határozottabban fogalmazhatok, szerintem olyan elenyésző létszámú volt a szalonképes (pl. nem irredenta, nem zsidózó stb.) jobboldali beállítottságú értelmiség, hogy alig lehetett beléjük botlani (még így, vén fejjel is csak néhány díszpéldányukat ismerem, azokkal természetesen jóban is vagyok).
A “baloldal” meg nem is jöhetett szóba, hiszen az a mi életünkben már régen a stupid bolsevik rendszerhűséggel, nem pedig a munkásmozgalommal vagy a baloldali filozofálással azonosult. (Megint csak: néhány kivétel persze itt is volt, de csak egy-egy díszpéldánya tűnt fel a balos, de nem kádárista értelmiségnek, ezekkel se került az ember konfliktusba, ugyanolyan higgadtan lehetett velük vitatkozni, mint a néhány normális jobbossal.)
És még egy utolsó pont:
az is teljesen természetes, hogy a budapesti (asszimilált) zsidóság értelmiségi része – a 19. század óta – a liberális pesti értelmiségbe került be, naná, hiszen az engedte be maga közé. (Meg persze, ameddig létezett, a baloldaliba, de az régi történet, arra most nem térek ki, amióta az eszemet tudom, a 70-es évektől ez már legfeljebb a szülőkön volt érezhető.) Ezért semmi csodálkoznivaló nincs azon, hogy a pesti liberális értelmiségben a zsidó származású összetevő nagyon jelentős (bár tapasztalataim szerint nem különül el a többiektől).
Hogy jön ide Ceglédi Zoltán?
Épp ma történt, hogy óriási vitát kavart egy FB-posztja, amiben a pesti liberális értelmiséget ostorozza (hogy miért, az kevéssé lett számomra világos). Ha jól értem, utálja a mindentudó, kioktató stílusukat (megjegyzem, nem először mindezt maga is mindentudó, kioktató stílusban adta elő), a belterjességüket, a magukba fordulásukat. Valami kommentre reagált, amit egy cikkéhez írtak, de se a kommenteket, se magát a cikket nem linkelte be. (Ez külön visszatetsző szerintem: tényleg mindenkinek illene az ő munkásságát, a friss írásait is ismernie, meg még a hozzá érkező kommenteket elolvasnia? Szerintem ez nem életszerű elvárás.)
Ezért hát én is csak úgy szólok hozzá, hogy még magát a cikket se olvastam (az ilyeneknek szokták virtuálisan leharapni a fejét), de ez van, ha nem segít, én nem fogok filológiai kutatásokat végezni miatta.
Szóval ebben a posztban Ceglédi annak a bizonyos (ha jól értem) liberális értelmiségnek a feltalálási helyeként az Újlipótvárost jelöli meg (“Bel-Budával” összekapcsolva), konkrétan említi a Pozsonyi utat, ahol nyilván valami különösen traumatikus élmény érhette, mert ez sem először kerül elő nála. Nem tehet róla, hogy pont Újlipótvárosról és pont a Pozsonyi útról mindenkinek az a bizonyos zsidó származású összetevő jut eszébe, de szerintem azért ő is pontosan tudja ezt, és (csak így tudom értelmezni) direkt provokatív céllal említette ezeket.
Ami megintcsak nem lenne probléma, meglehet a véleménye erről a társaságról (magának ennek a társaságnak is megvan a véleménye magáról). Nekem sokkal inkább azzal van bajom, hogy neki, mint közszereplőnek különös felelőssége van abban, hogy az ilyen konfliktusokat, esetleg ideológiai különbségeket pontos megfogalmazásban, sőt, ki merem mondani: elemzésben magyarázza el (itt jön a “kibeszélés”-toposz), nem pedig utalgatásokkal. Mert például szerinte (ha jól veszem ki) ennek a csoportnak köszönheti az ország Orbán Viktort, meg ilyesmi.
Nos, ez az elemzés nélküli kollektív elmarasztalás,
szinte már bűnbakkeresés az, ami engem a legjobban idegesít. Most már ideje lenne kijönni a farbával, pontosan kivel mi a baj, ne mossunk össze egyéneket és kisebb közösségeket egy egész nagyváros egész liberális értelmiségével (vagy annak egy csak nagyon homályosan meghatározható részével).
Legyen már egy kis fény, mert ez az alagút rohadt sötét, és rohadt sötét helyre vezet.
Még egy kis Kálmán Lászlót?
