Lyn, az egzotikus boszorkány megregulázta a katonákat

Nincs a világon olyan nő, aki ne akarna szebb lenni, mint amilyen. Olyan sem igazán akad, aki ne találna valami kivetnivalót a külsejében. Ráadásul mindenki némi elfogultsággal szemléli önmagát, s lehet, hogy azt találja hátrányosnak, ami tulajdonképpen nem az.

Bizony gyakran érezzük úgy, hogy elkelne valaki, aki segít megtalálni valódi önmagunkat, aki olyanná képes varázsolni bennünket, amilyenek – adottságaink mellett – lenni szeretnénk. De hát olyan jótündérek, akik ilyesfajta varázslatra képesek, csak a mesében vannak.

Vagy mégsem?

Lyn de Gara azt választotta hivatásául, hogy a lányokból, asszonyokból kihozza a bennük rejlő szépséget. Fotón és videofilmen örökíti meg azokat a nőket, akik fölkeresik. Két felvétel készül. Az egyik a jelentkezéskor, a másik pedig akkor, amikor a hölgy már elsajátította mindazt, amivel mássá, vonzóbbá teheti önmagát. Az egyik fényképen egy egyszerű falusi asszony néz félénken a lencsébe. Olyan, aki mellett elmegyünk, anélkül, hogy észrevennénk. A másikon egy nagyvárosi dáma, az a fajta, akiről azt mondják, ugyan már túl van a negyvenen, de még mindig nagyon vonzó, s a férfiak pedig lelkesen forognak utána. A következő fotón fiatal lány, mondhatni szürke kis veréb. S amilyen lett: gyönyörű, ma különböző képeslapok címoldalán szerepel. Ha Lyn de Gara – aki maga is karcsú, légies, keleti szépség – nem bizonygatja: ugyanazokat látom a felvételpárokon, nem hiszem el, hogy létezik ilyen varázslat.

Lyn a Fülöp szigeteken született, egy tízgyermekes családban

– Mikor kislány voltam, a testvéreim állandóan azzal csúfoltak, hogy csúnya vagyok – meséli. – Nagyon rosszul esett, és elhatároztam, ha felnövök, mindent megteszek azért, hogy szép legyek. Nem is érdekelt sohasem más, csak a szépségipar. Tudatosan készültem erre, pici koromtól kezdve. Először önbizalomra kellett szert tennem, hiszen a sok gúnyolódás még a szikráját is kiölte belőlem. Így hát elvégeztem egy személyiségfejlesztő iskolát. Közben sokféle öltözködési stílust kipróbáltam, kísérleteztem, miként tudnám szebbé tenni magam. De úgy éreztem, semmi sem áll jól, és ezért kellemetlen volt mások társasága. Következő lépésként egy sminkiskolába iratkoztam be, ahol arra is megtanítottak, milyen színek állnak jól nekem. Ám úgy éreztem, ez még kevés, többet kellene tudnom a színekről, az általuk kifejezett harmóniáról. Ezért nekiláttam belsőépítészetet tanulni. S elvégeztem egy úgynevezett imázs-iskolát is, ahol abban segítettek, hogy az öltözködésem, a sminkem, a viselkedésem összhangban legyen a testalkatommal, a személyiségemmel, meg abban is, mikor mit viseljek és hogyan. Az alaposságnak végül meglett az eredménye: modellként dolgoztam és már egyetlen testvérem sem csúfolt.

– Kitűnően beszél magyarul, jobban, mint némely távolra szakadt hazánkfia.

– Immár hosszú évek óta az egykori magyar vízilabdázó, Gara Gaszton a férjem. A Fülöp szigeteken ismerkedtünk meg, s amint megláttam, rögtön tudtam, hogy mindig róla álmodtam. Én ugyanis egészen bizonyosan boszorkány vagyok. Pici gyermekként bizonyos voltam abban, hogy egyszer – minden gúnyolódás ellenére – modell leszek, és abban is, hogy ki lesz a férjem. Magam előtt láttam a külsejét, egyedül csak az arca volt elmosódott. Amikor Gasztonnal megismerkedtem – Amerikából érkezett hozzánk, üzleti úton volt –, az álombeli alak vonásai fölismerhetők lettek. Hamar összeházasodtunk és így Amerikába költöztem. Los Angelesben aztán sminkiskolát nyitottam, s tudásomat továbbfejlesztendő, Victoria Jacksonnál, annál a világhírű sminkmesternél tanultam, akihez a legnevesebb filmsztárok járnak.

