Banánköztársaság
Lendvai Ildikó: Veszedelmes viszonyok
Veszélyes hazárdjáték, ha a külpolitikával otthonra pózolnak. Komoly kockázat, ha egy állami vezető saját hatalmi szempontjainak, újraválasztásának rendeli alá országa külpolitikáját. Van, amikor bejön, van, amikor nem.
David Cameronnak nagyon nem jött be
Az egykori brit miniszterelnök annak idején azért hajtotta bele országát a Brexit-kalandot elindító népszavazásba, hogy saját pozícióját erősítse. Belebukott.
Orbánnak eddig bejött
Szavazótábora megerősítésére tette az amúgysem könnyű menekültkérdést ócska propagandaeszközzé, közönséges uszítássá, ezért csinált az Európai Unióból magyargyűlölő mumust. A hatás még tart, de napról napra kopik.
Trumpnak (és a világnak) súlyos és jogos kifogásai vannak Irán politikájával szemben, és abban is igaza van, hogy a most likvidált iráni tábornok, Szulejmáni kezéhez épp elég vér tapadt. Ismerve Trumpot, mégis felmerül a kérdés, mennyire mérte fel a Szulejmani megölésére kiadott személyes parancsának következményeit, az elkerülhetetlen válaszlépéseket, a térséget (rossz esetben nemcsak a térséget) újra lángba borító újabb háború kockázatát? Döntésében mekkora szerepe van a közelgő elnökválasztásnak?
Hiszen egy heves hadi konfliktusban álló országban ritkábban szoktak vezetőt cserélni, és ha jól jönnek ki a konfliktusból, az stabilizálja őt. Nem tudjuk. Egyelőre annyi látszik, hogy Iránban tízezrek tüntetnek, égetik az amerikai zászlót, ellencsapásokkal fenyegetőznek, az olaj ára felszökött, az akciót egyébként helyeslő Izrael hadserege riadókészültségben áll. Iránnak ugyan nem érdeke komoly háborúba kezdeni, de ilyenkor nehéz megállítani a láncreakciót. Még minden lehet.
De bármi lesz, ha jó, ha rossz, az a világ bőrére megy
Azért nem bánnám, ha gyorsan minden létező nyelvre lefordíttatnánk a Toldit. Legalább azt a részt, amit mi, magyarok jól ismerünk:
„Repül a nehéz kő, ki tudja, hol áll meg?/ Ki tudja, hol áll meg,/ kit hogyan talál meg?”
A Néppárttal és az Unióval szórakozó Orbán magyarul is olvashatja.
Szerző
