A Berlini Művészeti Akadémia (AdK) gyászolja egykori elnökét, Konrád Györgyöt – közölte pénteken a rangos nemzetközi szervezet. A nemrég elhunyt író kívánsága az volt, hogy a német fővárosban őrizzék és gondozzák irodalmi munkásságát.
A Berlini Művészeti Akadémia (ADK) gyászolja egykori elnökét, Konrád Györgyöt
közölte pénteken a német főváros nemzetközi művészeti szervezete. Kiemelték, hogy a hosszan tartó, súlyos betegség után szeptember 13-án budapesti otthonában elhunyt Kossuth- és Herder-díjas író, esszéista és szociológus a kelet-európai ellenzékiek
„egyik legfontosabb értelmiségi hangjának számított a létező szocializmus Magyarországán”,
a rendszerváltás után pedig
„az egységes Európa útmutató gondolkodójaként”
tisztelték.
Konrád György 1997-től 2003-ig vezette az AdK-t,
az Akadémia szerint szerencsés választásnak bizonyult, elnöki tevékenységének hat éve alatt a vasfüggöny leomlását követő új európai gondolkodásmódról folytatott élénk viták színhelyévé tette” az intézményt, és
„a felvilágosodás legjobb hagyományához tartozó kritikus értelmiségiként elkötelezetten küzdött az egykor elszigetelt kelet-európai államok integrációjáért egy új Közép-Európába”.
Konrád György néhány hónappal a halála előtt az intézménynek adta irodalmi hagyatékát, kívánsága az volt, hogy terjedelmes irodalmi munkásságát Berlinben őrizzék és gondozzák. Az AdK a közeljövőben egy rendezvény keretében mutatja be az író kéziratait, és emlékezik meg
„a kritikus értelmiségiről, a meggyőződéses európairól, valamint a művésztársulás egykori elnökéről”.
Az AdK-nak jelenleg 426 tagja van,
köztük olyan világhírű alkotók, mint Herta Müller Nobel-díjas német író, Daniel Libeskind amerikai építész és Aj Vej-vej kínai képzőművész. A tagok között több magyar is van, köztük Szabó István filmrendező és Eötvös Péter zeneszerző. Az AdK tagja volt Kertész Imre és Esterházy Péter is.
Minden magyarázatnál többet árul el a hazai viszonyokról, hogy az egyik legfontosabb európai gondolkodó, még halálában is igyekszik kimenteni hagyatékát szülőhazájából. Azt pedig, hogy igaza volt, mi sem bizonyítja jobban, hogy Magyarország miniszterelnöke a mai napig nem érezte fontosnak, hogy legalább egy mondatot oda böffentsen a gondolkodó halálára, ahogy például Heller Ágnes, vagy Rajk László halálakor is csendben maradt.
Forrás: AdK/MTI/HVG