– Mióta él Budapesten?

– 1996-ban költöztünk haza, és akkor nyitottam meg smink- és image-tanácsadómat. Azt mondom, haza, mert nagyon jól érzem itt magam, beleszerettem a városba és az emberekbe. Úgy tapasztaltam, a magyar nők nagyon szépek, ám egyáltalán nem értenek ahhoz, hogy miként tehetik magukat még vonzóbbá, hogy igazán tisztában legyenek saját személyiségükkel, hogy tudják, milyenek színek, ruhák, kiegészítők illenek hozzájuk, hogy milyen frizura, smink a legelőnyösebb számukra, hogy különféle alkalmakon miként jelenjenek meg. Gyakori hiba, hogy túl sok vagy túl kevés festéket tesznek magukra, pedig egyik sem jó. Tudni kell a mértéket. Olyan ez, mint főzésnél a fűszerezés.

– Úgy tudom, sokan jelentkeznek személyre szóló tanfolyamaira, de szaktudását igénybe veszik a különféle nagy kozmetikai cégek is.

– Tanítottam már kamaszlányt és nagymamát, megfordultak nálam színészek, televíziós sztárok, politikusok, diplomaták, üzletemberek, szépségkirálynők, manökenek, fotómodellek. A tanfolyam öt órás, és ebből hármat arra fordítunk, hogy segítségemmel mindenki megismerhessse saját személyiségét, s azt, hogy ahhoz milyen alapruhatár, miféle színek és milyen smink illik. Afféle személyre szóló analízist készítünk. Ezt követi a két órás gyakorlati oktatás, ahol a hölgyek arcának egyik felét én festem ki, a másikat már önállóan, mindenkinek magának kell megszépíteni. Valóban gyakran tartok mesterkurzust is a kozmetikai cégek azon szakembereinek, akik egy-egy új terméket kívánnak bevezetni a piacon.

A nagyon szépből nem lehet szebbet csinálni, ám az ellenkezőjéből annál inkább

– Kiket oktat szívesebben? A csinos nőket, vagy a semmitmondó külsejűeket?

– Minél hétköznapibb, annál jobb. Aki nagyon szép, abból nem lehet szebbet csinálni, ám az ellenkezőjéből annál inkább.

– Ahogy nézegettem az albumot, amelyben azoknak a fotói vannak, akik részt vettek már ezen a kurzuson, föltünt egy katonákról készült csoportkép.

– A magyar honvédség legmagasabb rangú tisztjeinek is tartottam már – közvetlenül a NATO-csatlakozás előtt – erről a témáról előadást.

– Nem lehetett egyszerű feladat. Egy ilyen filigrán, csinos nő a sok katona között…

– Amikor megláttak, minden megnyilvánulásuk azt sugallta, hogy na, itt egy kis csaj… De én rövid úton helyre tettem őket. Erélyes voltam mindvégig, és közöltem, itt és most csak bakák vannak, az egyedüli tábornokot bennem tisztelhetik. A végére egész szépen belejöttek.

– S ugyanarra oktatta őket, mint a lányokat, asszonyokat?

– A sminkelési technikák kivételével. Hiszen a személyiséggel összhangban lévő öltözködés, színvilág és a megfelelő viselkedés kultúráját a férfiaknak sem árt ismerni – sőt! Büszke is vagyok rájuk, mert némelyiket gyakran látom a televízió valamelyik csatornáján civilben nyilatkozni, s elégedett vagyok az összhatással.

 

 

Körmendi Zsuzsa

További cikkek olvasása a szerzőtől, a nevére kattintva.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük