Kibírta a megkínzott nő? Na, akkor még egyszer! – Lapzsemle

Heti lapzsemle Renner Erika kálváriájáról, amely nyolc és fél után elérkezett a jogerős, 25 milliós kártérítési ítélethez. A sokkoló történet néhány stációját szemléztem alább.

Nyomasztó hétköznapok

A közeli napokban egy beszélgetésben szóba került néhány tipikus, hétköznapi tapasztalat, amelyek a nők számára teljesen közönségesek, a férfiak viszont nem is tudnak arról, hogy a 21. század elején még mindig milyen előítéletekből fakadó akadályokkal szembesülnek a nyugati civilizációkban élő nők.
Jó idegek kellenek például ahhoz, hogy egy nő egy szerelőt hívjon, és nyugodtan viselje, ahogy a mekkmester, akinek a munkájáról rövidesen kiderül, hogy sz…rt sem ér, fölényeskedve jelzi, hogy ő csak egy nő, vagyis nem ért semmihez.
Közismert, ezt még a figyelmesebb férfiak is észrevehetik, hogy a közlekedésben a női autóvezetők kitüntetett célpontjai a büntetőfékező vadbarmoknak.
De azt már végképp nem vesszük észre, amikor a csinoska női rucikat nézegetjük az utcán, hogy micsoda szenvedés divatos, csinos női ruhát venni, amiben el lehet vinni a szükséges cuccokat A-ból B-be. A női ruháknak ugyanis nincs zsebük! A tervezők szerint a nőknek, úgy látszik, praktikus, kényelmes viseletre nincs szükségük, azt csak bízzák az urukra…

Egy hírhedt eset

Minderről eszembe jutott egy hírhedtté vált történet, a „lúgos orvosként” ismert szadista támadó áldozatának, Renner Erikának sok éves küzdelme, amely most ismét előtérbe került. Ha egyedül nézett volna szembe az igazságszolgáltatás gépezetével, valószínűleg sok sorstársával együtt elakadt volna az akadálypályán. Egy lett volna a nők közül, akiket, és minden állításukat „hisztinek” minősített volna a külvilág, és vele szemben a befolyásos férfi sztoriját veszi készpénznek…
A nyilvánosság, a sajtó azonban közismertté tette a botrányos, sokkoló részleteket, és nem hagyta elaludni az ügyet. (Lásd Rab László nagy port felvert cikkét 2016-ban, a Népszabadságban.)

Rendszerszintű intézményi abúzus

A jogerős ítéletről és előzményeiről Mérő Vera beszélgetett nemrég majdnem egy órát Renner Erikával és a polgári peres eljárásban őt képviselő dr. Gál András ügyvéddel. Renner Erika ebben a beszélgetésben többször is hangsúlyozta: neki „papírja van” (egy nagy nehézségek árán megszerzett igazságügyi szakvélemény szerint) a rendszerszintű, intézményi abúzusról. Semmiféle bizalma nem maradt az egészben.

Miért volt zárt, ha nem volt zárt?

A sok éves akadálypálya jellemző stációja, hogy az első fokú büntetőperben zárt tárgyalást rendelt el a bíró, ennek minden lelki terhével. Miközben a tárgyalás a jegyzőkönyvek szerint nem volt zárt! A bíró szóban közölte, hogy mindenki távozzon, így a sértett egyik legfontosabb támaszának, élettársának is ki kellett mennie. Amikor megkérdezték erről a bírót, hogy miért így tárgyalta az ügyet, ha a jegyzőkönyv szerint mégsem zárt tárgyalás, a válasz az volt: adminisztrációs hiba.
Renner Erika ezeken a zárt tárgyalásnak nevezett eljárásokon három férfivel maradt egymaga, akik hüvelyéről, méhéről, menstruációjáról kérdezgették.
A kaotikus eljárást jellemzi, hogy néha mégsem volt a a tárgyalás annyira zárt. Egy újságíró, akinek Erika elmondta, hogy tudomása szerint a tárgyalás zárt, mégiscsak engedélyt kért és kapott, egy alkalomra, hogy jelen legyen. Meg is írta, mit tapasztalt. Az a bíró két héttel később már nem tárgyalta az ügyet.

