Kik a legelnyomottabb kisebbség ma Magyarországon?

Ma reggel feltettem a kérdést az oldalamon – és rengeteg válasz is érkezett rá -, hogy “kik a legelnyomottabb kiebbség ma Magyarországon”? A cigányság? A nők? A melegek? A menekültek? Netán a zsidók? Volna egy más megfejtésem a témára.

0. Értelmezzük a kérdést: legelnyomottabb

Valószínűleg a szegregációban élő cigányság a legmagárahagyottabb – senkit sem érdekel a döntéshozók körében, hogy élnek-e vagy halnak. Túlzok: a választási krumpliosztás kivételével van ez így… A legutáltabbak természetesen a menekültek jelenleg – bár ők csak egy hajszállal létezőbbek a pirézeknél. A legkevésbé elfogadottak a melegek, a legvédtelenebbek a nők, és sanszosan a legelárultabbak a magyar gyerekek és így tovább… de aktív elnyomás alatt ki áll?

Az értelmiség. Azok a gondolkodók, akik sok évet töltöttek az oktatásban (akár kétszer annyit, mint sokan mások), rendszeresen tájékozódnak több forrásból; egyéni, kritikus gondolkodásúak, nem csak a címet, de a cikket is elolvassák, beszélnek nyelveket… Miért mondom, hogy ők a legelnyomottabbak? Vegyük át.

1. Szólásszabadság

Az értelmiségi lét leglényege, hogy azt a tudást, amit valaki fáradságos munkával felhalmozott, megpróbálja megosztani a másikkal, a társadalom javára fordítja. Ezért jó befektetés az értelmiség nevelése, mert a belé fektetett pénzt-időt-energiát megsokszorozva adja vissza a közösségnek élete folyamán. Ilyan például a tanár, orvos vagy éppen az oknyomozó újságíró. Csakhogy ha a kritikus gondolkodás és az egyéni ötletek megvalósítsa nem támogatott, ha az idős professzor a hálapénzért minden izgalmas esetet elhappol a fiatal doktor elől, az újságíró nem írhat csak arról, amiről a központból utasítást kap és a tanárt a KLIK rángatja zsinóron – ezek az emberek nem lesznek szabadok. És ezért nem lehetnek boldogok sem.

Olyanok lesznek, mint a versenyló, akit felkészítenek a futamra, de nem engedik futni, viszont idegesen nézik a helyettük versenyző gebék keserves vergődését és az nevetséges teljesítményt kísérő vad éljenzést a lelátóról. Köpnek egyet a porba és egy idő után már nem is akarnak futni, beállnak igás lónak és életük végéig arra emlékeznek, mi lehetett volna belőlük, ha…

Ismered a görög mitológiában Kasszandra történetét?

*“Szépsége olyan vakító volt, hogy fénye elérte az Olümposzt is. Így történt, hogy Apollón isten szemet vetett a halandó szépségre, és el akarta csábítani a hercegnőt. Kasszandra szerelméért cserébe azt kérte az istentől, hogy ajándékozza neki a jóslás képességét. Apollón fel is ruházta a jövőbelátás képességével a leányt, azonban miután ezt megkapta, Kasszandra elutasította Apollón szerelmét. A feldühített isten büntetésül azt rótta ki a hercegnőre, hogy jóslataiban soha ne higgyen senki, és emiatt szenvedjen egész életében. És valóban így történt. A szép hercegnő mindent előre meglátott, mégsem hitt szavaiban senki. A trójai háborúban sokszor tudtak volna szavai segíteni hazájának, de sosem hallgattak rájuk. Így a háború végén, amikor az ajándék falovat begördítették Trója falai mögé, ő azt tanácsolta, hogy égessék el azt, mert pusztulást hoz a városra. Bolondnak nevezték, és ünnepelték a győzelmet. Azon az éjszakán Tróját feldúlták az akháj seregek(…)”* (wiki)

Pontosan ilyen állapotban él ma a világ egyre több országában az értelmiség is. Látja, mi következik, de nem hallgatják meg. Elég fájdalmas ez, elég csak a diktatúrák visszaépülésére vagy a globális felmelegedés pár éven belüli hatásaira gondolni…

2. Életkörülmények

Természetesen egy közmunkás életszínvonalával nem összevethető már egy átlag tanár életszínvonala sem. De azt is vegyük számításba, hogy az értelmiségiek a Maslow-piramis magasabb szintjén állnak, azaz bár “lentról” nézve a problémáik kisebb súlyúnak tűnnek, “fentebb” azok pont ugyanannyira relevánsak. Például a megbecsültség hiánya, az önmegvalósítás ellehetetlenítése, a folyamatos támadás alatt élés vagy meghasonlás. “Nem csak kenyérrel él az ember” – mondta Jézus, és nem is csak a kenyér hiánya tud életeket tönkretenni.

