Levél a túlvilágra Terézváros volt szocialista polgármesterének

Ma már csak annyi közöm van a Terézvárosban történő dolgokhoz, mint más budapestinek. Volt azonban egy időszak, amikor szorosan kötődtem a kerülethez, és azon belül is -büszkén vállalom- Verók István szocialista polgármesterhez. Konkrétabban: én szerkesztettem a kerület újságját és még kommunikációs tanácsokkal is igyekeztem segíteni őt.

2010 óta elborzadva szemlélem azt a dúlást, amit a kerület fideszes vezetése művel, de úgy gondoltam, nem lenne elegáns véleményt mondanom. Most már nem megy tovább, ezért írok Veróknak, a túlvilágra.

Kedves István!

Én még nem jártam ott, ahol Te most vagy, így nem tudom, mit látsz mindabból, ami itt folyik. Ha semmit, örülhetsz, ha mindent, gondolom az angyal-vérnyomásod -„pici pardon” a viccért- a pokolban van.

Kezdjük azzal, hogy a bíróság még mindig csak rángatózik a kitalált és konstruált un. terézvárosi szoci-ingatlanpanama ügyeken, amibe Te belehaltál, abban ők nem jutnak dűlőre. Nem állítom, csak kérdezem, lehet, hogy azért, mert nincs is bűnügy, sőt esetleg ügy sem?

Na de forduljunk be inkább a polgármesteri hivatalba,

abba az épületbe, ahonnan a kerületet működtetik. Anno a Terézváros magazin szinte minden számába kértem a kerületi ellenzék akkori vezetőjét, a jelenlegi polgármester asszonyt, hogy erről, vagy arról a témáról szólaljon meg. Mindig visszautasított, majd egyszer behömpölygött a szerkesztőségi szobába és fejhangon sipítozott valamit arról, hogy ebbe a lapba, ami olyan mintha Havannában jelenne meg, ő nem szólal meg.

Ezt a kirohanást pár nap késéssel megismételte gyermeke atyja is, aki mostanság polgármesterhelyettes. Nem mellesleg, ez volt az az idő, amikor a terézvárosi fideszes ellenzék soraiban dúlt a pozícióharc Illés Zoltán és a fentnevezettek között, ami egyesek szerint odáig fajult, hogy egy alkalommal Illést állítólag még a falhoz is kente ez a gyenge asszony.

Na szóval nagy volt volt a loholás és a tülekedés,

majd győztek, és elkezdődött a kerületben is a „szép új világ”, amiből azért cseppent ide is, meg oda is, úgyhogy az egykori tanárnő mára a kerület nagyasszonya, immáron egy hatalmas budai villában éldegél, és egyébként is szemmel látható, hogy egyre jobban megéri polginak lenni Terézvárosban.

A plebejus vért, amire olyan büszkék voltak, úgy látszik valahol az elmúlt nyolc-kilenc évben kékre cserélték az egyik kanyarban.

Övék a vár, nekünk maradt a lekvár? Na mindegy, jelentkezem október 13 után.

Barátsággal…..