Lendvai Ildikó: Kicsi, savanyú, hazudik, de a miénk

Úgy hallom, demonstrálni készültek a postások, és levelet írni Orbán Viktornak követeléseikről: gyalázatosan alacsony bérük emelése, több kézbesítő, az alig ellátható feladatok csökkentése, észszerűsítése. Végül megkapják a fizetésemelést. Isten ments, hogy még a végén leálljanak a miniszterelnök leveleinek kézbesítésével! Eddig túlóráik egyik oka az volt, hogy Orbánra váratlan rohamokban tört rá az írhatnék, hol leveleket, hol nemzeti konzultációs íveket küldetett szét. Minden más ember fordítva van, de úgy látszik, ő jobban szeret levelet írni, mint kapni. A postásokéból sem kért.

Hát igen, nem jó az, amikor a hóhért akasztják

Nem szeretnék dicsekedni, de én már kedden, az elsők között megkaptam a miniszterelnök levelét. Látszik, hogy fontos vagyok neki. Megadta a módját az aláírásnak is: „Tisztelettel: Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke”. Utóbbi azért fontos, mert ha kormányfőként szól hozzám, akkor tuti, hogy én fizetem a postaköltséget, mármint az én adómból van. Miért ne? Amikor a kisfiam táborozni járt, akkor is én vettem meg neki előre a bélyegeket, és mégis hogy örültem, ha a postás meghozta a levelet: „Mama, jól vagyok, küldj még pénzt és kekszet!”!

Hasonló szöveget a Fidesz hívei szoktak kapni, tőlük már januárban kérte az elnökük sárga csekken a hozzájárulást a kampányhoz. Kekszre nem tartott igényt. Sajnos minden levelét nem tudtam megjegyezni, annyi volt már. Én még ennyit ifjú koromban sem kaptam senkitől, hát még, amióta inkább az sms a divat, a sok szöveg helyett szmájlival vagy más hangulatjelekkel.

Megjegyzem, ha a miniszterelnök nem volna ennyire tisztelettudó, ő is megúszhatná sms-ekkel

Pár jelbe ugyanilyen jól beleférne a mondandója: a kis piktogramok közül az a dühös vörös rémpofa csakis Sorost jelezheti, a könnyező fancsali ábrázat a keresztény és nemzeti hagyományaitól megfosztott, haldokló Európát. Létezik egy visszataszító, sugárban hányó fejecske is, a mostani levélből megértettem, hogy az nyilvánvalóan az undormány brüsszeli bürokratákra utal. Három szmájli, és összeáll az egész világkép. Így legalább nem merülne föl olyan félreértés, hogy itt számít a mondatok igazságtartalma. Ugyan már. Az Európai Bizottság szokás szerint ebből egy kukkot sem ért. Az ostoba polkorrekt nyelvükön udvariasan kerülgetik, hogy a levél hét pontja egytől egyig szemenszedett hazugság: „a magyar kormány állításai rossz esetben tényszerűek helytelenek, és a legjobb esetben is erősen megtévesztők.” Becsületes magyar ember, akinek ami a szívén, az a száján, ezt a finomkodást meg sem érti: semmi hazaárulózás, semmi G betűvel kezdődő szó?

Szerencsétlenek adatokkal, tényekkel, racionális érvekkel akarják cáfolni a blőd rágalmakat

Mondom, nem értik. A levél csak arra jó, hogy az EP-választás előtt felidézze az érzelmi hívószavakat. Az egyik oldalon „mi, magyarok”, mármint a címzettek és a miniszterelnök, akik a levél igealakjai szerint többes szám első személyben „úgy döntöttünk”, „nem akarjuk”, „kerítést építettünk”, védjük a határainkat”. Nekünk van „hazánk”, „biztonságunk”, „keresztény kultúránk”. A „mi”-vel szemben újra kijelölésre kerül az „ők”, az ellenség. Nem hívják Európának, még Európai Uniónak sem, mert a fafejű magyarok fülében ez a legújabb közvéleménykutatás szerint még pozitívan cseng, (sőt, az elátkozott Európai Parlamentben jobban bíznak, mint az itthoniban), hanem Brüsszelnek.

„Ők” állnak az egyik oldalon, a másikon „mi”, honfi- és levelezőtársak, a Nemzet és az Első Ember

Kit érdekel, hogy amit állít, az nem úgy van? Kicsi, savanyú, hazudik, de a miénk. Olvassuk sorait. Intim pillanat. Személyesen hozzánk szól, ezért a levélforma a szórólap helyett, ezért nem elég a plakát. A vezér közvetlen kapcsolatban van népével, jobban mondva azt imitálja, ezért hívják ezt az egész politikai metódust populizmusnak. Nincs szükség gondosan tagolt intézményrendszerre, érdekképviseletekre, fékekre, ellenőrző szervekre, az egész demokratikus hóbelevancra. Minek? Anélkül is értjük egymást. ”Ketten vagyunk most,/ Lenin meg én,/ Lenin mint fénykép/ szobám falán.” Bocsánat, ez még szegény Majakovszkij, helyesen: Orbán mint levél szobám asztalán. A többi stimmel. „Ön itt van vélünk./ Az Ön nevével, a szívével szívünkben/ eszmélünk, lélegzünk, verekszünk, élünk.” Főleg verekszünk, ezért is kell az ellenség.

Persze jó egy kis változatosság, egy-két friss ötlet, új borzongás, hogy ne lanyhuljon az érdeklődés

Most például a sátáni Soros mellé lépett a politikai szellemvasút szörnyei közül a „brüsszeli bürokrata”. Ez aztán igazi rémség, brüsszeli is, bürokrata is! Ezért kellett az ismert Soros-vigyor társaként a plakátra Juncker is, a bürokraták főnöke. Soros démoni összeesküvő, a „brüsszeli bürokrata” inkább érzelemmentes, papírszagú, életidegen idióta. Lélektelen, ezért hazátlan és vallástalan is, hát persze, hogy nem érti a magyar szívet.

Sorosban azért nincs semmi emberi, mert ő maga az ördög, a brüsszeli bürokratában azért nincs, mert nem ismer értékeket,kötődéseket, nemzeteket, csak merev, elavult doktrínákat. Ahogy Soros a zsidó összeesküvés ősképét testesíti meg, a „bürokrata” is régi negatív klisére épít. Korábban Pók Attila írt tanulmányt a bürokrácia klasszikus bűnbak-szerepéről. Ők azok, akik a nagyralátó politikusok, népvezérek útjában állnak, „élő emberek helyett csak aktákat és paragrafusokat látnak”. Normákat és szabályokat kérnek számon az uborka görbületén és a demokrácia kínzóbb görbeségein. Kész nevetség! Ezt nem tűrhetjük.

A miniszterelnök véres kard helyett leveleket hordoztat körbe. De az üzenet ugyanúgy háborúba hív.

Kapcsolódó