3. A közösség hiánya

Mivel minden olyan helyet, kezdeményezést és szerveződést, amelyben az értelmiség találkozni tudott eddig, szisztematikusan számolnak fel vagy tesznek tönkre (lásd még: Sirály, Auróra, egyetemek, civilek, eljelentéktelenített vagy “felfideszesített” alapítványok és szervezetek), egyre jobban széthullik a polgári Magyarország. A társ nélküli ember ereje pedig töredéke a társadalomban élő embernek. Ilyenkor hazánk virága vagy megalkuszik vagy más társakat, társadalmat választ és emigrál. De senki se higgye, hogy az ellehetetlenítés elől menekülve ez egy boldog váltás lehet…

4. Kiközösítés

Az értelmiségi gondolkodik. A gondolkodás végén pedig nem mindig jut olyan eredményre, amit a pártközpontban hallani szeretnének. Ilyenkor pedig dönthet: befogja vagy nem engedik szólni. (Ezt hívják egyébként diktatúrának, ha valakit még érdekel.) De az munkahelyi és közéleti ellehetetlenítésen tól van egy másik része is: a stigmatizálás. Ő lesz a “másként gondolkodó”, akit pusmogva sokan bátorítanak, hogy “helyettük is mondja meg”, de nyíltan senki se mer támogatni. Akit a szakmája seggnyalóitól az internetes trollokon át a titkosrendőrségig ezer féle ember baszogat nap mint nap. Valahogy úgy, mint amikor a Trónok harcában valaki mögötted jár és azt kiabálja: “Szégyen! Szégyen! Ez az ember nem tartott velünk!”

És miért jöhetett mindez létre?

Egyrészt, mert az a párszázezer ember, akinek a meggyőzéséhez komoly, fáradtságos és nehézkes szakpolitikákat kellene gyártani, átlátható gazdálkodást kéne folytatni és nemzetközi mércével mérve is értelmezhető prosperitást kéne felmutatni, szóval ez a párszázezer ember nem értékes választó. Rossz a befektetendő munka – elérhető eredmény aránya. Az értékes választó az, akit pár plakáttal és pár jól irányzott hülyeséggel fanatizálni lehet. Ők az uralkodó osztály. Az van, amit ők akarnak. Ők döntenek a gyereked jövőjéről te pedig – és ezért utálják sokan a liberálisokat – azonnal “náci” leszel, ha erre fel mered hívni a figyelmet. A legszebb, hogy aztán igazából mégcsak nem is ők – a fájóan tájékozatlan milliók – döntenek, hanem ők lesznek a döntéshozók legitimálói. Mint az egyszeri feleség, aki úgy befolyásolja a férjét, hogy számára mindig úgy tűnjön, az övé volt az utolsó szó, a döntés igazi joga, de a valóságban már olyan helyzetbe hozták, amiben nem tehetett mást.

Ezért avult el a demokrácia.

Elértük a határait, megtalálták a program hibáját és éppen világszerte kijátszák ezt a biztonsági rést ellenünk. Ezért omlik össze az egész ismert világrend. Mert hiányzik belőle a belátás, az egyéni gondolkodás és a csordaszellem diadalmaskodik. Közhely, mi?

Megoldási javaslatokat szívesen írnék, már meg is tettem pl. itt, de ide nem fogok írni. Felesleges naivitás, üres álmodozás lenne Erdogan Törökországában az értelmiség rehabilitásáról teljes rendszer- és paradigmaváltás nélkül beszélni. De van egy jó és egy rossz hírem!

A jó hír, hogy a paradigmaváltás magától is jön, már látszik a horizonton.

A mesterséges intelligencia, a felmelegedés, a túlnépesedés, az egész fenntarthatatlan világunk saját nehézkedésével zuhan a megoldás felé. Vannak, akik látják és vannak, akik nem hisznek nekik, de a megoldás már érkezik.
A rossz hír, hogy a megoldás lehet, hogy nagyon-nagyon sokaknak fog nagyon-nagyon fájni.

A kérdés, hogy ma kezeljük a fogszuvasodást, vagy pár éven belül lesz szükség gyökérkezelésre. Szétnézve magam körül készüljünk a másodikra…

Ágoston László