„Kár, hogy nem figyeltem jobban”, avagy így spóroltak szüleink, nagyijaink ínséges időkben!

Azt hittük, ez már a múlt, letudtuk, de manapság jól jönne az a temérdek fifika, amire gyerekként hallottunk a felmenőktől és amire egyáltalán nem figyeltünk, hiszen „az már olyan régen volt”, meg „had meséljen a nagyi….”.

Aztán tessék!

A HVG felhívást tett közzé, amiben arra kérte olvasóit, hogy próbálják felidézni, hogy nagyszülei hogyan takarékoskodtak a családi erőforrásokkal. A jelentkezők olyan korok tanulságait idézték meg, amikor nem volt ciki a zsíros és a vajas kenyér, bevett volt, hogy a dolgokat nem megvették, hanem kölcsönkérték, és nem volt kidobott étel.

2022 Magyarországán újra aktuális a nagyi-praktika….

Válságok, katasztrófák, élhetetlennek tűnő, mégis átélt időszakok a szüleink, nagyszüleink generációinak már kijutottak, létezik tehát egy felhalmozott tudás, amely sok vészhelyzetre ad megoldást. Ez a fajta tudásmegosztás a közösségi oldalakon is beindult, megy az ötletelés, a kibeszélés, a szembenézés, a szelektálás az igények és a szükségletek között. Nézzük, mire emlékeztek az olvasók!

„47 évesen, elvált szülők gyerekeiként jónéhány spórolós trükkön volt „szerencsém” felnőni a testvéremmel. Alap volt, hogy a napot a fűtött konyhában töltöttük, csak estére melegítették be a szobát, ágyba bújáskor pedig lezárták. Reggel a jó meleg tea felmelegített. A gyerekek egymással fürödtek, illetve egymás vizében. Kézmosáshoz nagymamám kis lavórt tett a hokedlire, törölközővel, nem lehetett folyatni a vizet. Mosás csak hétfőn volt nálunk. Szombaton azért volt leves és kalács, mert a sparhelt be is fűtötte a teret. Gyakran ettünk szalonnát, héjában főtt krumplit vacsorára – laktató, olcsó volt. Újságpapírral és ecetes vízzel tisztítottuk az ablakot.”

Rengeteg befőzés ment nyáron, hogy télre spóroljunk. Illetve volt konyhakert, a sárgarépától a zelleren át a kaporig minden volt benne. Locsoláshoz az utcai kútról hoztunk vizet kannákban, vödörben. Mi, gyerekek egy fagyit kaptunk kisiskolásként, kiskanállal szépen elosztva ettük. Testvérként sose kaptunk két dolgot – mindig egyet, és el kellett osztani: csokit, gyümölcsöt….”

Másikuk….

„Ha nem ettünk meg valamit, anyám átalakította: zöldborsófőzelékből zöldborsólevest csinált, kalácsmaradékokból, kakaós csiga darabjaiból pedig máglyarakást. Anyukám a száraz kenyeret textilzsákba gyűjtötte, és morzsát házilag készítette. Paradicsomleveshez a száraz kenyeret felkockázta és olajban megpirította. (…) Anyám abban a vízben, amiben fürödtünk, áztatta a ruhákat, amelyeket másnap kimosott. A kád mindig tele volt áztatott ruhaneművel. A debreceni főbérlő néni sosem használt porszívót, mindig az udvaron álló porolót használta, és ott ütötte a szőnyeget. Anyám wc-használathoz a wc-papír mellé olyan dolgokat is tett, mint a megmaradt selyemcsomagolás a virágcsokorról. Mindent eltett, hátha jó lesz valamire: celofánt a szegfűről, amit kapott, befőttes üvegeket, az ajándékokról visszamaradt csomagolást, megüresedett bébiételes üvegből fűszeres üveget csinált, szaloncukor dobozból lett a karácsonyfa díszek doboza. Rongyos ruhából portörlő lett.”

A további történeteket ide kattintva olvashatja. Ha Önnek is eszébe jutna egy, kérjük küldje el az info@varosikurir.hu emailcímre.

Friss híreink!

• Perintfalvi Rita: nerisztáni csinovnyikok, ezért nem értitek a „hősnek lenni” kifejezést!
  Megosztás Somkuti Bálint, a Szuverenitásvédelmi Hivatal Kutatóintézetének kutatója az 56-os forradalom leverésére emlékező nemzeti gyásznapra, november 4-re időzítve bejegyzést tett közzé a közösségi oldalán, melyhez egy szétlőtt budapesti utcáról is mellékelt egy korabeli képet: „Aki a túlerőt nem tiszteli, az nem hős, hanem bolond!”. Kisvártatva a A Szuverenitásvédelmi Hivatal azt közölte hétfőn kora délután a… Read more: Perintfalvi Rita: nerisztáni csinovnyikok, ezért nem értitek a „hősnek lenni” kifejezést!
• Hungarikum: titkos palackvisszaváltó Lipóciában unortodox feltételekkel
  Megosztás Napi rendes mérgelődni-valómat vasárnap reggel sikerült „beszereznem” a sarki CBA, vagy Príma lerakatban, vagyis a közértben. Miután fél éve törvényi kötelezettsége lett volna az üzemeltetőnek a palackvisszaváltás biztosítása, szinte felüdülés volt a hír: megnyílt a lehetőség, nem kell kilométereket caplatni megpakolt zsákokkal. Nyugodj meg és akkor megnyugszol…. Élve a gyanúperrel, amikor vasárnap arra jártam,… Read more: Hungarikum: titkos palackvisszaváltó Lipóciában unortodox feltételekkel
• A növekedés, a szent tehén
  Megosztás Drága véreim! Magyarok! Jövőre jön a fellendülés, a 3-6 százalékos gazdasági növekedés. Egész Európa a hátunkat nézi majd, és lesz csodálkozás, Brüsszelben pedig „fogaknak csikorgatása”. Legyen úgy! Növekedjünk, sokasodjunk, gyarapodjunk! Itt az új kormányzati akcióterv, amely ismét lendületbe hozza a magyar gazdaságot. A részletekkel most ne bíbelődjünk, a szakértők, elemzők és fideszes apologéták alaposan… Read more: A növekedés, a szent tehén
• Nemzeti konzultációk: „de, sikerült?!”
  Megosztás Nem tudhatjuk pontosan, hogy a Fidesz-kormány az elmúlt években összesen mennyi pénzt költött el eddig a „nemzeti konzultációnak” hívott politikai kampányokra, pontos és átfogó számokat ugyanis soha nem közölnek, a kérdőívek mellé elköltött plakát- és egyéb hirdetési költségeket pedig konkrétan titkolják. Pedig közpénzből ment minden, nem is kevésből – összegzett Ujhelyi István közösségi oldala… Read more: Nemzeti konzultációk: „de, sikerült?!”
• „Ezek mennek mostanában”
  Megosztás Loptam. Amint látható, címet loptam. Néhány éve még a nagyszerű Popper Péter közölte írásait ezen állandó cím alatt, s arra gondoltam, „ez annyira jó, hogy akár én is írhattam” volna. Sajnos, nem én találtam ki, tehát most elloptam. (Kérem örököseit, ne pereljenek!) Mert hát bizony ezek mennek nálunk mostanában. Például újabb békemissziók. Elment az… Read more: „Ezek mennek mostanában”