Kerítésen innen
Könyvszekrény, ami ebek harmincadjára jutott? – Lehetetlen nincs, csak tehetetlenség….
Debrecen egyik érdekes színfoltja volt az Ady parkban a 2017-ben felállított könyvszekrény. Mindez civil szervezetek kezdeményezésére jött létre, amit az önkormányzat felkarolt és az utcabútor kialakítását, majd felújítását eddig kétmillió forinttal támogatta.
Úgy tudom az ötletgazda civil szervezet vállalta, hogy gondozza a könyvszekrényt,
és folyamatosan nyomon követi a könyvek sorsát, s ha elfogy, akkor feltölti. Olvastam a tavalyi vitát pártok között: azzal a szokott bajom volt, senki sem a könyvekkel törődött, csak a politikai „hozadékát” nézték, ahogyan az nálunk-is-lenni szokott. Adok-kapok volt, csak épp a „gyerekkel” nem foglalkozott senki sem.
Nagyjából két hónapja a feleségemmel legalább 200 jó állapotú, olvasmányos kötetet vittünk a szekrényhez. Pár perc alatt legalább tízen jöttek válogatni. Azóta nem jártam arra.
Pénteken délután a tér felé vitt az utam,
kíváncsi voltam, hányan látogatják a szekrényt, hisz’ éppen azok érdekében lett felállítva, akiknek a több ezer forintos könyvekre bizony nem futja.
Úgy fél óráig sétáltam a környéken, egy hölgy állt meg, de mikor látta, hogy lényegében szakadt, tépett és olvashatatlan, láthatóan otthon leselejtezett könyvek sorakoztak -kb.30 40 kötet- egymás mellett, gyorsan sarkon fordult.
Mit mondjak?
Szégyen, hogy egy jó kezdeményezés így lett az enyészeté. Olyan könyvek láthattam egymás mellett, amelyeket ember nincs, aki kézbe venne. A fotókon talán látható, hogy milyen jellegű kötetek maradtak. Látszott, ezek már nem kellettek senkinek. Több évtizedes műszaki kiadványok, KRESZ könyvek a régmúlt időkből, mind a MÉH-be való.
Ebben az állapotában ez a szekrény ugyan ott ékeskedik a téren, de haszontalanul. Kizárt, hogy nincsenek Debrecenben olyan emberek akik szeretnek olvasni és jó szívvel fogadnák, ha a nagy költőnkről elnevezett téren olyan könyvekkel találkozna, amely ízlésének megfelelő, s nem könyvszemét lenne a „választék”
Nem tudom, ki a felelős azért, hogy dugába dőlt a kezdeményezés. Ha valaki tudja, kérem jelezze.
Jómagam imádom a könyveket, szerencsére megengedhetem, hogy megvegyem amit szeretnék. De tenni szeretnék azokért is, akik ezt nem engedhetik meg maguknak. És ők sajnos itt Debrecenben is rengetegen vannak. Ha kiderül ki a „gazdája” a könyvszekrénynek, akkor velük és az önkormányzattal egyeztetve felvállalnám a szekrény gondozását. Ha a „tulaj” eltűnt mint a szürke szamár a könyvben, gondolom a város vezetői között található, akivel érdemben beszélni lehet.
Kéréseim:
- akiknek jó állapotú, számára felesleges használható könyve van itt Debrecenben, vegye fel velem a kapcsolatot.
- kérem a város antikváriusait, hogy ha olvassák az írásomat, jelentkezzenek.
Biztos vagyok abban, hogy naponta több száz olyan kötettel találkoznak, amit eladni nem tudnak, de többségük még találna magának olvasót Debrecenben.
Ahhoz, hogy a szekrény céljának megfelelően tudja az olvasás örömét szolgálni, kérem, azok a debreceniek akik ebben partnerek lennének jelentkezzenek. 8-10 fős kis, lelkes csapat csodákra lehetne képes.
Elérhető vagyok üzenetben a facebookon, a Láthatatlan Magyarország csoport oldalán, vagy email-ben: budacsiklajos@gmail.com.