Életveszély! Csakhogy pont ez kimaradt a jegyzőkönyvből

Az első fokú ítéletet életveszélyt okozó súlyos testi sértés vádja alapján folyó eljárásban hozta a bíróság, az életveszélyt a szakértő is megerősítette a meghallgatásán, az ítélet mégis az életveszély említése nélkül, egyszerűen testi sértést állapított meg…
Azt a jegyzőkönyvet diktálás alapján készítette a jegyzőkönyvvezető, ilyenkor a kérdést sem rögzítik, ami növeli a hibalehetőséget. Abból a jegyzőkönyvből véletlenül épp az maradt ki, hogy a szakértő kijelentette: Renner Erika elaltatásától a lelúgozásáig az egész bűncselekmény-folyamat életveszélyes volt. A jegyzőkönyv éppen ezzel ellentétes, az ítélet pedig erre a téves jegyzőkönyvre hivatkozott. Szerencsés véletlen, hogy azon a tárgyaláson éppen jelen lehettek jogvédő szervezetek képviselői. Mindenki pontosan értette, mit mondott a szakértő, ezért általános megdöbbenést okozott az ítélet. Az egyik jogvédő rögzítette is a valóságos nyilatkozatot, és eljuttatta Renner Erika ügyvédjének. A másodfokra ezen az alapon indítványt nyújtottak be: nem az hangzott el! Az ügyet másodfokon tárgyaló bíróság csak a jegyzőkönyvekből dolgozik, de mivel megkapták az indítványt, amely a hangfelvételen alapult, meg tudták állapítani a súlyos hibát.

Nahát, kibírta a több éves eljárást a megkínzott nő? Akkor még egyszer!

A nagy nehezen lezárult büntető eljárás után kezdődött a polgári per. Ezúttal a borzalmas bűncselekmény-sorozat miatt Renner Erika által elszenvedett sérelmeket enyhítő kártérítésért. A bíró átemelte a dokumentumokat az előző perből, de neki és a jogerősen elítélt Bene Krisztiánnak valamint ügyvédjének ez nem volt elég… 50 pontban szegeztek Renner Erikának és a felkért szakértőknek 50 újabb kérdést, követelést. Például olyanokat, hogy milyen állapotban van a lelúgozott, és a halálból visszahozott asszony méhe; menstruált-e 2013-ban… Az újabb szakértői vélemény másfél év alatt készült el. A Nemzeti Szakértői és Kutató Központ elhárította a vizsgálatok elvégzését, arra hivatkozva, hogy nem tudnak erre nőgyógyászt, urológust stb. biztosítani. Hosszas halogatás után Pécsre tették át az öt szakértői vizsgálat helyszínét. Ott kellett egyeztetni a vizsgálatokat, oda kellett leutaznia Renner Erikának, és mint minden egyebet, ezt is saját költségén kellett fedeznie. (Holott ezek a vizsgálatok a büntetőügyben már elítélt alperesnek, és a bírónak a kérdéseire válaszoltak…) Ki kellett állnia egyebek között egy hat és fél órás pszichológiai vizsgálatot is, húsz perc szünettel… Ezeknek a szakértői vizsgálatoknak az egyik eredménye annak megállapítása, hogy Renner Erikát az életveszélyes támadás óta folyamatos, rendszeres intézményi abúzus érte.

Ide a fotókat!

A nevezetes újabb 50 pont, amely a támadó és ügyvédje kérdéseit, követeléseit sorolta, tartalmazott egy különösen aljas követelést: Renner Erika adja át nekik azt a több száz fotót, amelyek a lúgos támadás által okozott borzasztó sérüléseket dokumentálták. Vajon mi céljuk lehetett ezzel? Hiszen ha valaki, ő, aki égési sebek szakértője, tudhatja, mit művelt. A perek során ezeket a fotókat csak az igazságügyi szakértők és persze a bíró láthatták. A polgári pert tárgyaló bíróság azonban engedélyezni akarta Bene Krisztián és jogi képviselője számára is, hozzátéve, hogy ha Renner Erika ebbe nem megy bele, az 50 újabb kérdésből néhányra nem válaszolhatnak az igazságügyi szakértők. Ez a szigorú kitétel egy kicsit furcsa volt, hiszen nem Renner Erika volt az, aki ragaszkodott az újabb kérdések megválaszolásához… Ebben az ügyben azonban Renner Erika és ügyvédje nem engedett: kifejezetten megtiltották a 2013-as támadás elkövetőjének és ügyvédjének, hogy a fotókhoz hozzáférjenek. Ellenbeadványukat végül is elfogadta a bíróság.

