Ez a nap
Meghalt Bálint gazda – legyen könnyű neki a föld!
Élete 101. évében elhunyt Bálint György kertészmérnök és tévés személyiség, akit mindenki csak Bálint gazdaként ismert.
A környezet ápolása a legcsodálatosabb foglalkozás, amit egy ember kívánhat magának az életben
– nyilatkozta egyszer az ország kertésze. Bálint gazda igazi intézmény lett, akiért nemtől, kortól, világnézettől függetlenül tudtak rajongani tízezrek. Élete átívelt a 20. századon, igazán ismert és közkedvelt azonban nyugdíjasként lett.
Bálint György 1919. július 28-án született Gyöngyösön egy mezőgazdássággal foglalkozó, zsidó középbirtokosi családba, két lánytestvér mellé. Csak később tudta meg, hogy apja, Braun Izidor nem vér szerinti szülője.
Bálint György 1941-ben kapott diplomát a Magyar Királyi Kertészeti Tanintézetben
Ekkor hazaköltözött, és apja betegsége miatt átvette a birtok vezetését, gyakorlatilag családfenntartó lett. Aztán jött a harmadik zsidótörvény, és a családi gazdaság egy részét államosították, csak száz holdjuk maradt. 1942 decemberében az akkor 23 éves fiatalembert behívták munkaszolgálatra. Először Erdélybe, az Ojtozi-szoroshoz került, ahonnan 1943-ban a német betörés miatt menekülniük kellett. A nyugati határszélen dolgoztatták tovább, innen 1944 karácsonyán halálmenetben hurcolták Mauthausenbe, majd a gunskircheni megsemmisítő táborba. A holokauszt életre szóló traumát jelentett számára, többször került közvetlen életveszélybe, a munkaszolgálat alatt flekktífuszt kapott. Mivel a vidéki társadalomba integrálódott családból származott, az antiszemitizmus felhorgadása is megdöbbentette:
Akkor alakult ki bennem az a gondolat, ha túlélem ezt a megkülönböztetést, meg ezt a rasszista világot, akkor mindent el fogok követni, hogy ez ne történjék meg még egyszer
– írta később.
Az élete 1953 tavaszán kezdett rendeződni,
amikor a Mányi Állami Gazdaság főagronómusa lett, ahol végre hagyták szabadon dolgozni, és állami keretek között újra azt csinálhatta, amihez igazán értett: birtokot vezethetett. 1956-ban a forradalom kitörése után a gazdaság népszerűtlen igazgatója helyett a munkástanács őt választotta meg igazgatónak, bár egyébként a forradalomban nem vett részt. Januárban aztán, ahogy a diktatúra visszarendeződött, inkább önként lemondott a posztról, nem várta meg, hogy megint leváltsák, így Mányban maradhatott.
Innen 1960-ban Fejér Megyei Állami Gazdaságok Igazgatóságához került főkertésznek,
négy évvel később pedig otthagyta a mezőgazdaságot, és az Állami Biztosító Főigazgatóság jégkár-szakértője lett. Időközben agrártudományi doktori címet is szerzett. Több szakkönyvvel a háta mögött 1969-ben ő lett a Kertészet és Szőlészet folyóirat főszerkesztője. Mivel tudta, hogy az emberek mennyire ki vannak éhezve a hasznos tanácsokra, megváltoztatta a kiadvány tematikáját, megpróbált közérthetőbb módon szólni az emberekhez. Fontosnak tartotta, hogy az idősebb és a fiatalabb generációkat egyaránt megszólítsák, és a nagyüzemi szakemberek helyett a kistermelőknek, a háztáji kertészkedőknek csináljanak lapot. A recept bevált, ez lett a kiadóvállalat egyik legsikeresebb terméke, volt időszak, amikor 90 ezer példányban jelent meg, és csak azért nem tudták tovább növelni ezt a mennyiséget, mert nem volt több papír.
