A dolgozót kirúgják, ha nem veszi fel a munkát, a képviselő meg úgy lóg, ahogy akar?

Az ellenzék által kezdeményezett rendkívüli parlamenti ülésen egyetlen kormánypárti képviselő sem vett részt pénteken, miközben ez a főállásuk. A fideszes többség által 2011-ben elfogadott munka törvénykönyve szerint a dolgozót, ha nem veszi fel a munkát, azonnal ki lehet rúgni.

Mi ez, ha nem kettős mérce?

Egyetlen fideszes képviselő sem vett részt a pénteki parlamenti ülésen, amit az ellenzék kezdeményezésére hívtak össze, s amelynek témája az otthonápolási díjak emelése és a devizahitelesek kilakoltatásának megakadályozása lett volna. A kormánypártok azonban elszabotálták a megjelenést, a távolmaradók miatt pedig az határozatképtelen lett.

Ezzel kapcsolatban hadd idézzük az országgyűlési törvényt: a „képviselő joga és kötelessége, hogy kezdeményezően részt vegyen az Országgyűlés munkájában, elősegítse annak eredményes működését. Kötelessége részt venni az Országgyűlés ülésein, továbbá annak az országgyűlési bizottságnak az ülésein, amelynek tagja”.

Akkor ez most hogy is van?

Hát úgy, hogy azt a képviselőt, aki a parlamenti ülésről igazolatlanul távol marad, gyakorlatilag semmilyen módon nem lehet szankcionálni. Például az viszont büntethető, aki a „házszabályi rendelkezések tanácskozási rendre, szavazásra vagy a szemléltetésre vonatkozó szabályait megszegi”, például a házelnöknek nem tetsző feliratot tartalmazó molinót feszít ki.

Aki azonban csak egyszerűen nem jár be a Parlamentbe, az szinte semmit nem kockáztat. De azzal sincs baj, ha valaki fegyelmezetten részt vesz az üléseken, miközben évekig fel sem szólal. Pedig a törvény szerint mindenkinek kezdeményezően részt kellene vennie az országgyűlés munkájában, elősegítve annak eredményes tevékenységét.

A képviselőknek legfeljebb két dologra kell ügyelniük.

A most már bruttó csaknem egymilliós fizetés fejében részt kell venniük az „Országgyűlés adott hónapban tartott ülésének, – több ülés esetén – üléseinek napirendi javaslatában feltüntetett szavazásainak több mint egynegyedén”. Aki ezt elmulasztja, elveszítheti a havi tiszteletdíjának legfeljebb egyharmadát.

A szankció másik feltétele, ha a „bizottsági tag ülésszakonként – ide nem értve a rendkívüli ülésszakot – a bizottsági ülések több mint a felén, de legalább három ülésen igazolatlanul nem vesz részt”. Ettől sem kell nagyon megijedni, mert legfeljebb a havi tiszteletdíj harmada kerül veszélybe. Ez a világ legjobb állása.

És most következzék a fideszes többség által 2011-ben megszavazatott munka törvénykönyve, amely szerint a „munkáltató (…) a munkaviszonyt azonnali hatályú felmondással megszüntetheti, ha a másik fél (…) a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi”. Lényeges kötelezettség az, hogy a dolgozó munkára alkalmas állapotban legalább megjelenjék a munkahelyén.

Azt a képviselőt,

aki nem vesz részt egy meghirdetett parlamenti ülésen, tehát nem áll a „munkaadója” – a választói – rendelkezésére, e szerint azonnali hatályú felmondással el kellene bocsátani. Ez persze nem ilyen egyszerű, mert egy politikusnak sok más feladata is lehet, például kapcsolatot kell tartania a választóval. Másfelől a mandátumától a hatályos szabályok alapján senkit nem lehet megfosztani, ami nem is baj.

Ugyanakkor felvetődik: miként lehetne érdemi munkára – legalább a parlamenti üléseken való megjelenésre – ösztönözni azokat a képviselőket, akik be sem járnak a munkahelyükre, s eszükbe sincs a T. Ház eredményes működését elősegíteni? Erre lenne számos ötletünk, de csak azt javasoljuk, a képviselők legalább vegyék elő a munka törvénykönyvét, amelyből megtudhatnák, hogy a heti munkaidő negyven óra. S számukra kiderülne a jogszabályból az is, hogy az évi rendes szabadság legfeljebb harminc nap lehet.

A munka törvénykönyve tehát tanulságos olvasmány.

Ez persze szimpla demagógia, de azért érdemes lehet a honatyáknak is elgondolkodniuk azon, vajon miért is kapják a ma már szerénynek nem minősíthető csaknem milliós fizetésüket és a hozzá kapcsolódó több százezres költségtérítést.

(forrás: magyarugyved.blog)