Amikor Zacher Gábor meglátta a fotókat…

A Renner Erika borzasztó sérüléseiről készült fotókkal kapcsolatban volt még egy megdöbbentő jelenet, amit a klubrádiós beszélgetésben az áldozat és ügyvédje kiemelt. A bíróság előtt az alperes, felperes, az ügyvédek és igazságügyi szakértők részvételével hosszú, terméketlen, és ismét Renner Erika számára megalázó vita zajlott arról, hogy tulajdonképpen milyen sérüléseket okozott az asszony lelúgozása, mennyire maradandó, vagy éppen ellenkezőleg, könnyen begyógyuló csekélység, stb. stb. A bíró hosszan engedte ezt, egészen addig, amíg Renner Erika védője azt javasolta: nézze meg az orvosszakértő a náluk lévő fotókat, és ennek alapján nyilatkozzon. Zacher Gábor hosszú másodpercekig szóhoz sem jutott, amikor a felvételeket kézbe vette. És ami igazán groteszk, sok tárgyalási nap után, itt derült ki, hogy a szakértők mindeddig csak leírások alapján nyilatkoztak, nem kapták meg a fotókat! A látvány azonban egyértelművé tette, hogy amit a támadó és ügyvédje művelt, az csak ködfejlesztés.

Elrendelt terápia, saját költségen, és sok egyéb

A kártérítési perben Renner Erika soha nem látott összeget, 25 millió forintot követelt. Ezt az első fokú ítélet három éves eljárás után 2020. november 25-én (a nők elleni erőszak megfékezésének világnapján…) száz százalékosan megítélte! Az ítélet idén július elején a másodfokú bíróság döntésével jogerős! Csakhogy: milyen költségek terhelik a támadás óta, nyolc és fél éve Renner Erikát és családját? Bíróság által elrendelt terápiára kell járnia, saját költségén; a borzasztó trauma miatt az akkor kamasz gyerekei is terápiára szorulnak; a sérülések nem múló következményeit krémek, kötszerek, gyógyszerek folyamatos beszerzésével kell kezelni. A hosszú pereskedés alatt az áldozatot terhelő, eddig említett költségek mellett például azt is neki kellett fizetnie, hogy a hatalmas peranyagból másolatot vásárolhasson a bíróságtól (a gyanúsított mindezt ingyen megkapta, viszont a másolásért akkoriban Renner Erikának — az azóta megváltozott szabályok szerint — fizetnie kellett, olyan további költségekkel, hogy ha valamit meg akart kapni az igazságszolgáltatási rendszer bürokratáitól, rendszeresen okmánybélyegért szalajtották.

Teljesen egyedül

Erre, és a rendszertől elszenvedett intézményi abúzusra utalt Renner Erika, amikor azt mondta: neki és sorstársainak legfőbb tapasztalata, hogy a rendszer anyagi, egészségügyi, jogi és minden egyéb szempontból teljesen magára hagyja az áldozatot. Nem véletlen, hogy  — bár tömegével vannak áldozatot, sértettek hasonló helyzetben — nagyon félnek belevágni a harcba az igazukért. Polgári eljárást sem kezdeményeznek, alig van precedens kártérítési kérelmekre és ítéletekre. Ezért lehetséges az, hogy a bírók a Renner Erikáéhoz hasonló ügyekben a munkahelyi balesetek kártérítési táblázatára próbálnak támaszkodni…
Bár Renner Erika szenvedése nem egyedi, az ő esete lett nagyon ismert. A vele 2013 óta történtek alapján jelentheti ki jogi képviselője, hogy szerinte nem a törvényekkel van elsősorban baj, hanem a jogalkalmazással. A tipikus problémák az igazságügyi rendszer egyes képviselői részéről nemtörődömség, az empátiahiány, a képzetlenség, az időhiány, a túlterheltség.
Nagyon sok ügy van, amelyekben az áldozat nem jut el a sikeres befejezésig, hanem az eljárás ott ragad az elkövetőre kiszabott nagyon enyhe „büntetés”, vagy az egész eljárás megszüntetése szintjén.

Ember, tartsa tiszteletben az áldozat méltóságát!

