Kaltenbach Jenő: Jó és rossz hírek másnapja

Kezdjük a jókkal. Európa jelentősen liberálisabb és zöldebb lett. A zöldek különösen Németországban, az EU legnagyobb, legbefolyásosabb, számunkra legfontosabb országában erősödtek nagyot. A valódi konzervatívok és szocialisták veszítettek ugyan, de továbbra is meghatározó erő maradtak.

Az európai szélsőjobb, azaz Orbán haverjai növekedtek, de messze elmaradtak a vezér vágyaitól

(ha a britek távoznak alig marad növekedésük). A nacionalisták még a visegrádi országokban sem mondhatják magukat egyértelmű győztesnek (rajtunk kívül, de erről később). Szlovákiàban egyértelmű vereséget szenvedtek, Csehországban alig több mint 20%-ot kaptak. Lengyelországban ugyan relative a legtöbb szavazatot kapták, de vereséget szenvedtek az összellenzéktől. Érdekes fejlemény, hogy a mediterrán délen az Európa párti baloldaliak győztek, Görögországtól, Portugálig, és csak az olasz (rendőr)csizma kivétel.

A rossz hírek szinte mind hazaiak

A Fidesz abszolút többséget szerzett, ami még akkor is tragikus európai összehasonlításban, ha elmaradt saját várakozósuktól. A DK, miután eltüntette Gyurcsányt az élről, és intenzív kampányt folytatott relatív nyertesnek mondhatja magát. Igazi áttörés a Momentum, amely végre elszánta magát a valódi ellenzékiségre és Fekete Győr helyett szimpatikus lányait tolta előre. Az egyetlen „összefogós” párt (MSZP-Párbeszéd), és a Jobbik egyértelmű vesztes, a kétkulacsos LMP pedig (hál’ istennek) összeomlott.

Mindezek az apró pozitívumok mit sem változtatnak azon a tragikus tényen,

hogy Magyarország, amely valaha a szoci tábor legvidámabb barakkja volt, mára az EU legrozzantabb viskójává vált. Ebben az országban elég primitív nacionalista hazugságokat szajkózni, és akkor sem a csalás, sem a lopás, sem a hatalmi arrogancia nem számít. Orbánnak nem volt egyetlen valóban pozitív üzenete, mégis nyerni tudott. Az ország mentális állapota katasztrofális.

Az EU tagság, a földrajzi és gazdasági különbségek hatását leszámítva, alig különbözik az Orbán által „rokonnak” nyilvánított türköktől. Ha ez így marad, a jövőt nem lehet elég sötét színekkel jellemezni. Csak abban lehet bízni, hogy a magyar történelem világosabb, alapvetően nyugatos korszakainak értékrendjét az orbáni mákony csak átmenetileg torzította, és annak elmúltával visszatérünk a rendes kerékvágásba.

Régi dicsőségünk hol késel az éji homályban…

Forrás