Titkos kopt menekült közösség a Bakonyban

Kevesen tudják, hogy a Bakony hegységben még ma is vannak olyan lakott helytől távoli területek, ahol évtizedek óta nem járt ember. Így  az oda tévedők meglepő dolgokkal, akár egy kopt településsel is találkozhatnak.

Egy túra nem várt eredménye

Ilyen történetről számolt be a sajtónak Princz Botond amatőr természetkutató, a veszprémi Assisi Szent Ferenc vadásztársaság elnöke. A tekintélyes férfiú a Hírkacsa kérdésére a következőket mondta:

Tavaly nyáron a Nemzeti Madárkutató Intézet megbízásából háromnapos tényfeltáró kirándulást tettem az eddig nem kutatott Bakonybesztercemajsa fennsíkon, ismeretlen madárfajok felfedezését remélve A túra második napján egy tisztás felé közeledve emberi zsivajra lettem figyelmes. Meglepődtem, mert erre számítottam a legkevésbé. Hirtelenében a néhány éve terjedő szóbeszéd jutott eszembe, mely szerint valahol a Bakony sötét erdeiben Bangladesből menekült kannibálok hordája garázdálkodik. Ijedtségemet legyőzte a kutatói elszántság, tovább folytattam utamat. A tisztásra érve földbe gyökerezett a lábam a megdöbbentő látványtól. Szabályos emberi település tárult elém: néhány viskó vette körül az egyszerű fatemplomot. Nők, férfiak, gyermekek járkáltak ide-oda, öltözékük az egyiptomi arabokéra emlékeztetett. Kora ifjúságomat a piramisok tövében töltöttem régész szüleimmel. Az ott felszedett nyelvtudásnak köszönhetően azonnal felismertem, hogy arabul beszélnek. No de akkor mit keres a kereszt a templom tetején?

Közelebb léptem, és megszólítottam a legtekintélyesebbnek látszó, hetven körüli férfit: – Heven te skouri m’abiktho felun? (Kik vagytok, és hogy kerültök ide?). Meglepetésre – bár hibásan – magyarul válaszolt: Mi vagyonk kopt keresztény egyház üldözve Egyipot. Madjar Kormán minkt hoz ide békeeségbe, és monta it várni amig jön vissza és elvisz jobb hely.

„A szentségit….”

Kérdésemre, hogy mikor történt ez, és hogyan élnek, ezt felelte: 2 éve, 3 hónapja és 17 napja. Tégedet nem Madjar Kormán külte? Failhin Gorb’hu! (Arab káromkodás, kb. mint rosseb egye).

Még beszélgettünk kicsit, aztán elköszöntem. Búcsúzáskor megígértem, hogy utána nézek a dolognak. Veszprémből felhívtam a külügyminisztérium vallásügyi államtitkárját, és ismetettem a látottakat. A válasz nem késett:Rosseb egye! (magyar káromkodás, arab megfelelője Failhin Gorb’hu). A szentségit, megfeledkeztem róluk….