Jobban szerettem volna ma reggel azt írni: baromi nagyot tévedtem. Működik tovább a NER. Nem lesz szükség a Jobbikra koalíciós partnerként – ez az egyetlen pozitívum. Csak hát a Fidesz egyedül is kiválóan intézi nekünk a diktatúrát.
Gyurcsány nem esett ki – ez roppant sajnálatos.
Ő a NERennzék ideáltípusa. A változás lehetetlenségének szimbóluma. A minden marad a régiben lidérces garanciája.
Az MKKP nem dőlt anyagi végromlásba: azt hiszem, ez jó. Rájuk még szükség lehet.
A magas részvétel a Fidesznek kedvezett – ez is világos volt, bár senki sem hitte el.
A bojkott volt az egyetlen morálisan vállalható lehetőség a számomra, és amúgy sokak számára, akik nem merték kimondani. A NERennzék természetesen nem bojkottált, hiszen mi lett volna akkor a zsíros állásokkal?
De, ha már igazam lett, egy dologban még biztos vagyok: egy-két hét, és „ellenzéki” politikusok sora fogja azt bizonygatni, hogy bojkott kellett volna, sőt ők mindig ezt is mondták, csak, ugye, a többiek, de ők… ők igen! (Ugyanez történt négy éve, tessék visszakeresni!)
Mindenesetre talán most már világos: egy diktatúrában értelmetlenek a demokratikus procedúrák. A Fidesz győzött, de vesztett is. Nem tud már lassan, srégen kihátrálni a hatalomból. Nem lesz jó vége. A diktatúráknak sosincs jó végük, de mindig végük lesz.
Veszek sót, gyertyát, gyufát, szappant, macskakonzervet. És teljes erővel itt a tavasz. Ez fontos.