Banánköztársaság
Magyar György: mentsen meg minket a jóisten az újabb méregdrága nemzeti konzultációtól
Ki utasítaná el, hogy támogassák a hazai kis- és közepes vállalkozásokat, és van-e valaki, aki nem értene egyet a bérek emelésével – a bruttó egymilliós átlagfizetéssel –, a szakmunkás fiatalok számára nyújtandó kedvezményes kölcsön bevezetésével, a lakhatás elősegítésére és a családtámogatásokra fordított összeg növelésével? Senki. Ezért felesleges milliárdokért újabb nemzeti konzultációt tartani. További kérdés lehet Magyarország semleges gazdaságpolitikája, amit azonban még a szakértők sem tudnak értelmezni.
Kérték…. kapják…
A Fidesz hétvégi, kihelyezett frakcióülésén azt javasolták a kormánynak, hogy indítsanak újabb nemzeti konzultációt
– közölte Kocsis Máté, a párt frakcióvezetője. A politikus Facebook-posztjában számolt be erről, ahol azt írta:
„Ha Magyarország semleges gazdaságpolitikát folytat, akkor az uniós átlag felett növekedhet a gazdaság. Ez jó alapot ad a kormánynak arra, hogy emelje a béreket, beindítsa a vállalkozásokat és új lakhatási intézkedéseket vezessen be.”
Emellett téma lehet még a kis- és középvállalkozások támogatása, a bérek emelése, a munkáshitel bevezetése, valamint lakhatás és a családtámogatások ügye.
„A Fidesz úgy gondolja, hogy ez jó irány, de mivel ezek húsba vágó kérdések, amelyekben mindig kikérik az emberek véleményét”, nemzeti konzultációt javasolnak.
Kis konzultációs történelem címen a szabadeurópa.hu készített még tavaly novemberben részletes összefoglalót. Ebből kiderül, hogy 2010 óta tucatnyi alkalommal élt az Orbán-kormány ezzel a lehetőséggel, és „konzultáltak” egyebek mellett a nyugdíjasok helyzetéről, az alaptörvényről, a bevándorlásról, „Brüsszel” megállításáról, a „Soros-tervről”, a családvédelemről, a járvány elleni védekezésről, és legutóbb a „brüsszeli szankciókról” – amiket Orbán Viktor is megszavazott még a kérdőívek kiküldése előtt.
Csak ez utóbbi technikai költsége amúgy 2,7 milliárd forint volt
A kormány 2010 óta előszeretettel alkalmazza a politikailag irányított kérdésekkel teli kérdőívek kiküldését az állampolgároknak.
Az ezekre beérkezett, általában 90 százalék felett az általuk preferált véleményt tükröző válaszleveleket szokták hivatkozási alapnak használni olyan megosztó kérdésekben, mint a migráció kezelése, a civil szervezetek Soros-bérencezése vagy az LMBTQ-emberek jogszabályi szintű megbélyegzése.
A helyzet nyilván most sem lesz más. Kissé bonyolítja az ügyet, hogy a semleges gazdaságpolitikát vélhetően kevesen tudják majd értelmezni. Ám ha úgy teszik fel a kérdést, hogy ez jó-e a magyar embereknek, a NER híveitől nyilván megkapják az automatikus igen választ. Azt pedig ki utasítaná el, hogy támogassák a hazai kis- és közepes vállalkozásokat, és van-e valaki, aki nem értene egyet a bérek emelésével – a bruttó egymilliós átlagfizetéssel –, a szakmunkás fiatalok számára nyújtandó kedvezményes kölcsön bevezetésével, a lakhatás elősegítésére és a családtámogatásokra fordított összeg növelésével?
Mindezzel csak az a baj,
hogy Kocsis Máté szerint a „húsba vágó” kérdésekről mindig kikérik az emberek véleményét. Ezt komolyan gondolja? Mert mi nem, és a véleményünket a teljesség igénye nélkül mindössze néhány olyan „húsba vágó” kormányzati döntéssel kívánjuk alátámasztani, amiről érdemben senkit nem kérdezett a kétharmad.
