Kóser lecsó egyenesen Portugáliából

Huszonöt éve főzök rendszeresen, és most úgy alakult, hogy a (portugáliai szerk.)  cascais-i, nemzetközi zsidó közösség előzetes felhívására („főzz valami hazait!”) bejelentkeztem, hogy a shabbati vacsorára összedobok valami magyarosat: lecsót. Ezt különben sem bonyolult elkészíteni, és egyszerűen lehet kóser módon is. Két variációt főztem: egy tojásost és egy húsost-írja Mester Sándor viszont.hu blogján.

A helyettes

Csípős és édes pirospaprikát is akartam használni, de nyitott csomag fűszert nem lehet kóser konyhába csak úgy kívülről bevinni, nekem meg csak megbontott szegedi pirospaprika volt kéznél. Tehát kértem, hogy hozzanak nekem piri-pirit (afrikai eredetű portugál fűszer, piros és nagyon csípős) és malaguetat, ami piros, zöld és sárga színű chili paprika. Lecsópaprikát nem lehet kapni Portugáliában, helyette kaliforniai paprikát használtam (szintén három színben). Így meglett a szefárd színesség is.

1 a 2-ben

Ha megírná véleményét, vagy megvitatna ezt-azt másokkal, esetleg kérdése lenne a cikkel kapcsolatban, Facebook oldalunkon megteheti!

Kóser és kóser között is van különbség. Én ráadásul glatt kóser konyhában tüsténkedtem, ami még egyet bonyolít a dolgon, hiszen a hús csak olyan állat húsa lehet, aminek egészséges tüdeje volt. Előtte a rabbi feleségével egyeztettünk e-mailben: tojásos lecsó és húsos lecsó, ecetes uborka- és paradicsomsalátával. Ez rendben volt. Kóser kolbászt viszont már nem lehetett pár napon belül szerezni, pedig a farinheira miatt szerettem volna; de volt kéznél francia, kóser, igen jó minőségű darált borjúhús. A megbeszélt idő előtt 10 perccel ott voltam a konyha előtt. Ahogy benyitottam volna, a rabbi rám írt, hogy várjam meg, mielőtt a konyhába bemegyek.

A folytatáshoz kattintson a következő oldalra!

Prev1 of 2
Use your ← → (arrow) keys to browse