Kertétterem a télben – Gasztronómia romantikával fűszerezve a Lánchíd szomszédságában
A Fő utca rejtett zugában megbújó kertétterem vendége voltam minap. Január ellenére kellemes meleg, hangulatos téliesített teraszon ültünk. A minden oldaláról üveg helyiség látni engedi az étterem valódi értékét, a szépen kivilágított ősfás kertet. Lenyűgöző itt a vár tövében, a hömpölygő forgatag mellett ez az oázis. A francia muzsika diszkréten kísért az asztalig. A személyzet udvariasan, minden kérdésemre válaszolva segített a választásban és ami a legszebb, hogy amit eddig írtam és ezután jön, nem ömlengés, hanem tényközlés.
Kertétterem a vár árnyékában
Emlékeznek még Erich Maria Remarque a „Diadalív árnyékában” című csodálatos regényének hőseire, akik folyamatosan Calvadost ittak? Mi se tettünk másképp és aperitívként Calvadost, ezt a különös francia italt ittunk. A nedű szinte incselkedett velünk a konyakos pohárban, itt a kert-étteremben.
Előételnek kacsamáj brulèe került az asztalra, helyben sütött és vajon pirított kaláccsal, lila hagymalekvárral és fügével. (Bevallom ezt feleztük, mert még levesre is készültem) A kalács igazi sűrű tészta, amit megédesít a vaj és feljthetelenné tesz a pompás kacsamáj. Ezt francia, igazi téli lélekmelengető hagymaleves és homárleves követte. Érezni lehetett a szakácsok játékosságát, mert a megszokott ízvilágon felül volt valami csavar, ami egyesítette az olvadt sajttal, házi zöld olajjal meglöttyintve. Pirított taverzinin marinált simeji gomba, koktélparadicsom és egy gondolatnyi lilahagyma keretezték levesemet. A homárleves már a tradicionális tálalásnál láttatta, hogy itt valami nemes dolog került a tányérra. Minden csepp íze és illata ünneppé varázsolta ezt a szürke hétköznapot. Benne házi ravioli királyrákkal töltve.
A risottó csodája
Kezdő háziasszonyok és hobbiszakácsok először, hangsúlyozom először, kissé könnyedén indulnak neki a risottó készítésének, hiszen: „mi lehet olyan csoda egy főtt rizsen”, aztán persze amikor nem sikerül, alábbhagy a magabiztosság, ugyanis ez egy nagyon izgalmas, sok odafigyelést, törődést követelő étel. Ahogy itt csinálják a rizottót, na az maga a csoda, ezt bizton állíthatom, hiszen főfogásként risottót ettem sütőtökkel, roqueforttal. Jó párosítás volt, jól aránylott a sajt erőssége a tök gesztenyés ízvilágához, ropogósnak jött házilag sütött magkeksz a tetejére.
A másik főfogás kacsamell rosè, édesburgonyával, céklával is osztályon felüli volt. Pont olyan, ahogy megálmodjuk, ahogy elvárjuk. A jus finom fátyolként simult a hús és a zöldségek”szerelmére”. Egy pohár Crèmant ittam, a másik fogás kísérője Páger Mátyás rajnai rizlingje volt. Bevallom, nagyon készültem a desszertre, de képtelen lettem volna egy falatot is enni belőle, nagy bánatomra.
Köszönet a Pavillon de Parisnak.
Kapcsolódó: Valami házias?
