Banánköztársaság
KÉRELEM – Nincs új a nap alatt – 19
Jegyzetírónk újabb értékes darabra bukkan szakmai félmúltja gyűjteményébe. Ahogy már hetek óta teszi, most ezt is megosztja olvasóinkkal. Megint egy gyöngyszem a NER történelméből.
Tisztelt Bel- és Temetkezésügyi Minisztérium!
Alulírott, NER-társ azzal a kéréssel fordulok Önökhöz, hogy rezsiköltségem további csökkentése érdekében engedélyezzék számomra a szociális temetést. Úgy tudom, hogy a 2013. évi CXXXVIII. törvény lehetőséget ad erre.
Indokaim a következők:
Hála kormányunknak, a rezsicsökkentett víz-, gáz-, csatorna-, villany-, szemét- és kéményseprődíjat, a kormány által soha be nem vezetett ingatlanadó évi 14 ezer forintját, valamint mindennapi eledelem 27%-os áfáját még ki tudom fizetni a nyugdíjamból. De a számtól kellene megvonni a falatot, ha ebből akarnám összespórolni a temetkezési monopóliumok extraprofitját. Ebből is látszik, hogy önként és dalolva együttműködöm kormányom extraprofit-hajhászók elleni harcával.
Gyermekeimet sem akarom terhelni, van nekik saját háromgyerekük, és bár négykerekük nincs, azért megvan a helye a közmunkabér minden fillérjének, sőt a kecskének is a fürdőszobában.
A nemzeti költségcsökkentés jegyében vállalom, hogy személyesen közreműködöm temetésemben. Halálom előtt felöltözöm. Még megvan az érettségire kapott öltönyöm, ha hátul, ahol nem látszik, felvágom, akkor beleférek. Ha megmutatják a helyet, kiásom a sírt. Ásót, lapátot viszek. Felravatalozom magam, és megrendezem a búcsúztatást. A búcsúbeszédet engedélyeztetem a cenzorral, nehogy alkalmas legyen a köznyugalom megzavarására. Leengedem a koporsót, majd behantolom.
Ígérem, hogy mindezen tevékenységek után nem fogok a minisztérium folyosóin kísérteni, halálra rémítve az ott dolgozókat, feltámadni sem fogok, hanem törvénytisztelő állampolgárhoz méltóan elfoglalom a nekem kijelölt utolsó nyughelyet és nyugton maradok.
Bízva kérésem méltányos elbírálásában, üdvözlettel hívük,
Egy NER-nyugdíjas
(Gépnarancs, 2013. május 14.)
