Kornai János, a Harvard és a Budapesti Corvinus Egyetem professor emeritusa interjút adott a Heti Világgazdaságnak. A nagy lélegzetű beszélgetésből elsősorban a napjaink magyar közéletére vonatkozó részeket szemlézzük.
Autonómia – minek?
A professzor szerint valamennyi autonómia belefér Orbán rendszerébe, ám az ösztöneikben érzik, hogy minél kevesebb, annál jobb nekik:
„Már mielőtt átvette a hatalmat, Orbán Viktor bejelentette: úgy akarják megszerezni azt, hogy utána hosszú-hosszú ideig ne adják ki a kezükből. Ebbe a törekvésbe illeszkedik mindaz, ami az elmúlt esztendőben a tudomány, az oktatás, a művészetek területén, a szellem, a betű és a szó világában történt.” /…./ „Most, hogy a korábbi években már kiépültek a rendszer politikai és gazdasági alapjai, elég erejük van ahhoz, hogy széles frontot nyissanak, különböző ágazatokban egyidejűleg, párhuzamosan hajtsák végre a terveiket. Maradjunk a tudománynál és az oktatásnál, érdemes listát készíteni arról, hogy mi történt eddig.”
Kornai úgy látja, a tudomány világába való erőszakos politikai behatolás egyik korai fejleménye a Collegium Budapest – Institute for Advanced Studies tönkretétele volt, még 2011-ben:
„A kormány és a Magyar Tudományos Akadémia ott volt a lelkes alapítók között. Később, az állami támogatás megvonására, az intézet autonómiájának megszüntetésére irányuló kísérletek révén elindult az a romboló folyamat, amely végül ennek a nagyszerű intézménynek a megszűnéséhez vezetett.”
Az MTA elleni támadás a pénz feletti diszponálás miatt indult:
„A Collegium Budapestnek húszéves múltja volt, az Akadémiának kétszáz éves, és történelmi gyökerei sokkal mélyebbek; Széchenyi akadémiáját nem lehetne egy jogszabállyal megszüntetni.” /……/ „A bürokratikus hatóság jogot formálna arra, hogy eldöntse, melyik intézet működjék tovább, és melyik szűnjön meg, még abba is beleszólna, melyik milyen témákkal foglalkozzék.” /……/ „Senki nem tudja, mi lesz a küzdelem vége. Annyi azonban bátran állítható: igenis van ellenállás. Az akadémiai vezetés elé terjesztett javaslatokat, egy kivételével, 89–91 százalékos többség fogadta el.”
Kornai megemlítette, hogy a felsőoktatást ért változtatások tartalma és káros hatásának jelentősége kevésbé ismert, már-már feledésbe ment:
„Az egyetemi autonómia kulcskérdése, hogy a rektort alulról választják vagy felülről nevezik ki. Korábban a szenátus döntött, most csak a rektorjelöltet nevezheti meg. A miniszter semmibe veheti a szenátus döntését és a saját emberét ültetheti a rektori székbe, ez történt például Debrecenben. Ráadásul a rektor mellett kancellár is működik, aki csaknem egyenrangú vele. Ilyen konstrukciót a nyugati világban sehol sem láttam!”
A folytatásban: a liberalizmustól a jobbszélig vezető út.
Pingback: A modellértékű orbáni demokrácia értelmezése - Városi Kurír