Kényszerzubbonyba bújtatják a hiperaktív gyerekeket

A pedagógusok, a pszichológusok és a pszichiáterek szívesen foglalkoznak a hiperaktív gyerekekkel. Pontosabban fogalmazva: szívesen kísérleteznek velük. És rajtuk. Egyre elképesztőbb módszerekkel akarják „gyógyítani” őket. A legújabb próbálkozás minden eddiginél durvábbra sikeredett.

„Gyógyítás” – nekik legyen mondva!

Megosztja a közvéleményt és a szakértőket is az megoldás, amit újabban bevezettek 200 németországi iskolában: a hiperaktivitás-zavarral (ADHD-val) küzdő gyerekekre homokkal töltött, nehéz mellényeket adnak, amitől nyugton ülnek tanítás alatt – adta hírül a The Guardian-re hivatkozva az Index.

Mint írják, az 1,2-6 kilós, 140-170 euróba kerülő mellények sokak szerint nagyon hasznosak, egyes megszólaló szülők és tanárok jelentős javulásról számoltak be a hiperaktív gyerekek viselkedésében a használatától. Elméletileg senkit sem kényszerítenek arra, hogy vegye fel a mellényt, önként hordják a gyerekek, és 30 percnél tovább egyszerre soha nincs rajtuk.

Mások viszont aggódnak, hogy az elmegyógyintézetekben használatos kényszerzubbonyra emlékeztethet a megoldás, és stigmatizálhatja a hiperaktív gyerekeket a társaik szemében. A kritikusok szerint a mellény üzenete, hogy a viselője beteg, és büntetésként kell felvenni, aki hordja, idiótának tűnik az osztály szemében.

A szakértők egyelőre igencsak szkeptikusak a módszerrel szemben, mert nem ismertek annak hosszútávú hatásai, egyelőre kevés kutatás támasztja alá, hogy hatásos lehet a hiperaktív gyerekeknél.

A varosikurir.hu – máig sem cáfolt – értesülései szerint az egyik budapesti alapítványi kórházban a

kokainnal és a morfiummal azonos csoportba tartozó narkotikumot alkalmaznak olykor hatéves ADHD-vel diagnosztizált gyerekeknél is.

Miközben egyre többen és egyre durvább módszerrel próbálják „gyógyítani” a hiperaktív gyerekeket és fiatalokat, addig egyre többen és egyre hangosabban kérdőjelezik meg az ADHD betegség mivoltát.

Az ADHD nem betegség, hanem üzlet

Az egyik legmarkánsabb hazai véleményt Szendi Gábor pszichológus fogalmazta meg. Nem kevesebbet állít, mint hogy

a hiperaktivitás és figyelemzavar nem betegség, hanem könyörtelen üzlet, melyben egészséges gyerekek millióit gyógyszerelik agyon a profit érdekében.

Sarkos kijelentését történeti tényekkel igyekezett alátámasztani. Honlapján rövid áttekintést ad arról, hogyan is vált diagnosztikus kategóriává ez a viselkedészavar. Először 1902-ben írták szindrómaként le a jelenséget.

Súlyos, kórházban kezelt, idegrendszeri sérülésekben szenvedő ADHD-s gyerekek stimulánssal (amfetaminnal) történő sikeres kezeléséről szóló első beszámolók 1937 és 1941 közt jelentek meg. Ennek következményeként terjedt el a ’70-es években a stimulánsok gátlástalan alkalmazása az ADHD-ban.

A hetvenes években már az ADHD vált a leggyakrabban kutatott gyermekpszichiátriai sikertémává.