Kornai János: Orbán Viktor ma jobboldalibb hangnemet üt meg, mint a korábbi szélsőjobb

A Fidesz liberális pártként startolt, és szinte naphoz köthető, mikor ment át a mérsékelt jobboldalra. Majd még tovább, a jobbszélre:

„A helyzetet csak árnyalja, hogy Orbán Viktor azonos időszakban is más hangot üt meg, ha a Várkertben, ha Erdélyben, ha Jeruzsálemben, ha Frankfurtban vagy ha Azerbajdzsánban beszél. Annyi arca van, ahány csoport elismerését el akarja nyerni. Másképp beszél világi helyen, és másképp egyházi közösség előtt. Ópusztaszeren a turulmadarat emlegeti, másutt Szent István európaiságát és kereszténységét. „/……./ ” Ma már jobboldalibb hangnemet üt meg, mint a korábbi szélsőjobb.”

Kornai azt tapasztalja, vannak, nagyon is vannak állandó elemek a Fidesz kinyilvánított ideológiájában. Ilyen a nacionalizmus, ami annyiban állandó tényező, hogy már akkor is a Fidesz eszmerendszerének része volt, mielőtt a párt szélsőséges irányt vett. Most felerősödött, egyrészt mert belpolitikailag sikeresnek bizonyult, másrészt Donald Trump fellépése világszerte új lökést adott a nacionalizmusnak:

„Az, hogy nacionalista propagandával nagyon sok embert meg lehet szólítani. A nacionalizmusnak vannak fokozatai, és vannak társult ideológiai elemei. Nem minden nacionalista antiszemita, cigányellenes, nem mindegyikük nézi le az „oláhokat”, a „tótokat”, de erős a korreláció az ilyen nézetek és a nacionalizmus között.” /……./ „

Minél nagyobb hatalmat akar egy mozgalom megragadni,

annál több embert kell meggyőznie, mégpedig a hatalmi piramis valamennyi szintjén:

„Minél több helyi köztisztviselőt, újságírót, tanárt állít maga mellé a hatalom, aki kész a legfelsőbb hatalmat szolgálni és ideológiájával azonosulni, annál több esély van arra, hogy a politikailag nem aktív emberek voksait és mindennapos támogatását elnyerjék. Annál jobban visszaszorítható, gyengíthető, csökkenthető az ellentábor. Az értelmiségnek azt a részét pedig, amelyiket nem tudja megnyerni, elszigeteli és megrettenti.”

Szerinte az elmúlt évek növekedését több tényező tette lehetővé, nem utolsósorban az EU-források beáramlása. Tagadhatatlan, hogy az igazi, pezsgő demokrácia intézményeinek életteli működése nehézkes; nemegyszer akadályozza a növekedés gyorsítását:

„Amit az emberi erőforrások fejlesztésében a kormányzat ma elmulaszt, az később visszaüt, gondoljunk csak a megdöbbentően alulfinanszírozott köz- és felsőoktatásra, egészségügyre. A szellem szabadsága, a tudás sokoldalúsága veszteségeket szenved el. A kedvezőtlen anyagi feltételek és a rossz politikai légkör valósággal elkergetik azokat, akik a leginkább mozgékonyak: a tehetséges szakembereket, a fiatalokat. Hosszú távon igenis megmutatkoznának a demokrácia előnyei, többek között abban is, hogy egy szűk csoport nem tudja tartósan bebetonozni magát a hatalomba.”

Az egyeduralom tartósan csak káros lehet.

Minél nagyobb az egyszemélyi vezető hatalma, annál pusztítóbb egy-egy hibás döntés:

„Az egyszemélyű hatalom nem tűri a fékeket és kontrollokat, legyen az a kínai császáré vagy a magyar miniszterelnöké. Ez történelmi távlatban súlyos veszélyekkel jár.”