Karácsony kajla ábrázata —  ezek tényleg komplett hülyék

Láttam a JóKor című “nyugdíjas tájékoztató kiadványt”, az új lap felelős kiadója a Magyar Államkincstár, de impresszum, na az nincs benne, nem tudjuk hát, pedig a mi pénzünkből gányolták össze, hogy ki csinálta, ki a főszerkesztő, s ki az, aki írta. Rab László szŰrreál összefoglalója a 25-ös hétről.

A nagynevű slapaj

A JóKor a szerzők neveit szerényen nem tünteti fel, egyetlen slapaj van csupán, aki a saját aláírásával szerepel az újságban: Orbán Viktor. Van egy fotó is a cikk melletti jobboldali hasábban, az ősz hajú cikkíró nyolc-tízéves ismert képe látható a cikk méretéhez képest eléggé nagyban. A Tisztelt Nyugdíjas Honfitársaim! címet viselő, táncsicsi magaslatokat karcoló írást leadás előtt szerkesztő nem olvasta el, mert bennemaradtak tisztázatlan és félreérthető mondatok is. Az újság tördelői ezenkívül a gondolatjel helyett kötőjeleket használtak, dőlt betűkkel szedték a teljes szöveget, és nem ismerik a köznevek meg a tulajdonnevek helyes használatát, ami nagyfokú amatőrségről tanúskodik. Küllemre, formára valamikor a korai nyolcvanas években készültek így a kereskedelmi kiadványok.

A fejlécben szerepel a Köszöntő, Juttatások felcím, a többes szám első személyt az énformával keverő kezdő kolléga írása alatt lévő öles hirdetés címe is zavarba ejtő: Magyarország Kormánya megbecsüli az időseket, ezért: Ez a címe, a végén a kettősponttal, de tényleg.

“Továbbra is fontosnak tartjuk – írja a lap egyetlen saját neve alatt cikket közlő zsurnálbubusa –, hogy megőrizzük a nyugdíjak értékét, ezért kormányom… blablabla. “Eddigi terveinket, kitűzött céljainkat át kell alakítanunk annak érdekében, hogy közös erővel legyőzzük a járványt és annak következményeit.” Nem tudom, hol, milyen újságnál próbálkozott előzőleg a túlkorosnak tűnő kezdő, mert művének műfaja, konkrét tartalma voltaképpen nincs, amit leír (“így tudjuk újraindítani az életünket fokozatosan, szigorú menetrend mellett”), nem magyar nyelven van, a JóKor ennek ellenére mégis vállalta, hogy közli. Pedig azt is megírhatták volna erre a szárnypróbálgatásra, hogy kedves barátom, cikkében vannak érvényesnek tűnő fontos életdarabok, de az egészet tekintve az mégiscsak a széthullás jeleit mutatja, kérjük, ha legközelebb írásra ragadtatja magát, bánjon figyelmesebben tárgyával. Vagy: Uram, cikkének közlésétől kénytelenek vagyunk eltekinteni, az ugyanis pontosan jelzi, hogy ön újságot közelről még életében nem látott, amit csinál, nem haladja meg az általános iskola negyedik osztályának szintjét, kérjük, ássa magát mélyebbre a magyar sajtóhagyományok világába.

Szeretik az ingyenfotókat

Belenéztem különben a névtelen szerzők cikkeibe is, Szandi- és Reviczky Gábor-interjúra bukkantam, nagyfokú takarékosságra utal, hogy Szandihoz maga az interjúalany adta a fényképet. A Győrffi Pál: Vigyázzunk egymásra című opuszt pedig 3 – azaz három – Getty Images-fotóval illusztrálták. Ezt mondjuk kénytelenek voltak odaírni, mert ha kussolnak is arról, hogy ki az, aki ezt a szörnyű nyelvű és tartalmú nemtudommit összegányolta, azt azért pontosan tudják, hogy a Gettytől lopni nem tanácsos. A képet ugyan lehet ingyen vinni, de fel kell tüntetni a forrást. Viszont miután Getty-fotókat használtak, jó eséllyel tippelhetünk arra, hogy a rajtuk szereplő nyugdíjasok (akik IPad fölé hajolnak) nagy valószínűséggel nem magyarok. Hanem mondjuk amerikaiak. A propagandakiadvány arra viszont mindenképpen jó, hogy lássuk, mit képzelnek ezek a tájékoztatásról és a sajtóról. Ezt. Ami nem túl sok.

Játék Szálasival

A budapesti Fidesz a héten Szálasi Ferenc összeomlott-lánchidas fotóján cserélte ki a főalakot Karácsony Gergelyre – na, körülbelül ennyit foglalkoznak ezek a képekkel meg a tájékoztatással. Utána nem azt mondták, hogy kirúgták a hülyegyereket, aki összehozta, hanem inkább idézhetetlen hülyeségeket kezdtek mondogatni, amire értelmes ember már nem figyelt oda, mert úgy volt vele, amikor meglátta a Szálasis-Karácsonyos baromságot, hogy ezek tényleg komplett hülyék. De már ez se jelent semmit, mert az is fölösleges időpocsékolás, ha valaki szidja a NER-t; annyira alacsony szintű az a tevékenység, ami a jelenlegi magyar kormányzást tájékoztatás gyanánt körülveszi, hogy azzal nem szabad magunkat fölöslegesen idegesíteni. Amit ellopnak tőlünk kamutájékoztatás címén, az csak egy-egy bírósági tárgyaláson lenne érdekes. Reméljük, lesz majd valaki, aki egyszer a fejükre olvassa ezt az egészet.

Túl az értelmezhetőség határán

A Maxi agymenéseivel is így vagyunk. Már annyira nem jelentenek semmit (Soros, migráncsok, harc, háború, csata és hősök stb), hogy fölösleges figyelmünket ráirányítani, azt meg, amit az elemzők előszeretettel alkalmaznak, hogy megpróbálnak egy-egy beszédet, nyilatkozatot logikai rend szerint értelmezni, teljesen hiábavaló kínlódás, nem jön már ki belőle semmi. Túljutott a fideszizmus az értelmezhetőség határán, maga Orbán is az egy-kétszavas kommunikációra kezd átváltani, elég, ha kiíratja a Facebook-ra, hogy uborka, kecsölés, nélküled, rohadt ellenzék, és már nem is kell továbbmondani. Pénteki öninterjúi is úgy kezdődnek, hogy kiteszi a szerszámát az asztalra, bejelenti, hogy fickós, a többire már nem kell figyelnünk, mert tudjuk, mindenki barom, aki nem ő, aki pedig bántsa a magyart, megnézheti magát. (Nem nézheti meg, mert kinek van jelenleg a világban arra energiája, hogy a magyarokkal foglalkozzon, senki nem ér rá ilyen ökörségekre, épp csak a magyar politikai elit nem tud szabadulni ettől a mószerolják a szegény kis magyart tempótól, ezt rágják, ezzel kelnek, fekszenek, miközben már ennek sincs semmit értelme.)

De ahogy nincs mondanivalójuk egy nyugdíjasoknak szóló propagandakiadványban, ugyanúgy nem tudnak mit mondani akkor sem, amikor mikrofont dugnak az orruk alá. Bárki megfigyelheti, hogy némul el az egész rendszer. Ezért emlegetik oly gyakran Sorost és mondjuk most aktuálisan Karácsonyt. Mert más nem jut az eszükbe. És el is fogadták, hogy más végképp ne jusson eszükbe.

Csálén állt a fején a sapka

Apropó Karácsony. Láttam a budapesti főpolgármesterről egy fotót, áll az utcán, a fején csálén ott billeg a kékszínű biciklis bukósisak, támasztja a csontrázó kontrázót, nincs a képen semmi más, csak ez a teljesen természetes vázra való támaszkodás, nincs a környékben háború, amit meg kellene nyerni, nincs egy rohadt koronavírus, amit le kellene döfni, nincs a közelben állami föld, erőmű vagy bank, amelyet el lehetne lopni. Egy esetlen, bambán vigyorgó főpolgármester látható rajta, akinek arcán tükröződik az a sok szemétség, amit október vége óta műveltek vele. Látszik, hogy késve érkezik a disznóvágásra (a Maxinál ez a férfikritérium csimborasszója), de a szörnyű hiányosságok ellenére mégiscsak tud sután vigyorogni. És ugyanilyen suta módon közli, hogy verheted itt magad, komám, a hetedhét országra szóló tűzijátékoddal, törhetsz továbbra is borsot a budapestiek orra alá, gyalázkodhatsz Lánchíd-ügyben, téged akkor sem fognak szeretni, ha két kézzel szórod a mannát a karmelitád mellvédjéről.

Szeretetre méltó volt ez a Karácsony ott ezeken a végtelenül egyszerű, már-már bárgyú fotókon. És hirtelen megértettem, hogy Karácsony pontosan mivel is nyerte meg tavaly a világ legfickósabb koronavírus-terminátora ellen az önkormányzati választást Budapesten.
Van tehát remény még most is. Nem kell mindig tökéletesnek látszani.

Ez volt a gyűrött és esős 25-ös hét, jöjjön a nyáriasabb huszonhatodik.

JóKor

 

A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük