Banánköztársaság
Magyar György: Sulyok államfő látszólag komolyan vette magát
Visszaküldte a parlamentnek megfontolásra az államfő „Az Ukrajna területén fennálló fegyveres konfliktusra tekintettel kihirdetett veszélyhelyzeti rendeletek törvényi szintre emeléséről” címet viselő jogszabályt. Az annak elfogadása során követett eljárás Sulyok Tamás szerint sérti az alaptörvényt, de ha ez így volt, miért nem az Alkotmánybírósághoz fordult?
Annyira azért nem bátor?
Az államfő nem írta alá, hanem visszaküldte a parlamentnek azt a jogszabályt, amely törvényi szintre emelné a veszélyhelyzeti rendeleteket, mert az sérti az alaptörvényt – derül ki a Sulyok Tamás által Kövér Lászlónak címzett levélből. Az elnök elsősorban formai okokra – az indokolási kötelezettséggel kapcsolatos, illetve a határidőkre vonatkozó szabályok megsértésére – hivatkozott, ám szerintem az államfő politikai vétójának túl sok következménye nem lesz.
Ennél azonban jóval nagyobb a baj
Az első súlyos probléma az, hogy a háborús veszélyhelyzetre hivatkozva évek óta rendeleti kormányzást tartanak fenn, vagyis törvények sorát a parlament megkerülésével módosítottak. Olyanokat is, amelyeknek semmi köze az orosz–ukrán-háború jelentette meglehetősen távoli – és leginkább csak elméleti – veszélyekhez. Ezek egy részét építenék be most egy általam kifogásolt salátatörvénybe. A Sulyok által visszaküldött törvény 258 paragrafusból áll, és több mint 110 oldal terjedelmű. Ebből a „salátából” azonban legfeljebb jogászok által végzendő hosszabb kutakodás után derülhetne ki, hogy az eredeti rendeleteket valójában milyen tartalommal építik be a vonatkozó, több tucatnyit kitevő törvénybe, és az egésznek mi az értelme. Hiszen rendeletet hoztak többek között
- a menekültügyi eljárásról,
- az árfigyelő rendszer működtetéséről,
- a fogyasztóvédelemről,
- a felszámolási eljárásról,
- a csecsemőgondozási díjról,
- a gyermekek védelméről,
- a közérdekű adatok nyilvánosságáról,
- az egészségügyi adatok kezeléséről,
- a kibocsátáskereskedelemről,
- a rozsdaövezeti lakóövezetek kialakításáról,
- a társasházakról,
- a sajtótermékek közterületi árusításáról,
- az államháztartási törvény módosításáról,
- a kötelező taxistarifákról,
- a kisajátításról,
- a közúti és a vasúti közlekedésről.
A felsorolás korántsem teljes, ráadásul ezeknek mi köze egymáshoz? Mintha egy kamionba bedobálnának mindenféle árut, és válogasson közülük, aki képes rá.
Ennyit a jogalkotási törvény rendelkezéseiről, meg a jogbiztonság és normavilágosság követelményéről
Az Alkotmánybíróság ráadásul több alkalommal is kimondta: a
„jogbiztonságot elsősorban az olyan salátatörvények veszélyeztetik, melyek tartalmi összefüggés nélkül úgy rendelkeznek különböző törvényekről, hogy a képviselők, valamint a jogkereső közönség számára a változások nehezen követhetővé válnak”.
Ebben az esetben viszont a módosítások inkább teljesen követhetetlenek. Ez a tervezet nem egészen egy hónapon belül átvágtatott a parlamenten. Az újabb jogalkotási szörnyszülött pedig legfeljebb arra jó, hogy ismét zavarokat okozzon a jogalkalmazók és a jogkereső közönség köreiben.
Amúgy az alaptörvény szerint az elfogadott törvényt az Országgyűlés elnöke öt napon belül aláírja, és megküldi a köztársasági elnöknek. Az államfőnek is van öt napja, hogy azt aláírja, illetve döntsön arról, hogy a törvényt az alaptörvénnyel való összhang vizsgálatára megküldi az Alkotmánybíróságnak. Amennyiben az államfő nem él ezzel a lehetőséggel, de a törvénnyel vagy annak valamely rendelkezésével nem ért egyet, az észrevételeinek közlésével egy alkalommal megfontolásra visszaküldheti az Országgyűlésnek.
Érdemes visszautalni Sulyok érvelésére:
a törvény „elfogadására az egyes házszabályi rendelkezésekről szóló 10/2014. (II. 24.) OGY határozatban (…) megállapított, a törvényjavaslathoz fűzött indokolás újraszerkesztésére vonatkozó követelmények súlyos (…) megsértésével került sor”.
Vagyis a jogszabály az államfő szerint ellentétes az alaptörvénnyel. Ezt arra alapozhatja, hogy az alkotmány szerint az
„Országgyűlés a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott házszabályi rendelkezésekben állapítja meg működésének szabályait és tárgyalási rendjét”.
Amennyiben ezt megsértik, az tényleg alaptörvény-ellenes.
Ám Sulyok Tamás addig nem ment el, hogy az AB-hez forduljon
Pedig az eljárási szabályok megsértését – az eredeti és a módosító javaslatokhoz előterjesztett indokolások közötti koherenciazavart, illetve a határidők elmulasztását – az egész törvény megsemmisítése és újratárgyalása nélkül nehéz lesz orvosolni.
De a „törvénygyár” majd kitalál valamit…
Emlékeztetőül…
- Göncz Árpád két elnöki ciklusának tíz éve alatt összesen tíz törvényt vétózott meg, és tízből nyolcat az Alkotmánybírósághoz küldött normakontrollra.
- Mádl Ferenc öt év alatt tizenkilenc törvényt vétózott meg, hatot az Országgyűlésnek küldött vissza, tizenhármat pedig az Alkotmánybíróságnak.
- Sólyom László számít rekordernek, hiszen öt éves ciklusa alatt negyvenhét törvényt kifogásolt – harmincegy esetben az Országgyűlésnek küldte vissza megfontolásra, tizenhat esetben pedig alkotmányjogi normakontrollt kért.
- Schmitt Pál rövid elnöksége alatt tartotta ígéretét, miszerint a törvényhozásnak nem gátja, hanem motorja kíván lenni – másfél éves hivatali ideje alatt egyetlen törvényt sem vétózott meg.
- Áder János két ciklusa alatt vétózott negyvenöt esetben, harminchétszer politikai vétót, illetve nyolc esetben alkotmányjogi vétót alkalmazott.
- Novák Katalin hivatali idejének első fél évében két törvényt küldött vissza az Országgyűlésnek, alkotmányjogi vétóval nem élt.
<< Olvassa cikkeinket a Facebookon, az Instagramon, a Linkedinen, a Truth-on és a Google hírei között is! >>
Szerző
