Magyar György: ez a jogállam meghalt, nem tetszhalott, hanem valódi

Valamit akkor is tenni kell, ha a NER-t úgy találták ki, hogy 2,5-3 millió emberrel azt hitetnek el, amit akarnak, és akik azt gondolhatják, hogy itt minden teljesen rendben van. Ezért is szükséges a jogállamisággal kapcsolatos kritikákat megfogalmazni, ugyanakkor lehetőség szerint alternatívát felmutatni. Más kérdés, hogy nehéz azokhoz eljutni, akiknek befogták a fülét, eltakarták a szemét, s akik inkább istenként hisznek a hatalom mindenhatóságában, mintsem a boltban a saját pénztárcájuknak.

Ez a jogállam itt meghalt, nem tetszhalott, hanem valódi halott, ennek a feltámasztása ebben a rendszerben jogi tartalommal és társadalompolitikai értelemben lehetetlen

Valamit akkor is tenni kell, ha a NER-t úgy találtak ki, hogy 2,5-3 millió emberrel azt hitetnek el, amit akarnak, és akik azt gondolhatják, hogy itt minden teljesen rendben van. Ezért is kell a jogállamisággal kapcsolatos kritikákat megfogalmazni, ugyanakkor lehetőség szerint alternatívát kell felmutatni. Más kérdés, hogy nehéz azokhoz eljutni, akiknek befogták a fülét, eltakarták a szemét, s akik inkább istenként hisznek a hatalom mindenhatóságában, mintsem a boltban a saját pénztárcájuknak. Ráadásul nem elég szembe menni a kormányzati médiatúlsúllyal, mert a jogállamiság anomáliáinak megértetése is már önmagában nehéz feladat.

Az igazságszolgáltatás tisztessége és pártatlansága, a jog előtti egyenlőség olyan alapértékek, amelyek – és ezt tudatosítani kell – mindenkit érinthetnek

Fontos, hogy valamennyien megértsük:

ha ezek az értékek veszélybe kerülnek, s megszűnik a bíróságok iránti bizalom, az emberek kezükbe veszik az ügyeiket, és a vitás kérdéseket egymás között, akár az erőszaktól sem visszariadva intézik el. Na, ezt kellene elkerülni. Szerencse a bajban, hogy a bírói ethosz még él, és a bírák többsége a törvényeknek és saját legjobb meggyőződésüknek megfelelő ítéelteket hozni.

Ami pedig az ügyvéd feladatait illeti:

az alaptörvény szerint is mindenkinek jár a jogi képviselet. A védő tehát politikai megfontolásokból egyetlen megbízásra sem mondhat nemet, mindazonáltal vannak olyan esetek– ilyen például a gyermekgyilkosság – amikor morális megfontolásokból magam is megtagadom a közreműködést.

Ez nem azt jelenti, hogy egyetlen terhelt jogai is sérülnek, mert kirendelt ügyvédet mindenki kap. Magam viszont a potenciális ügyfelek között ideológiai alapon soha nem válogatok, hiszen eljártam már védőként jobb- és baloldali politikusok büntetőperében egyaránt.

S hogy meddig tűri az EU a magyar jogállamiság lerombolását, s meddig viselhető el, hogy a 27-ből 26 tagállam páriának tekintse az Orbán-kormányt?

Az uniót nem arra találták ki, hogy lesz egyszer egy tagország, ahol a hatalom megőrzése érdekében következetesen támadják a közösség alapértékeit. Most viszont úgy tűnik, hogy „Brüsszel” megelégelte a magyarországi folyamatokat, és – az alapszerződésekkel összhangban, mert ennél többet nem tehetnek – legalább a közösségi források csalárd felhasználása ellen fellép. Nem tűrik többé, hogy EU-s tagállamok adófizetőinek pénzéből milliárdokat játsszanak át magyar oligarcháknak, s nem tűrik, hogy a közpénzek ellenőrizhetetlen módon elveszítsék a közpénzjellegüket. Ennek része, hogy határozott lépéseket követelnek a korrupció megelőzése, illetve az igazságszolgáltatás függetlenségének megőrzése érdekében. És azt sem viselik el, hogy a magyar ügyészség állam legyen az államban, és minden jogorvoslati lehetőség nélkül maga döntsön arról, indít-e eljárást, kezdeményez-e vádemelést bárkivel szemben is, akinél felmerült a korrupció gyanúja.

Sajnálatos, hogy az állami ellenőrző szervek – beleértve még a parlamentet is – szerepét kiüresítették, fontos posztokra pedig a NER megbízható vazallusait állították

Az Európai Bizottság mindezzel kapcsolatban érdemi lépéseket vár el, de meg merem kockáztatni: a magyar kormány erre adott válaszait sokszor legfeljebb porhintésnek tekinthetjük. Mert mi van akkor, ha az egyetemi kuratóriumok éléről távoznak a miniszterek? Majd állítanak helyettük más vazallusokat.

Ettől még az alapítványi formába kiszervezett felsőoktatási intézmények autonómiája nem áll helyre.

Az Integritás Hatóság sem feltétlenül hoz megoldást, mert a kormány gondoskodott róla, hogy ennek az elvileg független szervezetnek a vezető testületében a kormány képviselői többségben legyenek. Az pedig, hogy az Országos Bírósági Tanács véleményezheti azt, hogy a bírót vagy bírósági vezetőt csak akkor nevezhetik ki, ha megfelel a törvényi előírásoknak, végképp szemfényvesztés, mert a jogszabályi feltételeket a kétharmad bármikor megváltoztathatja.

Ebben a helyzetben biztosan nem az EU-tól kell várni a csodát. Ellenzéki pártok és civilek közös fellépésére van szükség, hogy a NER hatalmát megtörjék. Belső viták, hatalmi harcok helyett nem egymással kellene versenyezniük, hanem világos, mindenki számára érthető alternatívát kellene felmutatniuk: miként lehet – és miért érdemes – ezt a korrupció által foglyul ejtett piszkos hatalmat legyőzni.

(Az írás az alábbi beszélgetés alapján készült) Forrás

Kapcsolódó