1.) A magánnyugdíjpénztárakban felgyülemlett 3000 ezer milliárdot 2010-ben lenyúlta a kormány, és bár azt ígérte, hogy egyéni nyugdíjszámlákat hoz létre, amelyeken mindenki követheti, hogy éppen mennyi szerepel ezen a számlán, ez máig nem valósult meg.
2.) Az Orbán-kormány hivatalba lépése után eltörölték a nyugdíjemelés úgynevezett svájci indexálását. Ez az jelentette, hogy kivezették azt a rendszert, ami a nyugellátások emelésének felét az inflációhoz, másik felét a béremelkedésekhez igazította. Azóta csak az infláció növekedését veszik figyelembe – bár ez sem mindig valósul meg –, ami oda vezetett, hogy a nyugdíjak és az aktuális fizetések közötti szakadék egyre mélyül.
3.) A családi pótlék 2008 óta nem emelkedett, tehát az egy gyermek után járó juttatás azóta 12 ezer forint. Ezzel szemben bevezették a családi adókedvezményt, amit csak azok vehetnek teljes egészében igénybe, akiknek az átlagjövedelme most meghaladja a bruttó 600 ezer forintot. Ha megvalósítják az szja-kedvezmény duplázását, akkor is 500 milliárd forinttal kevesebbet költ majd a kormány a családokra, mint 2011-ben.
4.) Az országgyűlés 2011-ben megszavazta az egykulcsos jövedelemadót, amivel elsősorban a magasabb jövedelműek jártak jól – volt, aki százezrekkel többet vihetett haza havonta –, míg az alacsony keresetűek csak buktak vele, ami növeli a társadalmi csoportok közötti jövedelemegyenlőtlenséget, vagyis a szegények és a gazdagok közötti szakadék tovább mélyült.
5.) Bevezették a családi adókedvezményt, amely szerint a gyermekek számától függően jóváírás jár az szja-ból. Ezzel csak az a baj, hogy például egy háromgyermekes család akkor tudja kihasználni a teljes összeget, ha legalább bruttó 700 ezret keresnek.
6.) Az általános forgalmi adó a 2012-es emelése óta világbajnok a 27 százalékkal. Aki sokat keres, kevesebbet adózik, miközben a magasabb áfát mindenkinek fizetnie kell. Ráadásul a szegényebbeket ez is jobban sújtja, mint a tehetősebbeket.
7.) A kormány 2022 júliusában egy nap alatt végezte ki a kisadózó vállalkozások tételes adóját (kata), ami 460 ezer vállalkozást érintett. A kata kinyírása szakértők szerint brutális adóemelést jelentett.
8.) A családbarát kormány bevezette a CSOK Plusz keretében a 3 százalékos kamattámogatott hitelt. Ez kétségkívül családbarát intézkedés, hiszen az első lakásvásárlás esetén a gyermekek számától függően 15, 30 és 50 millió forint összegben, legfeljebb 25 év futamidőre lehet igényelni a hitelt. Ezzel legfeljebb az a baj, hogy például egy háromgyermekes család esetén egy tágasabb fővárosi panellakást – és 25 éves futamidőt – tekintve a havi törlesztőrészlet megközelíti a 200 ezer forintot. Ki meri ezt hosszú távon bevállalni?
Itt most be is fejezzük a sort
Miért is folytatnánk, hiszen Kocsis Máté megmondta: a „húsba vágó” kérdésekről mindig kikérik az emberek véleményét. Ez nyilván most is így lesz, mert megkérdezik majd,
- akarnak-e az emberek béremelést – ki ne szeretne egymilliós átlagfizetést –,
- nagyobb lakástámogatást,
- még többet a családok megsegítésére.
Ilyen ostoba kérdéseket kár feltenni több milliárdos „konzultáció” keretében. Az erre fordított pénzt költsék inkább mondjuk bérlakásépítési programra. Vagy bármire, aminek van valamilyen hasznos társadalmi hozadéka, ennek ugyanis nincs. Ez drága pótcselekvés, parasztvakítás.
Szerző
