„Kár, hogy nem figyeltem jobban”, avagy így spóroltak szüleink, nagyijaink ínséges időkben!

Azt hittük, ez már a múlt, letudtuk, de manapság jól jönne az a temérdek fifika, amire gyerekként hallottunk a felmenőktől és amire egyáltalán nem figyeltünk, hiszen „az már olyan régen volt”, meg „had meséljen a nagyi….”.

Aztán tessék!

A HVG felhívást tett közzé, amiben arra kérte olvasóit, hogy próbálják felidézni, hogy nagyszülei hogyan takarékoskodtak a családi erőforrásokkal. A jelentkezők olyan korok tanulságait idézték meg, amikor nem volt ciki a zsíros és a vajas kenyér, bevett volt, hogy a dolgokat nem megvették, hanem kölcsönkérték, és nem volt kidobott étel.

2022 Magyarországán újra aktuális a nagyi-praktika….

Válságok, katasztrófák, élhetetlennek tűnő, mégis átélt időszakok a szüleink, nagyszüleink generációinak már kijutottak, létezik tehát egy felhalmozott tudás, amely sok vészhelyzetre ad megoldást. Ez a fajta tudásmegosztás a közösségi oldalakon is beindult, megy az ötletelés, a kibeszélés, a szembenézés, a szelektálás az igények és a szükségletek között. Nézzük, mire emlékeztek az olvasók!

„47 évesen, elvált szülők gyerekeiként jónéhány spórolós trükkön volt „szerencsém” felnőni a testvéremmel. Alap volt, hogy a napot a fűtött konyhában töltöttük, csak estére melegítették be a szobát, ágyba bújáskor pedig lezárták. Reggel a jó meleg tea felmelegített. A gyerekek egymással fürödtek, illetve egymás vizében. Kézmosáshoz nagymamám kis lavórt tett a hokedlire, törölközővel, nem lehetett folyatni a vizet. Mosás csak hétfőn volt nálunk. Szombaton azért volt leves és kalács, mert a sparhelt be is fűtötte a teret. Gyakran ettünk szalonnát, héjában főtt krumplit vacsorára – laktató, olcsó volt. Újságpapírral és ecetes vízzel tisztítottuk az ablakot.”

Rengeteg befőzés ment nyáron, hogy télre spóroljunk. Illetve volt konyhakert, a sárgarépától a zelleren át a kaporig minden volt benne. Locsoláshoz az utcai kútról hoztunk vizet kannákban, vödörben. Mi, gyerekek egy fagyit kaptunk kisiskolásként, kiskanállal szépen elosztva ettük. Testvérként sose kaptunk két dolgot – mindig egyet, és el kellett osztani: csokit, gyümölcsöt….”

Másikuk….

„Ha nem ettünk meg valamit, anyám átalakította: zöldborsófőzelékből zöldborsólevest csinált, kalácsmaradékokból, kakaós csiga darabjaiból pedig máglyarakást. Anyukám a száraz kenyeret textilzsákba gyűjtötte, és morzsát házilag készítette. Paradicsomleveshez a száraz kenyeret felkockázta és olajban megpirította. (…) Anyám abban a vízben, amiben fürödtünk, áztatta a ruhákat, amelyeket másnap kimosott. A kád mindig tele volt áztatott ruhaneművel. A debreceni főbérlő néni sosem használt porszívót, mindig az udvaron álló porolót használta, és ott ütötte a szőnyeget. Anyám wc-használathoz a wc-papír mellé olyan dolgokat is tett, mint a megmaradt selyemcsomagolás a virágcsokorról. Mindent eltett, hátha jó lesz valamire: celofánt a szegfűről, amit kapott, befőttes üvegeket, az ajándékokról visszamaradt csomagolást, megüresedett bébiételes üvegből fűszeres üveget csinált, szaloncukor dobozból lett a karácsonyfa díszek doboza. Rongyos ruhából portörlő lett.”

A további történeteket ide kattintva olvashatja. Ha Önnek is eszébe jutna egy, kérjük küldje el az info@varosikurir.hu emailcímre.

Friss híreink!

• Juszt László heti matekja: az aktuális kormányadósság főszáma cirka 150.000.000 Euro
  Megosztás Ahogy manapság, úgy a múltban sem volt kifizetődő dolog felkerülni Juszt László célszemélyeinek listájára. Ha valaki, vagy valami beküzdi magát a névsorba, biztos lehet afelől, hogy az egykori televíziós mindig rajta tartja a szemét és azonnal reagál. Alább az év 47. hete fontosnak vélt kérdéseit olvashatják tollából. Ismét eltelt egy hét, így az év 47. hetében az Unio Bírósági… Read more: Juszt László heti matekja: az aktuális kormányadósság főszáma cirka 150.000.000 Euro
• (Nagyon)kisnyugdíjasunk felveszi a kesztyűt: a Mikulásgyár jár a gyerekeknek
  Megosztás Nyílt levél a 100 leggazdagabb magyarnak! 19 éve történt egy csoda Magyarországon: létrehozták a Mikulásgyárat! Olvasom, hogy az idei, 20. évét nem élhette meg. Kérem Önöket, hogy ne csináljanak politikai kérdést ebből a csodából! Egyszóval: segítsenek a Mikulásgyáron! Ha minden milliárdos ad 5-5 millió forintot, máris megvan a működéséhez szükséges 50 millió forint. Még… Read more: (Nagyon)kisnyugdíjasunk felveszi a kesztyűt: a Mikulásgyár jár a gyerekeknek
• Marhaságot beszélsz! – Tűnődés a közéleti viták értelméről
  Megosztás Ha úgy tetszik, akkor a semmiről készülök elmélkedni, merthogy ugyanis közérdekű ügyekről közszereplők között folytatott közéleti viták Magyarországon (jóformán) nincsenek. (A közgyülekezetekben inkább a kölcsönös anyázás a divat, a többség dönt erőből – kivéve most a fővárost.) Illetve egy vita mégis volt a minap, hat ellenzéki képviselő gyakorolta a szólás-morgás szabadságának jogát két kormánypárti… Read more: Marhaságot beszélsz! – Tűnődés a közéleti viták értelméről
• Euronacionalizmus: a gödörnek nincs alja
  Megosztás Hányatott története mélypontjához érkezett az Index, mert a gödörnek nincs alja: közreadta három, magát filozófusnak nevező, valójában a maffia iránti agitpropos elköteleződéséről, és legalább kétharmad iránti vonzalmáról ismert szerző – Lánczi András, Demeter Szilárd, Megadja Gábor – dolgozatát az “euronacionalizmusról”. Talán dünnyögj egy új mesét, fasiszta kommunizmusét – mivelhogy rend kell a világba, a… Read more: Euronacionalizmus: a gödörnek nincs alja
• Hogy mit mond az EB cáfolatára a hazugságon kapott Orbán? Ennyit: „…és még le is tagadják!”- Napi Lendvaiságok
  Megosztás Lendvai Ildikótól nem idegen a csípős irónia nyelve, de soha nem sértésre, sokkal inkább figyelemfelkeltésre használja írói vénáját. Közel egy évig minden héten jelentkezett portálunkon “Heti tapló” című rovatával, amiben az elmúlt 7 nap furcsaságait figurázta ki a csak rá jellemző módon. Most a keddi nap történéseire reflektál… „És még le is tagadják!” A nemzeti konzultáció kérdéseinek egy… Read more: Hogy mit mond az EB cáfolatára a hazugságon kapott Orbán? Ennyit: „…és még le is tagadják!”- Napi Lendvaiságok