Connect with us

Banánköztársaság

Majtényi László: Orbán mosléktörvénnyel erősíti a hatalmát

Majtényi László: Alkotmányos alapon álló politikus nem fenyeget jogi elégtétellel, meg betiltással
Megosztás

A veszélyhelyzettel kapcsolatos törvénykezésről nyilatkozott a 168 órának, Majtényi László, az Eötvös Intézet elnöke.

Szó sincs salátáról, moslék!

Szóba került, hogy a Semjén Zsolt által beterjesztett salátatörvény bizarr elemeket próbál egyesíteni. Különösen visszatetsző, hogy a válság időszakában ilyesmivel foglalkozik a Fidesz:

„Ezt én mosléktörvénynek nevezem, és ehhez a fogalmi pontosság kedvéért is ragaszkodnék. A saláta ugyanis azt jelenti, hogy valaki egymáshoz harmonikusan kapcsolódó elemeket illeszt össze, a moslék viszont egymáshoz abszolút nem illő elemek kevercse. Édeset öntenek a sóshoz, savanyút a keserűhöz, leveset a daraboshoz. Így sikerült ez a mosléktörvény is: egymáshoz egyáltalán nem illő dolgokat hordtak össze benne.”

Számos olyan indítvány van a Semjén nevén futó előterjesztésben, amelynek semmi köze nincs a válságkezeléshez:

„Most látták indokoltnak azt is, hogy megszüntessék azt a korábban még létező lehetőséget, hogy valaki úgy változtathassa meg a biológiai nemét, hogy ezt az anyakönyvekbe bejegyezhessék. Ez pont akkor jut eszükbe, amikor tömegessé válik a fertőzés! A törvény része az is, hogy a kormány a főváros nélkül dönthessen a Liget beruházásairól. Mindez az abszurditás csúcsa egy katasztrofális járvány idején, miközben arról beszélnek, hogy az Európai Unió, illetve a Néppárt Magyarországgal kapcsolatos állásfoglalásaival nincs idejük és energiájuk foglalkozni. Tényleg megáll az ész!”

Tiszta kádár-izmus

Az alkotmányjogész kiemelte, ha a magyar jogtörténetben párhuzamokat akarunk keresni, akkor a legpontosabb analógiaként a kádári Népköztársaság Elnöki Tanácsának törvényerejű rendeletei jutnak eszünkbe. Azok elfogadásának azonban volt egy gátja. Amikor a parlament ülésezett, törvényerejű rendeletet nem lehetett kiadni, ráadásul azokat jóvá kellett hagyatni az Országgyűléssel, amely persze ezt minden vita nélkül megtette:

„Most formailag nagyobb a kormány felhatalmazása, ráadásul furcsa, versengő helyzet alakult ki. Párhuzamosan két olyan intézmény működik, amely képes a törvény jogi súlyával rendelkező jogszabályok kibocsátására. A kormány most bármikor módosíthatja a parlament által megalkotott törvényeket, helyettük új szabályozásokat is kiadhat, a parlamentnek pedig logikailag – ezt persze a kétharmados Fidesz-többség valószínűtlenné teszi – ugyancsak joga van arra, hogy a mai kormány törvényerejű rendeleteit hatályon kívül helyezze. Sőt elvben visszavonhatja a kormány felhatalmazását rendeletek kiadására, bár annak ettől még kizárólagos joga marad, hogy fenntartsa a veszélyhelyzetet. A kormányoldal az egész világot, benne a magyar ellenzéket is megvezette azzal a hazugsággal, hogy a veszélyhelyzetről szóló döntés a parlament kezében van. Ez nem igaz. Az Alaptörvényből egyértelműen következik, hogy a veszélyhelyzet kihirdetése és fenntartása a kormány jogköre.”

Majrényi a rendeleti kormányzásról

Hangsúlyozta, a kormány ügyrendje alapján ez a miniszterelnök egyszemélyes döntésének függvénye:

” Bár a külföldi bírálatok is egytől egyig elfogadják az érvelést, hogy a parlament megszüntetheti a veszélyhelyzetet, ezt nem teheti meg. Igaz, visszavonhatja a felhatalmazást a kormánytól arra, hogy rendeleti úton kormányozzon, amire válaszul a kormány tizenöt naponként újra és újra veszélyhelyzetet hirdethet, így jogot nyer rendeletek kiadására.”

Kitért arra, azt nem tudja, hogy a bíróságokról szóló rendeletnek milyen hatása lesz a gyakorlatra, azt viszont tudja, hogy az autoriter rendszerek legnagyobb hibája – ami a demokráciákkal szemben diszfunkcionálissá teszi őket – a túlzott központosítás, amely információhiányos döntésekhez vezet:

„Tény, hogy a magyar kormánynak, alkotmányosan biztosan vitatható módon, de most van a törvényeket felülíró rendeletalkotási joga. Ez azonban semmiképpen sem jelenti, hogy döntései előtt nem lenne kötelező konzultálnia az érintettekkel. Erre szakmai, szociológiai és egyszerűen ésszerűségi megfontolásokból neki is szüksége lenne. Az információhiányos döntések mindig diszfunkcionálisak és mindig rombolják a döntéshozó legitimációját.”

Szerző

Click to comment

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük