Vicces junta

Azt azért nem gondoltam volna, hogy egy vasalódeszka lesz a Fidesz veszte. Hírlik, hogy összeült a válságstáb, a KLIK-es csávó pedig, aki a tesitanár legyalázásával csúcsra járatta a Fideszútálati Hangulatométert, máris lemondott. A vasalódeszka lett az új ellenzéki metafora. Rab László szŰrreál összefoglalója a 24-es hétről.

Nem tudnak ezek a hídra se vigyázni

A magyar úszó nép – mondta értesüléseim szerint a Maxi, miközben az EU pénzkiadó automatájából jelentős összegeket vett ki. – Úszva jöttünk át a sztyeppén, a kockás ingünk volt már akkor is rajtunk, nagyon vigyázni kellett, nehogy megegyen bennünket közben a bálna. Ebből is látszik, milyen tehetséges nép a magyar. Lóval is tudunk úszni, átkelünk vele a viharos tengeren. Velünk nem lehet lacafacázni.

Ilyen szép gondolatok fogantak meg Maxikánk fejében – mondom, értesüléseim szerint, az Operatív Törzs eddig nem tudta megerősíteni. Magyar románc. Ült a karmelitája mellvédjén, fátyolos szemmel nézte, hogy dől össze a Lánchíd, s közben arra gondolt, milyen tehetségtelen politikus ez a Karácsony Gergő, aki még egy rohadt hidat se tud a puszta két kezével megtartani; nem értenek ezek semmihez, egy koszos kis háborút se lehetne rájuk bízni, mindig késve érkeznek a disznóvágásra, szemüvegben eszik a tokaszalonnát, és még uborkát se tudnak kovászolni – jegyezte meg a nemzeti Maxi.

Elégedetten nézte át a közvéleménykutatási adatokat, 60 százalékon állunk, jelentették a fürkészportyászok, akik fellendítették a magyar lélegeztetőgép-kereskedelmet, az egyiknek úgy kellett szólni, mert vette újonnan és használtan, már a vateráról és a jófogásról is összeszedett mindent, épp elkezdett megalkudni egy alig használt NDK-s lélegeztetőgép-szállítmány leárazásáról, amikor szóltak neki, most már álljon le, mégse kell annyi, változott a helyzet, most már inkább bútort vesz a kormány húszmilliárd forintért.

Átfér-e egy 110 kilós pasi a lyukon?

Így keccsölt fickósan a Maxi, elfoglalták az államügyek, nyomta a vállát a nyugdíjak visszaépítése, amikor jelentették neki, nagy a baj, súlyos malőr történt a vasalódeszkás tanárral, épp most íratják le vele a fideszklikben százszor, pont a pillangóúszás megtanítása előtt, hogy máskor soha többé ne merjen ilyet csinálni, száradjon le a két mellúszó keze, ha megteszi…

– Nem járt ez a tanár a szerb határon? Nem dugta ki a fejét a tizenöt centis lyukból véletlenül? – kérdezte inkább csak magától a Maxi, közben fáradtan lenézett a Dunára, és mikor Bakondiék meg a Magyar Nemzet szakírói azon kezdtek dolgozni, vajon átférne-e egy cirka száztíz kilós tesitanár úszósapkában a 15 centis alagúton, eszébe jutott, hogy úgy lehetne a legegyszerűbben megmenteni a Lánchidat – a négy kődögöt persze nem, azokat pulikra vagy komondorokra kell cserélni –, ha átköltöztetnék Debrecenbe. Milyen jól mutatna a Piac utcán vagy a Tócóskertben, Lajos is biztos örülne neki. És mikor mély álomba szenderült, a Zsuzsi vonatot látta maga előtt. Az legalább olyan szép, mint otthon, Felcsúton az övé…

Kicsit sok lett a puska

Ilyen vicces dolgokra gondoltam, miközben azon tűnődtem, végül is milyen rendszer az, amelyben katonák járőröznek fegyveresen az utcán, a gyárakban őrnagyok felügyelik a termelést, a kórházakban katonai parancsnokok irányítják a gyógyítást, az Operatív Törzsben két marcona rendőrt lehet látni az országos tiszti főorvos mellett, a kormányfő pedig, aki mindig háborút vív valami (árvíz, ellenzék, EU, korona stb.) ellen, szeret tábornokok gyűrűjében mutatkozni? Őrök az iskolákban, az aluljárókban, az utak mentén, mindenütt. Őrizni kell a Clark Ádám teret is, nehogy valaki önmagát veszélyeztetve elkezdjen 700 ezer forintért dudálgatni. Lacikám, aranyvirágom, kérdeztem magamtól, milyen rendszer is akkor ez?