Természetesen, ha rejtekhelyükről a napvilágra jönnek a jelenlegi „gazdák”,
az ajánlat akkor is él. Szerintem nem az a fontos, ki veszi nevére a könyves szekrényt, kié a mostani egyébként kétes „dicsőség”, hanem az, hogy azokat szolgálja, akik érdekében az egészet kitalálták. Ami most van, az nulla, értelmetlen, egy „dísz”, aminek napjainkban semmi funkciója nincs! Fogjunk össze azért, hogy a szekrény ténylegesen segítse az olvasni vágyókat.Egy jó ügyhöz kérem a debreceniek segítségét. Vidékieket pedig arra kérem, ha van számukra már felesleges, vagy a lakásba már nem férő használt könyvük, jelezzék. Megbeszéljük, háta tudnak segíteni valamilyen módon.
Lehetetlen nincs, csak tehetetlenség. Erre jó példa mai állapotában az Ady téri könyvszekrény.
Szabó Kriszta
2019.07.16 19:08 at 19:08
Budácsik úr, önnek fikarcnyi fogalma sincs arról, hogy mi történik az Ady-parkban a könyvszekrénynél…
– ha nyitott szemmel járna, tudná kik a „gazdák”, és azt is, hogy egyáltalán nem rejtőzködnek. A legjobb példa erre az ön által készített és a cikkébe betett fotó a szabályzatunkról, amin ott vannak a „gazdák” az elérhetőségeikkel. Nem ők rejtőzködnek, csak ön figyelmetlen.
– ha az elmúlt két évben nemcsak kétszer járt volna a könyvszekrénynél, akkor tudná, hogy sem könyvekre nincs szükségünk, sem önkéntesekre, mert hála az égnek mind a kettőnek bővében vagyunk. Az emberek szeretik és segítik ezt a kezdeményezést. A könyvszekrény teljesen más problémával küzd.
– ha tájékozódna arról, hogy miről szól valójában a könyvszekrény (nem a könyvekről), mindjárt egyszerűbb lenne az élet, de akkor elmondom. ez egy településszintű közösségfejlesztő projekt, aminek az ESZKÖZE a könyv (de lehetne zene, színház, vagy bármi más is). Jelen pillanatban az edukációs folyamat rögös útját járja.
– ha járna rendszeresen a szekrényhez tudná, hogy hetente kb. 3-4 ezer kötet cserélődik ott ki, és nagyjából fél naponta váltakozik, hogy tele van-e a szekrény vagy üres. Igen, ez is az edukációs folyamat része. A szekrény éli életét és működik. Egy adott pillanatban lévő állapot nem mérvadó. Folyamatok vannak.
– téves az az elgondolása is, hogy az antikváriumok nem ajánlanak fel könyveket a szekrény számára. Amióta átadtuk a könyvszekrényt, folyamatosan kapjuk tőlük a könyveket, már ebben a hónapban is túl vagyunk egy ilyen körön. Teljesen jogos, hogy egy önjelölt „megmentőnek”, aki a nevünkben kéreget, nem adnak.
Budácsik úr, ön saját maga hajlítja a valóságot, nincsenek valódi információi, csak pillanatnyi látleletei, melyekből folyamatosan rossz következtetéseket von le, és ezek bár az ön véleményei, mégis tényként kezeli őket, ami nagy hiba. Több kárt okozott a könyvszekrénynek az elmúlt másfél hétben, mint bárki más az elmúlt két évben, beleértve a könyvtolvajokat is, akikkel igen csak meggyűlik a bajunk. Ön a „megmentő” szerepében tetszeleg saját maga előtt, holott „segítés” címén csak árt a szekrénynek. Nyomatékosan megkérjük, hogy NE segítsen, NE akarja megmenteni a könyvszekrényt! Köszöni szépen ön nélkül remekül megvan.
Aki pedig valódi információkat szeretne a könyvszekrénnyel kapcsolatban, látogasson el az oldalunkra. Ennél hitelesebb forrásból nem tud tájékozódni: https://www.facebook.com/konyvsziget/