Kampány-üzemmódban a pofátlanság

Egy sikeres filmben jó, ha van legalább egy kutya és egy gyerek. Amikor a kormánypárt a családokat, illetve a gyermekeket rángatja be a határokon átívelő pénzkidobás-politikába, akkor valami hasonló számítás vezérli őket.

17 milla a kárpátaljai Katolikus Karitásznak

Ki mondaná jó szívvel azt, hogy a gyermekek szűrővizsgálatára sajnálja a pénzt? Ne is sajnáljuk. Egy háborútól porig rombolt ország gyermekeit humanitárius kötelessége minden embernek támogatni. Ja, hogy éppen a háborús övezetek menekültjeit használja a magyar kormány félelemkeltésre, és a menekült gyermekek támogatása kapcsán is csak fogcsikorgatást hallunk? Ez biztos azért van, mert itt a közelben is van ilyen ország. Nevezetesen Ukrajna. Valószínűleg járványok és éhínség tizedeli a lakosságot, és a gyermekek orvosi vizsgálatára sem pénz, sem orvos nincs. Talán már az ukrán nyugdíj-turizmust is az éhhalál előli menekülés váltotta ki.  Kár lenne belekötni abba, hogy a magyar kormány potom 17 millióval megdobta a Katolikus Karitász kárpátaljai egészségügyi programját. Mondjuk, ha az OLAF-jelentés szerint elsíbolt pénzekhez viszonyítjuk, akkor tényleg csepp a tengerben. Orbán ismeretségi köre a magánvagyonából is simán összedobhatta volna.

 Közpénzből búcsúcédulát vásárolni elég snassz

Nekik a lényeg, hogy elmondhatják: a magyar kormány megtámogatta a nyomorgó Ukrajnát abban, hogy kétszáz gyermek szűrővizsgálatát elvégzi a Katolikus Karitász. Az általános nemzeti melldöngetés közben kicsit furcsa, hogy külön kiemelik azt, hogy „a Katolikus Karitász nem nemzetiségfüggő egészségügyi programját támogatják”.

Az is izgalmas kérdés lenne, hogy Ukrajna mennyire szorul rá a támogatásra. De fogadjuk el, hogy a magyar rögvalóság bányászbéka-horizontjáról szemlélve egy nyomorgó, lepukkant ország. Mert ellenkező esetben azt is feltételezhetnénk, hogy a hazai oligarchiának egyébként aprópénzt, a hazánkban közmunkából élőknek ellenben elképzelhetetlen mennyiségű közpénzt pusztán azért dobták be a kalapba, hogy ezt követően közleményben reklámozhassa a hatalom önmagát. Mondjuk, a határon túl élők szavazatainak megszerzése érdekében. Ha esetleg az átjelentkezett nyugdíjasoknak adott baksis nem lenne ehhez elég. Ebben az esetben azonban nagyon is politikai indíttatású a kormány azon politikája, amely a mások, a mi pénzünkön akar szavazatot vásárolni. Már megint.

Ehhez képest Novák Katalin azt nyilatkozta, hogy a „határon kívül élők” ügye „nem lehet kampánytéma”. Miből az is következhet, hogy a kormány, de legalább Novák Katalin, ha már így beszólt a kormánynak, holnap kiad egy nyilatkozatot, és felhívja a határon túl működő szervezeteket a magyar belpolitikába való be nem avatkozásra. Egyben megkéri ezeknek a pártoknak a vezetőit, hogy hagyjanak  fel a magyarországi pártok melletti, illetve azok elleni kampányolással. A határon kívül lakókat pedig arra, hogy ne üljenek fel a magyar kormány osztogatásainak. Egyben felkér mindenkit, hogy még véletlenül se szavazzon a magyar országgyűlési választásokon, hiszen az a mi ügyünk.

Kapcsolódó

Botrány! Hazugság a kárpátaljai nyomor, itt a bizonyíték!