A nyolc és fél éves eljárás alatt Renner Erikának folyamatosan el kellett viselnie a vádlott/elkövető és ügyvédje részéről tudatos stratégiaként alkalmazott, megfélemlítő, megalázó, agresszív stílust, és az áldozat számára minél megterhelőbb, minél nehezebben elviselhető vizsgálatok, gyanúsítások, aljas kérdések és állítások tömegét. Bene Krisztiánt ugyanaz az ügyvéd képviselte a büntetőügyben és a polgári perben is. Renner Erika a sok év alatt egyetlen esetre emlékszik, amikor a bíró rászólt a megalázó módon beszélő ügyvédre, hogy tartsa tiszteletben az áldozat emberi méltóságát. Az áldozat azonban az első fokú eljárásban uralkodó állapotokhoz viszonyítva megkönnyebbüléssel emlékszik a megismételt másodfokú eljárásban néhány — apróságnak hangzó, de a sérelmeit újra át- meg átélő áldozat számára nagyon fontos — változtatásra. A termet például akkor már úgy rendezték be, hogy Renner Erikának nem kellett állandóan a hátában érezni hajdani támadója jelenlétét. A bíró arra is felhívta a figyelmet, hogy csak ő kérdez az áldozattól és az elkövetőtől is, akik csak neki válaszolnak.  „Közbeékelte” tehát magát, és ezzel megkímélte Renner Erikát attól, hogy közvetlen kontaktusba kellejen lépnie a támadás elkövetőjével.

Az áldozat veszélyben, de megkaphatja a védelmet?

Nehéz szívvel emlékszik Renner Erika a személyi védelmével kapcsolatos kálváriára is. A súlyos bűncselekménnyel vádolt férfit először meglepően gyorsan szabadlábra helyezték, és ő azonnal meg is jelent áldozata munkahelyénél. Ekkor az asszonyt rendőri védelem alá helyezték, ami a folyamatos bejelentkezési kötelezettséggel valójában inkább őt korlátozta, mint a 2013-as támadás elkövetőjét. A magyar bíróságok ritkán, nagyon nehézkesen ítélik meg a személyi védelem biztosítását, de amikor kiderült, hogy Bene Krisztiánnak a börtönben azt a tanácsot adták, eredményesebben védekezhetne, „ártatlannak tűnhetne”, ha Renner Erikát ismét megtámadná valaki, végre komolyan vették, hogy az asszonyt valódi veszély fenyegeti…

Jól gondolja meg, mit kér a bírótól!

Hosszúra nyúlt lapzsemlémben végül Renner Erika elképesztő küzdelmét is meg kell említeni, amit a várható, és idén július elején már jogerősen is megítélt kártérítésért kellett megvívnia. (Érdemes teljes egészében meghallgatni az idézett klubrádiós beszélgetést, amelyből itt csak néhány megdöbbentő részletet emeltem ki.)
Renner Erika elmondta, hogy a rendszer ebben az ügyben sem segíti az áldozatokat. Minden újabb lépést ki kell könyörögni. Ha a bántalmazás elkövetője rosszhiszemű, és mindent megtesz azért, hogy a majdani kártérítés forrását eltüntesse (márpedig ebben az esetben erről volt szó), ezt az igazságügyi gépezet nem akadályozza érdemben. Renner Erika és védője például egy beadványban kérte, hogy a bíróság biztosítsa a várható 25 milliós kártérítés behajthatóságát, mire azt a választ kapták, hogy fontolják meg, valóban ezt akarják-e, mert ha a bíróság elutasítja, akkor a pervesztés után a megjelölt érték 1 százalékát, negyedmillió forintot kell befizetnie költségként. Renner Erika emiatt akkor kénytelen volt elállni a kérésétől, viszont ügyvédje figyeltetni kezdte, hogy történik-e valami gyanús dolog a támadó ingatlanaival. Amikor aztán kiderült, hogy az elítélt tettes megkezdte az ingatlan terhermentesítését, hogy aztán eltüntethesse az igazságszolgáltatás szeme elől, akkor már bírói úton le lehetett ezt állítani. Amint látjuk, az áldozat ezt sem az igazságszolgáltatási gépezet mintaszerű működésének köszönheti…

Még a Szájer-féle tákolmányba is bekerült a tilalom, az Orbán-rezsim mégis lábbal tiporja - Lapzsemle

Máris kukába kerül Hatvanpuszta botránya? Ne már — Lapzsemle