Ami eddig különleges jogrend volt, az majd csalafinta módon átalakul salátatörvényekké

És még azt is hozzávettem, hogy itt a különleges jogrend, mert még van, amiben rémhírterjesztés miatt eddig nyolcvan esetben jártak el, és 20-án visszaadják, de úgy ám, hogy ami eddig különleges jogrend volt, az majd csalafinta módon átalakul salátatörvényekké, már elkezdték, hiszen lezongorázták a különleges gazdasági övezetekről, a különleges egyetemi fideszvezetőkről szóló rendeleteket, meg aztán ezekbe úgyis mindent bele tudnak szuszakolni. Nem úgy van tehát, hogy vége a teljhatalomnak, marad az, épp csak máshogy fogják hívni. A parlament (a 133 bátor hőssel) már nem a népé, hiszen parlamentje a népnek már nincs, az ugyanis a Maxié. Úgyhogy milyen rendszer ez, kérdem megint, most már tudva, nem törvényszerű, hogy a diktátor mindig tányérsapkában keringőzzön. Megy ez, kérem alássan, kockás ingben is. A sok-sok ide-odadeponált katonánál puska van. Azok a puskák a dramaturgiai közhely szerint egyszer el fognak sülni. A toborzás elkezdődött, ajánlgatják, állj be, Berci, katonának. Mos még lehet viccelődni, posztolgatni a Facebook-os buborékokban, olykor-olykor kiröhögheti a nép magát kínjában. Ilyen lenne egy formálódó junta Európa szívében, az Európai Unió tagállamában? Milyen lesz, amikor Maxiék elvesztik a végtelen türelmüket? Afelé haladunk, mert elfáradtak, a lopást már nincs kedvük letagadni és kimagyarázni. Látják, hogy lopva, hazugságokkal is el lehet jutni a 60 százalékos népszerűségig. Akkor meg minek kínlódnának a látszat fenntartásával?

A nagy 22-es háború…

Látják, érzik ezt az éledező fidesztálibok is, megúszták a járványt, kezdenek visszaszivárogni a kultúrharcba. L. Simon újra hallatja a hangját, Vidnyánszky egymilliárdért viszi a kultúrát nemtomhová, osztják és oktatják Romsics Ignácot a Magyar Nemzetben, és javában zajlik a nép hálózati bekerítése (júliustól a NAV szeme mindent lát). Plusz még kinyírják a járványt kormánysegítség nélkül végigküzdő önkormányzatokat.

Éledeznek a kartársak a buborék itteni oldalán is, fölborult kissé a Momentum elnöksége (Körömi-ügy), befürdött az MSZP egy ápolónővel (Korózs-riport), Hadházyék is kénytelenek voltak felhagyni a dudálással. Valami mást kell kitalálni őszre, a sajtótájékoztatósdi véget ért. Nem könnyű különben úgy lázongani, hogy tőlünk négy méterre áll a következő forradalmár. Át kell gondolni az ellenzéki vonulgatásokat is. Miközben az, hogy ki lettünk tagadva a nemzetből, talán nem múlik el nyomtalanul, remélem, az adott pillanatban szóvá tesszük. A tüntetéseken, ha újra lesznek, márpedig itt kemény kormány-Budapest háború körvonalazódik, mindig legyen kaja és élőzene. És szerezzünk be magunknak vasalódeszkát is, láttuk, arra is jó, hogy úszni tanuljunk a segítségével. Lehet, hogy ez lesz az ellenzék hívószava: Vasalódeszka Mozgalom.

A koronavírus most pihenőt tart, nekünk is össze kell egy kicsit magunkat szedni. A cél, hogy ne járjunk úgy, mint 2018-ban, amikor váratlanul elromlott a szavazatszámláló szoftver.

Ez volt a vibráló 24-es hét, jöjjön a 25-öske. A sok eső után süssön ki a nap, lehessen menni gombászni.

Vázsonyi

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük