Banánköztársaság
LMP – a halottnak a sírban is tovább nőnek a körmei és a haja
Az LMP már évek óta agonizált, amikor tavaly az országgyűlési választások közben elhalálozott. Aki egy kicsit is figyelte a párt történetét, azt nem érhette váratlanul az elhúzódó agóniát követő halál.
Ne finomkodjunk!
Az LMP már eleve bűnben született, nem véletlen a distinkció, mert, hogy miként fogant, arról fogalmunk sincs, de az tény, hogy alig egy évvel alakulásuk után, a 2010-es választásokon, amikor elterjedt, hogy itt az „új SZDSZ”, nem kérték ki maguknak, hanem végigsunnyogták, legalábbis ez ügyben, a kampányt, sőt utána is kussoltak a témáról, pedig még a kávénénikék is erről trécseltek délutániként a sütizőasztalok mellet.
Persze, hogy bejutottak a parlamentbe,
ott azután kibontakoztak és nem sokak örültek annak, amit láttak, ez a párt ugyanis, úgy akart zöld párt lenni, hogy közben szinte minden megszólalásuk csak és kizárólag önmagukról szólt.
Nem véletlen, hogy az addigi szövetséges – a Humanista párt – a 2010 választás előtt otthagyta a már akkor is identitászavarral küszködő LMP-t.
Várady Tibor, a Humanista Párt elnöke szerint a szakítás oka:
„Volt egy belső ok, amiért nem folytattuk, az, hogy újjászervezzük a Humanista Pártot. A másik, hogy azt látjuk, hogy az LMP egyre inkább egy mainstreamebb vonalat képvisel, amiben a rendszerkritika csak egy vissza-visszatérő fűszer. Időről időre mondanak szimpatikus dolgokat, de az alapvető irány nem ez. Ehhez nem tudtunk csatlakozni.”
A tisztázatlan identitásuknak köszönhetően elég gyorsan elérte őket a pártszakadás réme, ugyanis kongresszusuk hosszas vita után elutasította a 2012-ben Millából alakult „Együtt 2014” felhívását a csatlakozásra. Schiffer András alapító-pártelnök ellenezte az együttműködést, a Jávor Benedek, Karácsony Gergely, és Szabó Tímea körül kikristályosodott csoport viszont támogatta, majd amikor kisebbségbe kerültek, kiváltak és követőikkel megalapították a Párbeszéd Magyarországért pártot.
Hamvába holt kísérlet: LMP a neved
Az eltelt évek és különösen az elmúlt vasárnapi Európai Parlamenti választás azonban bebizonyította, hogy ami közösen nem sikerült, azt külön-külön sem tudták képviselni, talán éppen azért, mert a zavaros ideológia egy idő után nem lehet vonzó egyetlen követőnek sem.
A PM teljesítményét most hagyjuk, hiszen ott eldönthetetlen, hogy a „közös listához” és annak eredménytelenségéhez mennyiben járultak hozzá, ám az LMP vegytisztán bukott.
A párt, amelyik már az elmúlt évi választások közben saját magát kényszerítette koporsóba, most mégis kiszállt sírjából és végigkísértett egy újabb választási kampányt. Végeredmény: alig 2%, ennél még a „kutya párt” is jobban szerepelt.
Akár biztatónak is nevezhetnénk,
hogy ezek után „tokától bokáig” az egész vezetőség lemondott, hiszen ez előre vetíthetné a megújulás lehetőségét. Olyan pletykák keringnek azonban, amik – ha igazak – nem a megújulás felé mutatnak. Állítólag a két lehetséges új férfi pártelnök név: a már többszörösen lejárt lemez Vágó Gábor, vagy az eddig minden vezetést készségesen kiszolgáló Kalász-Nagy Máté, aki amióta csak az ég zeng, azaz 2017 óta a párt szóvivője, így ő próbálta eladni az egymást sűrűn váltogató valamennyi elnök tév- és rögeszméit.
Többek között ezt írta magáról Kalász-Nagy, az alig 32 éves politikus indulásakor a tavalyi országgyűlési választáson:
„Hosszú évek kitartó munkája után egyre erősebben fogalmazódott meg bennem, hogy én is képviselő akarok lenni. A háttérből kilépni a porondra!”
Akkor nem sikerült, esetleg most?
Szerző