BÁLINT GYÖRGY 1981-BEN INNEN VONULT NYUGDÍJBA, ÉS UGYAN EZT KÖVETŐEN CSAK KERTJE GONDOZÁSÁVAL ÉS KÖNYVÍRÁSSAL SZERETETT VOLNA FOGLALKOZNI, JÖTT EGY VISSZAUTASÍTHATATLAN FELKÉRÉS: MEGKERESTÉK AZ AKKOR INDULÓ ABLAK CÍMŰ MŰSORTÓL.
Erre mondják azt, hogy a többi már történelem,
hiszen ez hozta meg számára az igazi ismertséget, ekkor lett ő az ország kertésze. Az Ablak egy munkatársa találta ki a Bálint gazda nevet is, amit előbb jóvá kellett hagyatni a Központi Bizottság agitprop osztályának vezetőjével, Lakatos Ernővel is, mert a Szabad Európa Rádióban szintén ezen a néven adott kertészeti tanácsokat Czupy Bálint. Bálint György egy interjúban azt mondta, azért keresték meg őt, mert jó volt a beszélőkéje, ami valójában azt jelentette, hogy közérthetően tudta elmagyarázni a föld- és kertművelés alapjait, és erre nagy szüksége volt mindenkinek, hiszen ekkoriban volt a hobbikertek és hétvégi telkek fénykora. És tudta, hogy ez a szerepkör nagy felelősséggel jár. Abban az időben, amikor Magyarországon kizárólag egy tévé létezett, mindenki ismert emberré vált, aki abban szerepelt, az Ablakot például egy időben a magyar lakosság 35-40 százaléka nézte. De nem mindenkit szerettek meg olyan őszintén a nézők, mint őt.
Az alkotáshoz kell valami közösség, valaki mások is. Az Ablakban ez megvalósult. Ott a szerkesztőség, élénk vita volt, és tényleg bele lehetett szólni abba a kiselőadásba, amit valaki tartott vagy fölolvasta egy cikke egyik részletét, bele lehetett szólni, és lehetett ellentmondani neki, méghozzá nyilvánosan. Ez volt a nagyszerű benne
– mondta később a műsorról. Közben könyveket írt, és rengeteg előadást tartott, járta az országot, hogy személyesen is találkozzon azokkal az emberekkel, akik a tanácsait kérték. Közben megint lett saját kertje is, mivel Balatonfüreden a harmadik feleségével, Antóniával megvettek egy öreg, szőlőhegyi présházat, ami körül Bálint gazda igazi mintakertet hozott létre. Nagy társasági életet is éltek, a kor leghíresebb írói, művészei jártak hozzájuk látogatóba.
A rövid és feledhető politikai kitérő nem szegte kedvét abban,
hogy továbbra is segítsen megszerettetni az emberekkel a kertészkedést, a természetet és jó tanácsokkal lássa el a hobbikertészeket.
Egy kertésszel minden egyes nap történik valami, kinyílhat egy virág, kihajt az első gyökér a magból, megérik a paradicsom
– vallotta.
Szerinte a munkának köszönhette azt, hogy megélte a 100 éves kort
Idősebb korában is rendszeresen jelentek meg könyvei, külön rovata volt például a Nők Lapjában és a Családi Lapban, és számos tévés szereplést vállalt. Saját honlapot is létrehozott, illetve 2000-ben Facebook-profilt készített, aminek több százezres követőtábora lett. Mindkét oldal működtetésében unokája segítette. Élete utolsó éveiben az önfenntartás mellett kampányolt, és a szórakoztató ismeretterjesztés mellett – ahogyan azt szüleitől tanulta – segíteni próbált a rászorulókon.
Hat-hét éven át a Máltai Szeretetszolgálattal Tarnabodon nagycsaládosokat, zömmel a városokból kiszorultakat, főleg cigányokat igyekeztem rávenni, tartsák rendben a környezetüket, műveljék a kertjüket.
Legyen könnyű neki a föld!
